Március első hete

Hétfőn először azt hittem szabad lesz a délutánom, aztán kiderült, hogy a Bolyai Iskolák Találkozójával kapcsolatban még is volt egy megbeszélés. Kedden elmaradt a spanyol órám (pedig igyekeztem felkészülni a beígért szódolgozatra), így volt egy kis szusszanásnyi időm, mert a másik lyukasórámban helyettesítettem. Elkezdtem szervezni a az áprilisi bécsi kirándulást is (program összeállítása, plakát készítése, esemény a facebookon stb.)

A délutáni órám után felugrottam a Csányiba, hogy leadjam az elszámoló lapot és a számlát. Ja (már majdnem elfelejtettem!), a csányis órámon jól felhúztam magam, mert iszonyú passzívak voltak a diákok. Nagyon nehezen viselem, mikor azt éreztetik velem, hogy felesleges vagyok. Én csak mondjam, nyomjam nyugodtan az anyagot, de ők egészen mással foglalkoznak, úgy tesznek, mintha ott se lennének. Ennek ellenére elmentem a csütörtöki megnyitóra az Ifjúsági Otthonba, ahol a végzős csányis diákok "év végi" tárlata nyílt (bár ők nem is hívtak, csak hivatalból kaptam meg a meghívót). G. Szolláth Kati nyitotta meg, hosszú-hosszú éveken keresztül ő tanította itt a művészettörténetet, majd betegsége miatt visszamondta úgy 3 éve. Aztán Petráéknak Beke Anikó tartotta az első évben, majd a másodiktól már én. Ennek a végzős osztálynak kezdettől, azaz tavaly óta én tanítom a művészettörténet, de túl sok örömöm nem volt benne. Kati felsorolta az én nevemet is a tanárok között, pedig a meghívón csak a gyakorlatot tanítókat sorolták fel, de Kati azt mondta, hogy a művészettörténet igen is fontos, annak ellenére, hogy azt hiszik itt is, hogy nem az. A munkák elég vegyes színvonalúak, de arra azért jó a kiállítás, hogy lássák ők is és a látogatók is, hogy milyen sokféle dolgot csináltak eddig. Volt azért egy pár kiemelkedő tabló.

Volt a héten egy másik kiállításmegnyitó is a Művész Kávézóban Bodri Marianné, de ez az anyag is inkább a Diákgalériába illett volna. Még várni kellett volna azzal, hogy közönség elé kiáll a munkáival, túl vegyes volt az anyag technikákban és színvonalában is. Viszont Olasz Csabi énekelt a megnyitón, és így legalább vele beszélgettem egy keveset.

Csütörtökön még megnéztem a Kulturális és Konferencia Központban Gulyás Géza munkáit, most ő a hónap művésze. Mindössze hat kis aprólékos grafika volt kitéve, de ezek legalább nem okoztak csalódást, igazi "gulyásgézásak" voltak.