Két fiatalon elhunyt kecskeméti alkotónak, Farkas Antal Jama (1960-2012) és Walter Gábor (1963-2014) nyílt emlékkiállítása a volt Liberté Étterem épületében.
Mindkettőjüket ismertem elég régen és nagyon megrázott a haláluk híre annak idején, de még most is elérzékenyültem a megnyitón.
Jamát valahogy Palkó Józsi bácsi művházbeli szakkörében ismertem meg, amikor én még gimis voltam. Az a szakkör nekem nagyon sokat adott. Jama munkáit, fotói és alkalmazott grafikai munkáit is nagyon szerettem, igazán kreatívok voltak. Kedvenceim persze a művészettörténet nagy alkotóinak munkáit feldolgozó parafrázisai voltak. Sok-sok évvel ezelőtt a Bolyaiban én is kiállíthattam ezeket a fotóit.
Gáborra későbbről emlékszem,pedig alattam járt a Katonában, de a kisebb fiúkat nem szokták a lányok figyelni, megjegyezni. Szegeden is alattam járt, de első emlékem róla az, mikor a Petőfi suliban kezdett tanítani. Aztán Bruncsák András barátjaként találkoztunk ismét szakkörben és a zebegényi alkotótáborban. Egy évben születtünk és az 50. születésnapunkat a 4×50 című kiállítással ünnepeltük meg 2013. októberében (Bruncsák Andrással és Takács Istvánnal együtt). Nem gondoltam akkor, hogy ez lesz Gábor életében az utolsó kiállítása.
A megnyitón, amelyet az "Itt vagyunk, támogatunk!" alapítvány rendezett, sokan gyűltek össze. Mák Kornél mondott köszöntőt, Zombor Gábor a megnyitót, amelyben megemlítette, hogy jó lenne, ha lenne a városban ennek a két alkotónak állandó kiállítása, vagy lenne egy olyan anyag, ami egy vándorkiállítás keretében máshol is bemutatná az ő munkásságunkat. (Én úgy gondolom, hogy ha nekik lesz állandó kiállításuk, akkor megérdemelné még néhány elhunyt alkotó ezt, pl. Báron Laci bácsi. És persze az sem ártani, ha nemcsak a haláluk után kapnának a kecskeméti alkotók állandó kiállítási lehetőséget. Milyen jó lenne, ha folyamatosan lenne egy ilyen kiállítási lehetősége a kecskeméti alkotóknak!)
Ezek után Szappanos István mesélt néhány kedves történetet Jamáról és Gáborról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése