David Bowie arcai - Otthon Mozi

Vasárnap este moziba mentünk, a David Bowie arcai című filmet néztük meg. Péter nagy rajongója Bowie-nak. A film még Bowie halála előtt, 2013-ban készült és a londoni Victoria and Albert Museum rendkívül sikeres David Bowie kiállítását mutatta be. Megszólaltatott néhány olyan művészt, zenészt, akikre nagy hatással volt Bowie.

Cambridge 6. nap

Először egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell-e nekem ez a szombati londoni kirándulás, talán jobb lenne egy kicsit pihenni. Reggel 7-kor kellett itthonról indulnom, még akartam valami kaját venni, de nem volt friss a boltban, és 8.15-re volt kitűzve az indulás, amit most be is tartottak. Két nagy busszal mentünk, most volt külön idegenvezető és buszvezető, bár néha a sofőr fiú jobban tudta mi hol van, mint az idegenvezető csajszi. Mikor beértünk Londonba, csináltak egy korrekt buszos városnézést, aztán fel 11 körül kitettek bennünket a Trafalgar tér mellett és mondák, hogy ugyanitt találkozunk 17 órakor. Kicsit angolosan sikerül öltöznöm, nem volt túl melegem. Először szétnéztem a Trafalgáron, mert két ismeretterjesztő filmben is láttam, hogy van itt egy márvány aktszobor egy erősen testi fogyatékos nőről. Kíváncsi voltam rá, de most az már nem volt itt, helyette egy óriási üvegpalack, s benne egy vitorlás hajó volt arra a posztamensre kirakva a National Gallery előtt, amiről persze semmit sem tudtam. Emellett volt még egy érdekes kortárs alkotás, Van Gogh egyik képét készítették el óriási méretben növényekből. Azt terveztem, hogy gyalog lemegyek a Westminsterig, csinálok néhány képet a parlamentről, és innen metróval a Victoria and Albert Museumhoz, mert ott még nem jártam. A múzeumnak több bejárat is van, például a metró felől is, így nem is kell kimenni az utcára, ha metróval érkezel. Jó, hogy többet múzeumot nem tervezetem be, mert ez egy hatalmas, 6 emeletet magában foglaló múzeum, ahol főleg az alkalmazott művészeti ágak vannak reprezentálva, kerámia, üveg, bútor, viselet, textil, építészet, díszítő szobrászat. Természetesen ingyenes, bár ha nem akarsz elveszni a labirintusszerű épületben és akarsz egy térképet, akkor 1 ₤-ot kérnek érte. A kerámiáknál találkoztam Zsolnay termékekkel. Lent a szobormásolatok ömlesztett gipszei között pedig ott volt a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szt. Györgye, csak éppen ez nem volt mellé írva, hogy ezt magyar alkotók készítették. Jó volt úgy múzeumot járni, hogy nem kell sietnem, azt nézek meg, amit akarok, és nem 40 ember társaságában. Nagyon élveztem.

Úgy jártam itt a fotózással, hogy pót aksikat hoztam, de pót memória kártyát nem. Szerencsére az első napok képeit már átmásoltam a külső tárolómra, így folyamatosan törölve, végül mindenről készült fotó, ami fontos (nekem).

A South Kensingtonról szintén metróval mentem a Piccadilly Circusre, így két jeggyel megúsztam a napot, ami nem volt olcsó, összesen 8 ₤ volt. Itt a Piccadillyn egy sportáruház első emeletén a férfi osztályon dolgozik Hortobágyi Ági, akivel Facebookon lebeszéltünk egy találkozót, meglátogattam őt egy kis időre. Ági nagyon aranyos volt pakolgatta a mókás alsónadrágokat, miközben beszélgettünk. Mondta, hogy kint lakik Tottenhamban és egy óra minden nap a közlekedése oda is és vissza is. Másnap hallottam az aznapi tottenhami zavargásokról, írtam is Áginak, hogy jól van-e, de minden oké vele, csak még hosszabb lett a közlekedési ideje.

A Piccadillyről elsétáltam a Trafalgárig, és egy kicsit leültem a Serlock Holmes pub elő, ahol igen jókedvű fiatalok italoztak. Többek közt ez volt az egyik kocsma, ahová 2004-ben nem engedtek be kiskorú gyermekeim társaságában.

Visszafelé gyorsan haladtunk, így a megadott – 19.30 – idő előtt érkeztünk meg, de mivel a buszra 22 percet kellett volna várni, gyalog mentem haza, és legalább leellenőriztem, hogy mennyi idő ez, mert másnap úgyis gyalog kellett mennem. 40-45 perc volt, bár közben egy boltban vettem másnapra kaját.

Mikor hazaértem, és egy kicsit kifújtam magam, Adam azt mondta, ma este gulyás lesz vacsorára. Én visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e, erre mondta, hogy persze nem igazi, csak tescós. A csomagon, amit be kellett rakni a sütőbe ez állt: Soup Goulash. A gulyás tényleg leves, de ez inkább egy agyonfőzött pörkölt volt, krumplival, de Adam még tálalt hozzá zöld színű fejtett babot. Utána várta az elismerést, de nem igazán tudtam dicsérni, persze az igyekezet az méltányolandó. Egyébként az íze sem volt rossza, csak az állaga nem hasonlított a hazaira.