Tavaly is felugrottunk a téli szünetben egy kis kiállításlátogatásra Budapestre, és most ismét kezdeményeztem a családomnál, hogy menjünk és nézzünk meg néhány kiállítást. Január 20-ra tervezek ugyan egy kiállításlátogatást a Szépművészeti Múzeum Cézanne kiállítására, de elég kevés jelentkezőm van és attól tartok le kell majd fújnom, de én mindenképpen látni akartam. Tehát az első állomásunk a Szépművészeti Múzeum volt, ahol a Cézanne és a múlt kiállítás mellett, a Daumier karikatúráiból összeállított tárlatot is, a német Uecker munkáit és a múzeum Rodin szobraiból egy minitárlatot is megnéztünk.
A második állomás a Műcsarnok volt, ahol Bukta Imre - Egy másik Magyarország című kiállítása ugyan még csak február 20-án zár be, de kicsit aggódva, arra gondoltam, hogy ha az MMA átveszi a Műcsarnokot még az is elképzelhető, hogy bezárják idő előtt és én nem fogom látni. Persze megnéztük a Banksy - Kijárat az ajándékbolton át című kiállítást is. A bejárat lépcsőin ott voltak még az előzőn napi demonstráció nyomai.Szóval 6 tárlat egy napra szép teljesítmény, el is fáradtam, de nagyon tanulságosak voltak. A Cézanne kiállítás hírére először azt gondoltam, hogy persze jó, hogy Magyarországon is lesz Cézanne és meg is fogom nézni, de láttam már elég sokat, és nem gondoltam, hogy túl sok új érdekességgel szolgál majd. Ehhez képest egész érdekes volt. Az akadémikus művészetoktatás másolási feladatait ma nem tartják követendő útnak, de Cézanne munkáin érezhető volt, hogy a kezdeti másolásoktól fokozatosan inkább feldolgozásokhoz közelítenek. Nem szégyen tanulmányozni a régi mestereket, és ezek be-beépülnek az ember munkáiba. Én nagyon szerettem/szeretem Cézanne festményeit és (talán már írtam, hogy) főiskolásként másolgattam is a munkáit, mikor festeni tanultam. Egyébként most itt van Budapesten a kötelező műtárgylistás csendélete is!
Daumier karikatúráin jókat derültem, ilyen mennyiségben nem láttam még tőle rajzokat. Az én kedvenceim tőle a parlament tagjairól készült szobrocskái, amelyek persze most is nem volta kiállítva, de a párizsi Musée d'Orsay-ben ott vannak.
Uecker - Képpé formált anyag című tárlat annak ellenére, hogy művek főleg szögek, kések, hamu és sár felhasználásával készültek, nem volt számomra olyan nyomasztó, inkább a játékosságot éreztem a művekben.
Rodin hat, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében szereplő szobra egy minitárlaton az emeleten a francia gyűjtemény végében két kicsi teremben voltak kiállítva. Nem tudtam, hogy az Érckorszak csak gipszben van meg a múzeumnak, erről volt egy röntgenkép is kiállítva. Márk meg is jegyezte, jó lenne ilyen patinát szerezni valahonnan.
Bukta munkáiból csak azokat ismertem, amelyek a Magyar Nemzeti Galériában vagy a Ludwig Múzeumban láthatók voltak. Most itt, nagyon erőteljesek voltak ilyen mennyiségben a művei, az installációk és a táblaképek is. Nagyon hatásos rögtön az első teremben a négy különböző falú ház, amelynek betörik az ablakait. A képekből azok ragadtak meg igazán, ahol fém, csempe vagy gyufa rátéteket is alkalmazott. (Itt a Két pohár tej és az Ártézi kút címűeket mellékeltem.) Ez a kiállítás arról győzött meg, hogy a hétköznapi dolgok is bátran lehetnek egy mű témái. Nagyon ütős a kocsmás sorozat is. 
Ez a Banksy nevével beharangozott alagsori tárlat, ez a street artos dolog nem igazán az én területem. Egyenlőre csak barátkozom vele, megvettem a katalógust, majd elolvasva hátha közelebb kerülök hozzá.
Este egy szaunázással sikerült jól ellazítanom, de ma nagyon nehezemre esett felkelni, el is maradt a mai tornám.
