Jelentkezés a MAOE-ba

Két év után újra megpróbálom a MAOE-s (a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe a) felvételt. Mivel a jelentkezési lap és önéletrajz mellett két ajánlást is mellékelni kell, ki kellett választanom két olyan művészt, akinek a neve jól cseng és ismeri a munkáimat. Két éve Molnár Péter írt egy nagyon kedves, szinte lírai ajánlást, Benes József egy szikárabbat, de akkor azt mondta Nemes Pista (ő volt akkor a Bács-Kiskun megyei megbízott), hogy a szavazásnál mégis magára maradt. Való igaz, hogy nekem a megyén kívül nincsenek kapcsolataim, nem nagyon állítok ki máshol, nem járok alkotótáborokba, így nem is ismerhetnek túl sokan. Én naivan azt hittem, a munkáim és az ajánlások elegendők lesznek a sikeres felvételhez. Tévedtem. Az elmúlt évben mindenféle botrányok miatt új vezetősége lett a MAOE-nak, Aknay János lett az elnök (nagyon-nagyon régről ismerem őt, mikor Zebegénybe jártam nyaranta, pl. annak ide3jén ő mutatta meg nekem a nagybörzsönyi Árpád kori templomot, amiről készült akkor egy fotó is!) , és Ambrus Lajos lett a megyei képviselő. Most úgy gondoltam, ha már Balanyi Karcsi annyi megnyitót mondott nekem, akkor legyen ő az egyik ajánlóm (egy időben ő is volt megyei képviselő). Karcsi a vasárnapi megnyitóra volt olyan kedves és hozta is az ajánlás, majd az ő javaslatára Probstner Jánost kértem meg a második ajánlómnak. Hétfőn bementem a Nemzetközi Kerámia Stúdióba és személyesen megkértem, rendes volt, igent mondott, bár felhívta a figyelmem, hogy az ő személye is elég megosztó, így kérdéses, hogy mennyire lesz sikeres. Kedden bevittem a beadandó munkáimat, csütörtökön beszéltem vele, de elfoglaltságra hivatkozva csak hétfőre ígérte az ajánlást. Ezt én megértettem, csak egy kicsit izgultam, mert a MAOE-től nem kaptam pontos dátumot (érdeklődésem ellenére), hogy pontosan meddig kellene beérkezni a jelentkezéseknek, így úgy gondoltam, hogy október közepén mindenképpen fel kell adnom postán, hogy két héttel a felvételi előtt beérkezzen. Aztán este felhívott János és mondta, hogy miután látta, hogy fontos lenne feladnom még a héten, megírja, mehetek érte holnap. Tegnap suli után beugrottam a stúdióba, hogy elhozzam az ajánlást és feladhassam. (A stúdióban összefutottam Veszelszki Danival - a Kandóban volt a tanítványom, sokszor kirándult velem, most, a soproni AMI-ban tanul - aki Kormos Emesével éppen a Zepter pályázatára készítette össze a pályázati anyagát.) A képekként feltettem a két ajánlást, és a beadandó munkákból néhányat. A Liszt-sorozat mellett a Vad lépcső és Nyáridő sorozatom szándékozom beadni, de ezenből még nyomtatnom kell egy egységes sorozatot és paszpartuzni is kell még.

Mészáros Marianna kiállítása - Tiszakécske, Református Galéria

Tegnap délelőtt Balanyi Károly nyitotta meg tegnap a kiállításomat Tiszakécskén, a Református Galériában, amelyet Gyalai Béla vezet, ő hívott meg ide kiállítani. Ide most a nagyméretű festményeimet nem vittem el, de újra elkértem Ilditől és Évától azokat a képeimet, ahol ugyanazt a témát rézkarcban és festményben is feldolgoztam. Ez a nyári Művész Kávézóban megrendezett kiállításomon nem sikerült. Béla egy kicsit szétszedte a sorozataimat, nem teljesen olyan sorrendben voltak, ahogy én szeretem, de végül is ő volt most a kiállításrendező. A legfrissebb kisebb méretű munkáimat ki se csomagolta, így a Liszt-sorozatot kivéve, mindegyik munka legalább 2 éve készült. Karcsi velünk utazott , Petráék külön jöttek Pisti kocsijával. A megnyitó elég családiasra sikerült, bár azért volt néhány helybeli. A megnyitó után ketten is odajöttek közülük egy kis beszélgetésre. Úgy vettem észre, hogy a Liszt-sorozat aratta a legnagyobb sikert.
Azt hiszem, egy időre visszavonulok, már ami az egyéni kiállításokat illeti. Elég volt ez idei négy alkalom. Megvárom, míg az újabb munkákból születik egy kiállításra való!

Bécs 2. - Madame Tussauds Panoptikuma

A szombati bécsi kirándulás délutáni programja a tavasszal megnyílt Madame Tussauds Panoptikum volt. Azt gondoltam, hogy hátha egy ilyen jellegű programmal fel lehet majd tölteni a buszt, ha már a művészeti kiállításlátogatások nem elég csalogatóak. Jól gondoltam, mert szinte telt ház volt a buszban! Londonban jártam már Madame Tussauds műintézményében, sőt mindkét gyermekem is velem volt, akik akkor voltak 13-14 évesek, de ez a mostani sokkal nagyobb élmény volt. Pedig a londoni nagyobb és híresebb is, mint ez az új bécsi, de most itt olyan jó volt egy kicsit hülyéskedni és pózolni, illetve egymást fotózni pózolások közben a hírességek mellett. A sok-sok politikus, sportoló, zenész, művész, színész közül álljon itt Sissy és Csaba, II. Erzsébet és Petra, Hundertwasser és én, Obama és Márk, Audrey Hepburn és Petra, Angelina Jolie és Márk, Leonardo di Caprio és Petra. Az időjárás elég szeszélyes volt, éppen esett, mikor megérkeztünk a Praterbe, ezért előbbre hirdettem meg a hazaindulást, aztán, mikor kiértünk a kiállításról ezer ágra sütött a nap, így visszamondtam ezt, de kb . 10 perc múlt egy iszonyú fekete felhő közeledett, és hideg szél fúlt. Aztán volt egy kis kavar, mert az egyik amerikai csajszi elveszett, és amíg Emese és a másik őt kereste, addig ő visszajött a buszhoz, és csak nehezen tudtam értesíteni Emesét, hogy ne keressék tovább, hanem jöjjenek vissza a buszhoz. Így végül 3/4 6 elmúlt mire elindultunk haza. Hazafelé megnéztük a Lány gyöngyfülbevalóval és a Kabaré című filmet. Pisti jött értünk, és túl sokat nem kellett erőlködnöm este az ágyban, hogy elaludjak.

Bécs 1. - Kunsthistorisches Museum

Tegnap majdnem egy év után újra Bécsben jártunk. Régebben egy évben 2-3 alkalommal szerveztem én magam kirándulást Bécsbe, plusz még esetleg voltam a németes kollégák által szervezett adventi kiránduláson, tehát 3-4 alkalommal jártam Bécsben egy év alatt. Most a tavaszi kirándulásomra nem jött össze a minimális létszám, így tavaly decemberben voltam utoljára Bécsben. Mivel most nem találtam olyan nagyon szenzációs időszaki kiállítást, délelőtt a Kunsthistorisches Museumban én vezettem végig a tanítványaimat az állandó kiállításon, az itáliai, spanyol, német és németalföldi reneszánsz és barokk műveken. Egy készülő időszaki kiállítás miatt néhány terem le volt zárva, egy kicsit másként voltak a termekben a művek, mint amikor legutóbb jártam itt, de azért megtaláltunk minden fontos képet. Először még sokan voltak körülöttem, aztán egyre kevesebben. Igyekeztem egy-egy teremben időt hagyni, de így is 3/4 12-re jutottunk egy az utolsó terembe, ahol Vermeer A festő műterme című képe állt.
Aztán a shopban vettem egy múmiás tolltartót, mert a mostani, amit még Egyiptomban vettem, már elég ütött-kopott. Ja és elszaladtam még megnézni a Nagyszentmiklósi kincset, amit eddig mindig elég mostoha körülmények között állítottak itt ki, de most igazán impozáns kiállítást kapott.
Egy kis séta után a szokásos kávéházunkba mentünk az Albertina mellé, Márk és Petra császármozsázott, én sacher kockát ettem. Aztán 3/4 3-ra visszamentünk a találkahelyre, azaz a Természetrajzi Múzeum mögé, ahonnan kimentünk a Praterbe. Erről a következő részben írok majd!

Vincent Duval kiállítása a Cifrapalotában

Egész nyáron nem voltam a Cifrapalotában, így most elég nagy várakozással mentem, hátha látok egy jó kis francia kiállítást. Mivel a nyáron nyílt kiállításokat sem láttam még, megnéztem ezeket (bár inkább átfutottam ezeken) is. Nekem elég furcsa, hogy a Kecskeméti Képtár földszintjén és első emeletén csupa történelmi jellegű kiállítás van és a képzőművészet, a festészet a 2. emeletre szorul és korlátozódott csupán. Majd jött egy még nagyobb csalódás. Vincent Duval képei, ha a 19. században készültek volna, még talán jók is lehetnének, de a 21. század elején már csak a "szuvenírfestők" festenek így: fekete toll rajz akvarellel kiszínezve. Mindezek még egy elég mesterkélt deszkaszerű keretben tálalva. Nagy csalódás! Volt egy képe, amin nem használt tust, csak akvarellt, az egy fokkal azért jobb volt. A tájakért nagyon irigylem (pl. Poitiers), de a képek sokkal gyengébbek voltak és elég nagy kontrasztban álltak az utcafronti termekben kiállított Kecskeméti művésztelepen készült Ivány-Grünwald vagy Pertrlott képekkel! Bács-Kiskun megye francia testvér megyéje Vienne megye és gondolom, ennek a kiállításnak a megrendezése inkább politikai, mint művészi célokat szolgált.

Ízelítő a szeptemberi "művészszeánsz" képeiből - Művész Kávézó

Csütörtök este zárt az a kiállítás, amelynek nem volt megnyitója, de 3 hétig volt látható a Művész Kávézóban, és s szeptemberi Király József kertjében tartott "Nyári termés" rendezvény kiállított képeiből adott egy kis ízelítőt. Csak egy kis ízelítőt, hiszen akkor ott minden meghívott művész több képet hozott, most pedig - természetesen a hely lehetőségei miatt - csak egy-egy művel szerepeltünk. Nekem a Bozsó-féle Kecskeméti látképem volt kirakva. Mondott egy-két mondatott Király József a találkozó kialakulásáról, történetéről, majd Harsányi Zsuzsa a kiállításról. (Sajnos közben lemerült a fényképezőgépem aksija, így nincs erről kép. Az utolsó kattintást Gyenes Peti szőlőkarós képére sikerült ellőnöm.)
Még a szeptemberi találkozón jelezte nekem Baloghné Magdi, hogy tetszik neki a Provence-i ablakok című képem, és hogy szeretné megvenni. Ezen a napon sikerült nyélbe ütnünk ezt is.

Kiállítás a parádi tábor munkáiból - Ifjúsági Otthon

Péntek délután nyílt az Kecskeméti Ifjúsági Otthon Diákgalériájában a nyári parádi művészeti táborban készült munkákból egy válogatás. Voltak grafikák, festmények, tanulmányok, mintázások, kerámiák. A pályázatnak köszönhetően nagyon olcsón és sokan, mintegy 60 diák vehettek részt ezen az augusztus eleji táboron. Többek közt az én tanítványaim, bolyais szakkörös lányaim (Somorjai Réka és Anna, Thúróczy Erika), kandós tanítványok, csányisok is, és a fiam, Márk is, aki most nem tudott hazajönni. Neki itt kerámiái és egy Gömöry Dóriról készült portréja volt kiállítva. Lánykáimnak jó kis lendületes festményei láthatók. Miután Dóri nyugdíjba ment Sebők Kata vette át a helyét az Ifjúsági Otthonban, így ő és Szikora Imi nyitotta meg a kiállítást. Mellettük még Ugray Zsuzsa és Lőrincz László vezettek foglalkozásokat a táborban. A sok remek munka nemcsak a megszokott termet, hanem az első emeleti folyosót és a kávézót is megtöltötte.
Utána kezdődött a Kutatók Éjszakája című rendezvénysorozat, amelynek keretében voltak számomra is érdekes programok, de már fáradt voltam és inkább hazamentem, hogy megírjam azt a 12.000 leütéses záródolgozatot, amely ahhoz kell, hogy az InSEA Világkongresszuson való részvételemet elismerjék továbbképzésként. Igazából már augusztus 10-ug kellett volna beküldeni ezt a dolgozatot, de a szúfolt nyaram miatt haladékot kértem. A kulturális terek antropológiai és szociológiai megközelítésben témát választottam. Elég nyögve-nyelősen készült el ez a dolgozat, amelyet végül ma reggel küldtem be.
És most felsorolom azokat a kiállításokat, amelyekről lemaradtam, mert éppen nem tudtam elmenni a megnyitóra, és bizony ez úgy szokott lenni, ha nem vagyok ott a megnyitón, akkor utána hipp-hopp már vége is a kiállításnak azon veszem észre magam, egyszerűen, ha nincs egy fix időpont akkor mindig alárendelődik a többi aktuális feladatomnak ez, és elmarad. Szóval nem láttam a Szilikátipari Triennálét a Cifrapalotában, Petri Ildi kiállítását a Katona József Emlékházban és Robert Capa fotóit a Fotográfiai Múzeumban, bár ezt az anyagot legalább már láttam kb. 2 éve a Ludwig Múzeum nagy Capa kiállításán.
A jövő héten készülnöm kell egy kicsit az október 9-én nyíló tiszakécskei kiállításomra, van amiből nyomtatnom kell.