Tisztelt
Vendégek, Fiatalok! Kedves Marianna!
-
Különös
a kiállítás. Különös spirituális időkben –ha követjük- a húsvét előtti lelki
megtisztulás hagyományában, a tavaszi megújulás kezdetén találkozhatunk M. M.
munkáival.
-
Mielőtt
elvesznénk az ünneplés teendőiben, megérinthet bennünket az ünnep misztériuma,
a megújulás igénye felhalmozódott, kérdéseinkre új választ várva, a humánum
egyre sürgetőbb hiányában.
-
Azzal
a biztos reménnyel vállaltam a megnyitó feladatát, hogy ellentmondásokkal
terhelt korunkban, szélsőségeiben egyensúlyt teremtsen a művészi megközelítés,
az abból való közös gondolkodás, és megtalálhatjuk a kiállító grafikai lapjain
a számunkra szóló üzenetet, megmutatván bennünket önmagunknak.
A művész bemutatását megkönnyíti, egyben érzékenyebben árnyalja
Mariannával való régi ismeretségünk, barátságunk.
Vendégünket úgy ismertem meg – az Iparművészeti Főiskolán, ma MOME -
közös tanulmányaink évei alatt, mint jelentős oktató és szervező munka mellett
folyamatosan megújulni kész, egyéni művész koncepciójában kitartó, következetes
alkotót.
Mészáros M. tagja a Műhely Művészeti Egyesületnek, a KKK-nak és
MAOE-nak.
Lehet, meglepő, de Marianna kapcsolódik a bajai művészeti hagyományokhoz
a B. Miki Ferenc festőművész vezette Művészeti Kör Kárászi művésztelepeinek
látogatása révén.
M. M. grafikus, művésztanár Kecskeméten tanít, él, alkot körülbelül ilyen
kényszerű sorrendben. A mai művészek számára kivételesen lehet elsődleges az
alkotás a megélhetés kényszere miatt, bár Ő művészetpedagógusnak is igen
sikeres.
Alkotó korszakaiból végig kitűnik a művészetpedagógus és a művész közötti
állandó dialógus, a művészettörténet és
építészet iránti rendkívüli érdeklődés. Ennek egyéni ötvözete, terméke e
kiállítási látvány is, melynek inspirációja sem mindennapi.
-
A
kiállított munkák jó részét az Én Caminóm sorozat teszi ki, a Marianna által
megtett (spanyolországi) Szent Jakab zarándoklat élményét feldolgozó 42 lapon.
-
Szándékosan
nem kérdeztem meg Őt, miért vállalkozott az útra. Úgy vélem megelőzött a válaszadásban,
az út újragondolt, megjelenített grafikai válaszaival.
-
Az
én Caminóm sorozat előzményei:
50. születésnap, 3 és fél év felkészülési idő, 37 nap Camino, 5 nap
turizmus, 720 km-es gyaloglás, 10 000-nél több fotó, 42 lapnyi
rézkarc-akvatinta eljárás. A fotónapló, az akkori –diktafonra vett- önismereti
vallomások új életre keltek a színezett nyomatokban.
-
A
töredékesség hangsúlyt kap, a maradványokra hagyatkozás a valóság talajáról
sarjadzó művészi megformálást eredményez.
Keletről nyugatra tartva Pamplónától, Logronon, Burgason, Leónon,
Astorgán át Santiagó de Compostelába kísér végig a rézkarcnapló.
A hangulatok, élmények sorát legtöbbször építészeti témákon, az épített
környezeten, használati tárgyakon, mint médiumokon keresztül, azok antropomorf
jellegét, jelentés szimbólumát megformálva vetíti elénk az alkotó.
-
Marianna
témái között mindig kiemelkedő helyet kaptak az építészeti környezet részletei,
mint különös időkapszulák, megfigyeléseik, romantikájuk, változó fény-árnyék
viszonyaik.
-
A
lapokon a zarándoklat fizikai próbatételeire is találunk utalásokat.
Természetesen Marianna esetében is a 21 sz-i turizmus és a régmúlt
zarándoklat sajátos keverékéből – a lassú gyaloglás és a gyors dig. információs
rendszerek, majd hazaérve egy lassúbb újragondolás révén jött létre a szellemi-
fizikai folyamat.
A grafikák üzenetét kutatva a szemlélőben is kérdések halmozódnak fel:
mit jelenthet egy korai időktől napjainkig tartó zarándoklat? El Camino a kelta
időkben még a tejút szimbólumát jelentette. A XVIII sz. közepétől e zarándoklat
a reneszánszát éli, motivációi között vallási okok, önmagunk keresésének
igénye, a vezeklés, a fogadalom, elmélyülés is szerepelhetnek.
-
A
modern ember nem ritkán, még a legnagyobb sikerei közepette is csak
frusztrációt és félelmet él meg. Ady E. soraival a mérhetetlen végletekről:
„Néhányszor bennünk
fénylik az Isten,
Máskor bennünk ködlik a
semmi.”
A zarándoklat definíciója a netről:
„Olyan lelket, testet
erősítő utazás, amely hagyományos út egy parancsolat teljesítésére!”
De szól beavatásról, az engedelmességről, az aktív meditációs
gyakorlatról is.
Mindenképpen kilépés a megszokott komfort zónából, kihívás, átformálódás,
új impulzusok és fizikai határok feszegetése, kinek-mi.
Nem léptékvesztének szánva szeretnék egy művészi párhuzamot megemlíteni.
Paulo Coelho (világhírű brazil író) 1986-ban, 39 évesen indult el a
Santiago de compostelai zarándokútra. „Azokban a napokban – vallja a szerző-
azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtekeinek megismertetéséhez, az csak
komplikált, nehéz próbatétel lehet. „
Utazása valódi beavatássá vált, és Coelho minden eddigi tudását
megváltoztatta annak egyszerű és természetes igazságnak a felismerése,
miszerint a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik.
Írói törekvésében, munkásságában így a Zarándoklat c. műben is feltárja
lelkünk belső gazdagságát, hogy részesei legyünk felfedezésének.
Hogy M. M. El Caminoja során milyen válaszokhoz jutott, azt megérkezve,
egy belső zarándoklatot követően, grafikáin megnyíló, egyszerű történések sora
jelzik. A narratív tartalmú, máskor szimbolikus, esetleg ironikus
megfogalmazások akár egy-egy kiállítás alkalmával is.
Úgy vélem Marianna emberi építményekről készített grafikáinak sora
kimeríthetetlen.
Minden téma egy-egy befejezetlen gondolat, vissza-visszatér egyre
árnyaltabban szól rólunk, emberekről. Hol lágyabban a foltmaratás finom
tónusértékeire hagyatkozik, máskor keményebb kontrasztokkal szólít fel, a
színek alárendeltek. Hogyan nevelhető, szilárdítható meg az emberi ítélő erő?
Talán a puszta igyekezet nem elegendő, talán rendkívüli próbatételek során. Ha
a képzeletünk egy-egy kísérlet, akkor úgy kell rábíznunk magunkat álmainkra,
mint menedéket, biztonságot nyújtó önmagunkra.
Hadd idézzek egyik szimbolista ősünktől, Paul Verlaine írja:
„Különös táj a lelked:
nagy csapat
álarcos vendég jár
táncolva benne
lantot vernek, de
köntösük alatt
bolond szív mintha
szomorú lenne…”
Marianna zarándoklatán minél messzebbre jutott, annál inkább összekötötte
az időt, a művészeti példákat, a mindennapi élet fizikai kényszerével, az ember
ősi vívódását önmagával, az állandó értéket kereső, alkotó tevékenységgel.
Megszületett munkái, utazási élményei és belső csatározásainak végeredményei.
Nekem különösen sokat mondanak a változatos, örvénylő lépcső motívumok, lehet
szimbólumok, de kedvelem a pincék és téglagyári témák kompozícióit is.
Marianna keresi és megteremti belső hitelességének alapjait, nem a
hivatalosok lépcsőit koptatva, hanem valódi kínzó kényszernek engedve, a napi
rutinból szabadulva keresi, tanulja a művészi megújulást.
Az épített környezet, művészettörténeti emlékek feldolgozása esztétikai
művelet, nem csak formai játék. Marianna munkáin feltűnik a művesség, a
manuális tevékenység iránti vágy, az emberi alkotások interdiszciplináris
kapcsolatainak megerősítése az építészet, tárgyalkotás és grafika nyelvének
különös szimbiózisa.
Képi üzenetét olyan közönség, társadalom számára fogalmazza meg, ahol legtöbbeknek
szinte teljesen közömbös, hogy művészi gondolatok, vagy csak maga a szépség
elér e hozzájuk. Így a művész- a tanár a lapok jelentéstartalmát felerősítve
mozgatta meg kifejező eszköztárát. Beavatottjai lettünk a test és lélek újra
felfedezésének a lelki, fizikai építmények metamorfózisának. Talán még soha nem
volt olyan nagy szükség a művészet szereptudatára, mint ebben a veszélyes,
önpusztító korban.
Mészáros Marianna a mai létezés tanúja és megerősít abban a hitben, hogy
a művésznek kell mondania valami lényegest a világról, az ember koráról.
További sikeres alkotómunkát kívánok, szeretettel gratulálok a kiállításhoz, az
előzményekhez és a rendezéshez egyaránt.
A kiállítást megnyitom, köszönöm, hogy meghallgattak.
Jászberényi Matild iparművész
Baja, 2016.03.22. MNÁMK Galéria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése