A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bowling Center. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bowling Center. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 4., vasárnap

Tanévnyitó + Kőrös Sára kiállítása a Művész Kávézóban











Ez a hét már az iskoláról szólt. Hétfőn már délelőtt bent voltam a Bolyaiban, Angéla segítségével megvettem a Gólyanapokra a kartonokat és a festéket, délután pedig az évnyitó értekezlet volt. Másnap, kedden délelőtt osztálylogókat festünk az új kilencedikesekkel (elég ügyesen megoldották ezt a feladatot), utána meg rohantam át a Kandóba, ahol akkor volt az évnyitó értekezlet. Ez a jó kétlakiságban, két értekezlet, két fogadó óra, mindenből kettő, amiből egy is sok. Ezért úgy döntöttem, hogy szerdán otthon maradok, és megcsinálom a szeptemberi 1. órára szánt, nyári élményeimről készült vetítést, de kiderült, hogy vírusos lett a külső tárhelyem, amelyen mindenem volt, és állandóan letiltotta a gépem, így semmire sem jutottam, nem tudtam dolgozni. Hívtam a számítógépes ismerősünket, akivel lementettük egy másik külső tárhelyre az adatokat, aztán formatáltuk az enyémet, és aztán újra visszatöltöttük az adatokat. Mindez 3 napig tartott. Ja, és még az is kiderült, hogy keddenként nem tudok 11.30-kor a Csányiban órát kezdeni, mert 11.15-kor végzek a Bolyaiban. Ezt közöltem a Csányival, illetve azt, hogy 15 perces csúszással tudnám kezdeni és befejezni az órámat, de elég furcsán reagálta le az ottani órarendkészítő, nem értette, hogy hogy nem tudom elérni az iskolámnál azt, hogy erre az időpontra ne tegyenek nekem órát. Képtelen felfogni, hogy a Csányi nekem már a 3. iskola, ahol tanítok, és a másik kettőt is elég nehéz összehozni.

Csütörtökön bolyais napom volt, tanévnyitóval és gólyaköszöntővel indult, aztán osztályfőnöki órák, addig én pakolásztam a szertárban, és aztán az 5. órától már rendes órák voltak. Nem voltam teljesen képben, mert teljesen kiment a fejemből, hogy a 9. évfolyamosokkal az első órán egy rajzos tesztet szoktam felvenni (ehhez fénymásolni kellett volna a tesztlapokat) és hogy le szoktam őket fotózni, hogy a fényképes ülésrendemet elkészítsem (nem vittem be a fényképezőgépem). Ezen a kilencedikes órámon kívül még volt egy 7. órám a 11. D-vel, akikkel egy kisebb válogatást néztünk meg a nyári képekből. A szakköröseimet is egy röpke megbeszélésre összehívtam, ugyanis át akartam Annának és Diának adni a Ludwig Múzeum ajándékait, amit a Láthatatlan kiállításos pályázatra készített munkájukra kaptak (a kategóriájukban a 2. helyezést kapták!).

Márk is csütörtökön utazott el Ceglédre, ahol a Képzőművészeti (MKE) tartotta a gólyatáborát. Márk arról számolt be, hogy elég lapos, nem voltak rendesen megszervezve a programok, és elég maguknakvalóak voltak a figurák ott.

Este aztán végre megint el tudtam menni az aktuális kiállításmegnyitóra (ez a nyáron szinte teljesen kimaradt). Kőrös Sárának nyílt kiállítása a Művész Kávézóban. Állítólag már nyitás óta kérlelték Sárát, hogy állítson ki, de neki mindig volt fontosabb dolga (iskola!), de most, hogy végleg szakított az iskolájával (Angolkisasszonyok), végre volt kellő ideje és energiája, hogy kiállítson. Ő is a tűzzománcok mellett digitális nyomatokat állított ki, ezek 60×60 cm-es vászonra nyomtatott digitális montázsok voltak, amelyekben az őr fényképei, régebbi munkái, rajzai szerepeltek. Jók és hatásosak. Turai Kamill nyitotta meg a kiállítást, a rá jellemző (tárlatvezetéses) módon. Lehet, hogy egyszer nekem is meg kellene kérnem Kamillt, hogy nyisson nekem kiállítást, nagyon kíváncsi lennek, és én munkáimban miket látna meg. Sára láthatóan boldog és kiegyensúlyozott, végre nem dohányzik, és valószínű jót tett neki a szakítás is az iskolájával, mellyel már elég sok konfliktusa volt korábban is.

Pénteken kissé berekedtem, hiszem zsinórban 7 órám volt a Kandóban és még nem voltam "edzésben". Még ide se vittem be a gépem, hogy lefényképezzem az elsősöket. Újra minden osztályban hirdetem az őszi görögországi kirándulást, hátha leszek újabb jelentkezőim, mert eddig csak 27-en vagyunk, márpedig 35 emberke kellene.

A péntek este egy kis lazítással zárult, a Bowling Centerben voltam a bolyais kollégákkal. Már tavaly is így volt ez, pedagógus napra ezt lehetőséget kaptuk a szülői munkaközösségtől, csak júniusban már nem lehetett összehozni, és így szeptemberre maradt. Kellemes este volt, még akkor is, ha én nem vagyok éppen túl jó a bowlingozásban.

2011. június 3., péntek

Utolsó tanításos csütörtök ebben a tanévben




Mivel a jövő héten csütörtökön már vizsgáztatok, ezért a tegnapi volt az utolsó tanításos csütörtököm. Volt négy órám, ebből kettő 11-edikes osztállyal, azaz velük már jövőre nem lesz órám. Ha van rá mód, szeretek milyenkor íratni egy kis értékelésszerűséget, azaz megkérdezem mire fognak pár év múlva emlékezni a velem töltött órák kapcsán. Volt egy-két aranyos írás, most három rövidet idézek:
"Jók voltak azok az órák, amikor rajzfeladatot csináltunk eszközökkel, a művtöri órák meg olyan "itt ülősek". De voltak érdekes témák is. Különösen rossz volt, ha nem tudtam házit írni órán... más borzasztó élményem nem volt, kellemesek voltak a rajzórák."
"Nagyon szerettem a művészettörténeti órákat... ...Jó volt ezeket az órákat hallgatni. Szerettem az olyan órákat is, ahol térábrázolás volt, vagy nem rajzolni kellett. Nem szeretek rajzolni."
"Szerintem a rajzóra totálfelesleges, az osztály nagy részének nem kell a továbbtanuláshoz. Személy szerint sokkal kellemesebben is el tudtam volna tölteni a csütörtök első órát, bár volt olyan feladat, ami tetszett. Mindenesetre a tanárnő lelkesedése becsülendő."
Ma rövidített órák voltak, mert a Bolyaiban erre a napra tették a pedagógus napi "ünnepséget". Évek óra nem tudtam elmenni erre, mert rendszerint péntekenként volt, és az nekem kandós napom volt. Most ott voltam, a gyerekek és az SZMK részéről is ott lévő szülő is kedves volt, és mivel tavaly nagyon bejött, ezért ugyanazt az ajándékot kaptuk, azaz elmehetünk majd a tantestület együtt a Bowling Centerben egy estére. Az ünnepség után még volt szakköröm, egy Ludwig Múzeum által kiírt pályázatra készítettünk munkákat, és utána jött a megérdemelt fagyizás. Sajnos, az a párnapos tervezett táborozás nem jött össze, amit terveztünk, mert a táboroztatók számára nem volt jó az egyetlen időpont, ami nekünk jó lett volna. Így csak szeptemberben találkozom velük újra. Csináltak egy Facebook oldalt is a szakköznek, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.
De volt még egy nagyon kellemes esemény tegnap délután, meglátogatott a szakkörömön Vizin Viki, akit még az ÉZI-ben tanítottam (kb. 21-22 éve), ma Amerikában él és operaénekes, és hozta a 9 éves kislányát is, Carment, aki nagyon biztos vonalvezetéssel rajzolt is nekem egyet. Carmennel még fogok találkozni a nyáron, ilyenkor itt van a nagymamánál. Viki rettentően aranyos volt, és az ilyen pillanatok miatt éri meg tanárnak lenni. Nekem ez volt az igazi pedagógus napi ünnep. Vasárnap meg majd megyek tüntetni...