Mikor megérkeztem és éppen elkezdtem volna körbefotózni azt anyagot, elkezdett villogni a gépemben a töltést jelző kis ikon. Lemerült. A terem egyik oldalán egyvonalas jelrajzok szerepeltek egy-egy idézettel társítva. A másik oldalon kissé szürrealista egyedi rajzok és sorok egy asztalon sok-sok könyv, könyvjelző, mécsestartó és az asztalnál ott ült az alkotó, akivel szóba elegyedtem. Kiderült, hogy 4 gyermeke van, mélyen vallásos, az idézetek tőle vannak és ebből él. Megvan a maga közönsége, veszek a munkáit, meg tud belőle élni. Ezen azért meglepődtem. Horváth Janisszal osztálytársak voltak a budapesti művészeti szakközépben, de Simon Andrást nem vették fel a főiskolára. Nekem a szürrealisztikus tollrajzai tetszettek, amelyet saját bevallása szerint azért készített, hogy bebizonyítsa magának, hogy tud ilyet, de ennek más sok-sok éve, azóta nem rajzol ilyesmit. Kár!
A megnyitón sokan ott voltak, Juszuf (Gaál József) és Márti is, akivel már rég nem találkoztam, így egy kicsit beszámolt a fiúk, azaz Zsombor mostani dolgairól. Ő katonás volt, de mikor bejutott a MOME építőművész szakára, egy kicsit rá kellett segíteni a félévi művtöri vizsgára, eljött hozzám egy pár alkalomra, meg volt több művtöri kirándulásomon is. Juszaffal és Mártival pedig együtt voltam Párizsban még 1988-ban, mikor egy éves volt még csak Zsombi.
Nem maradtam sokáig, mert 6 órára a Művész Kávézóban egy másik program volt meghirdetve, még éppen átértem egy gyors sétával, de feleslegesen siettem. Mikor odaértem, a beszélgetést vezető Komáromi Attila közölte, hogy lebetegedett Gerle Margit és Benes József, így aznap délelőtt lemondták a beszélgetést. Hazasétáltam.
Kedden este a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál záró koncertjére mentünk el Péterrel, még a születésnapjára kapta tőlem a két jegyet. Márk is hazajött, kérdeztem tőle, hogy eljönne-e velünk az Amadinda koncertre, de mivel betegeskedett, így inkább otthon maradt. Én magam elég régóta szeretem az Amadindát, az őskornál az ő zenéjükkel hangolom rá a témára az osztályokat, de élőben még nem láttam őket. (Bár most elbizonytalanodtam, mert lehet, hogy a Bolyaiban egy Zengő Aulán már voltak és láttam őket, de erre nem emlékeszem pontosan.)
A koncert nagyon jó volt, a teljes repertoárjukat lefedte a műsor, bár egy kisebb közjáték volt az elején. A helyi televízió (KTV) operatőre (volt bolyais, Fekete Pál Péter) fel akarta venni a koncertet, amit nem engedett a zenekar, mondván, hogy nem ebben állapodtak meg. Nem igazán értettem mi a baj. Szerencsére Péterre nem jött rá köhögőroham, bár elővigyázatosságból a sor szélére ültünk. Ja, de azok székek, azok szörnyen nyikorognak! Sok ismerős is láttam. Élveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése