Bécsi kirándulás - Belvedere és Albertina

Vasárnap a szokásos bécsi kirándulásra indultunk, a szokásos korai időpontban 5 órakor.
Az Alsó Belvedere kastélyban kezdtünk, ahol a Klimt, Schiele, Kokoschka és a nők című kiállítást néztük meg. A sok ismerős kép mellett voltak ismeretlenek is számomra. Nagyon örültem, hogy Klimt A nő három életkora című képét, ami egyébként Rómában van, most itt eredetiben láthattam. Fotózni csak a Márvány teremben lehetett, de a múzeum honlapjáról (belvedere.at) mellékelek néhány enteriőr képet a tárlatról.

Innen átsétáltunk a Maria Theresien Platzra, ahol megmutattam az esti találkozás helyszínét és, hogy hová kell 1/4 3-ra menni, azaz az Albertinát, és innentől volt szabad idő. Mi is elmentünk a Freyungra és kolbászoztunk egyet, meg nézelődtünk. Az Albertinánál hatalmas sor volt, de mi be voltunk jelentve, csak sajnos nem minden diák érkezett meg pontosan. A Munch kiállítás jó volt, de érdekes volt, hogy elvileg tilos volt fotózni, ám mégis mindenki gátlás nélkül fotózott. Már volt az Albertinában Munch kiállítás 2003-ban, akkor festményei is ki voltak állítva, itt volt a Sikoly egyik változata is. Most csak grafikák voltak kiállítva, illetve azok változatai, de sok grafikáját festményben is elkészítette.

Hazafelé, sajnos a tervezett Klimt aranyban című filmet mégse tudtuk megnézni, mert a buszban lévő DVD lejátszó nem ismerte fel a pendrive-ról, ezért egy másik filmet néztünk, aminek semmi köze Bécshez, de azt gondoltam, nem látták túl sokat. Ez a Giorgia O'Keeffe volt. Én ismét nagyon elfáradtam, és annak ellenére, hogy 10 órára hazaértünk, másnap a sulis hosszú hét nehezen indult.

Klimt és Gaudi parafrázisok

Szecesszió iránti imádatom csúcspontja 1994-ben volt, akkor született meg a Klimt hidegen című szitanyomatom, ahol a brüsszeli Stocklet-palota ebédlőjében szereplő Klimt mozaik motívumait használtam fel, csak a Klimt által használt arany helyett nálam ezüst szín szerepel, bár lenyomattam aranyban is. Gaudi Mila-házának kéményeiről egy linómetszetet, a Güell-kápolna ablakairól pedig egy szitanyomatot készítettem.

Budapest, Szépművészeti Múzeum

Vasárnap Budapestre vittem diákokat a Szépművészeti Múzeumba, de jött néhány kolléganő, Ildi, Éva és Péter is! A Klimt és a bécsi szecesszió kezdeti című kiállítással kezdtünk, ahol egy elég jó vezetésünk volt. Sokkal nagyobb volt a kiállítás, mint gondoltam, és számomra a grafikák látványa volt a legnagyobb élmény, a tollrajzok és a fametszetek. A Lucien Hervé 100 kiállítást egyénileg néztünk meg, nem volt túl nagy meglepetés, erre számítottam, azaz egy csomó hozzám közelálló témára és kompozícióra (épületek, szerkezetek). Pihenésképpen sütiztünk a büfében, aztán felvásároltam a katalógusokat. A Botero kiállításon ismét jó volt a vezetésünk, és volt meglepetés is azon kívül is, hogy ilyen tömegében még soha nem láttam Boterot. Meglepett, amit a vezetőtől hallottam és a filmben láttam, hogy 2006-ban készített egy sorozatot az iraki börtönökben megkínzott rabokról. Döbbenetes, a sok vidám, és aranyos kép mellett váratlan volt, de csak azt bizonyította, hogy Botero emberileg is jó fej.