Műcsarnoki kiállítások

A délelőtti MROE közgyűlés után a Műcsarnok kiállításait néztem végi, bár mikor megérkeztem, egy kissé meglepődtem, mert egy kisebb sor állt az épület előtt. Beálltam a sorba, de mivel lassan haladt, előre menetem és megkérdeztem, hogy a Derkó kiállításra is sorban kell állni? Azt mondták, nem, így gyorsan bejutottam.
Az alagsorban kezdtem, ahol az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Intézet frissen végzett vagy idén végző hallgatónak munkáiból volt egy kis kamara tárlat.

A fenti termekben újabb 3 kiállítás volt még. A Frissen címűben 8 művész (Barakonyi Zsombor, Halász András, Jovián György, Lábass Endre, Pika, Nyári István, Orosz István, Rabóczky Judit, Georgios Tzortzoglou, Ütő Gusztáv) friss munkáiból válogattak. Orosz Istvánt és az ő munkáit ismertem, láttam tavaly a kecskeméti Kápolna Galériában. Nyári István eddig csak a KorTárs televíziós magazinban láttam, elég ijesztőek és hatásosak voltak a képei egy eredetiben látva őket. Rabóczki Judit szobraiból és Jovián György festményeiből is láttam már egyet-kettőt, de ennyit még nem egy helyen. Számomra a felfedezés ezen a tárlaton Barakonyi Zsombor volt. Ezek a sablonnal készült, nagyvárosi utcákat megjelenítő festmények, amelyek inkább grafika jellegűek nekem nagyon bejöttek.

A Műcsarnok végében a Derkó, azaz a Derkovits ösztöndíjasok kiállítása volt. Ez, most az idén nem volt olyan erős számomra, mint a 2013-as, arra még most is emlékszem, de tavalyira már nem és erre se igazán.

Utoljára hagytam a Steve McCurry fotókiállítást, amely két teremből állt és egy filmből. A fotók szépek voltak, a filmben kedvesen beszélt a fotózásról, de mégse értem az embereket, hogy miért pont erre a fotókiállításra álltak/állnak sorba, miért nem pl. a Frissenre, amit eredetiben látni sokkal nagyobb élmény, mint ezeket az ázsiai fotókat, amelyek a National Geographicban vagy más magazinban jelentek meg.