Vasárnap Budapestre vittem diákokat a Szépművészeti Múzeumba, de jött néhány kolléganő, Ildi, Éva és Péter is! A Klimt és a bécsi szecesszió kezdeti című kiállítással kezdtünk, ahol egy elég jó vezetésünk volt. Sokkal nagyobb volt a kiállítás, mint gondoltam, és számomra a grafikák látványa volt a legnagyobb élmény, a tollrajzok és a fametszetek. A Lucien Hervé 100 kiállítást egyénileg néztünk meg, nem volt túl nagy meglepetés, erre számítottam, azaz egy csomó hozzám közelálló témára és kompozícióra (épületek, szerkezetek). Pihenésképpen sütiztünk a büfében, aztán felvásároltam a katalógusokat. A Botero kiállításon ismét jó volt a vezetésünk, és volt meglepetés is azon kívül is, hogy ilyen tömegében még soha nem láttam Boterot. Meglepett, amit a vezetőtől hallottam és a filmben láttam, hogy 2006-ban készített egy sorozatot az iraki börtönökben megkínzott rabokról. Döbbenetes, a sok vidám, és aranyos kép mellett váratlan volt, de csak azt bizonyította, hogy Botero emberileg is jó fej.
Gondolom a gyerekek is már amennyire lekötötte őket a kiállítás.A Botero színdús és máshogy is dús :)képeire szavaztak.A klimt is tartalmazott egy két érdekességet számomra is.Hervé viszont nem az én világom.
VálaszTörlésNem baj az, ha nem egyformán tetszenek a művek nekünk!
VálaszTörlés