Szófia

Másnap a reggeli után visszamentünk a Magyar Intézetbe, majd Júliával és Józsival elindultunk várost nézni. Először az Alexandr Nyevszkij székesegyházba mentünk, ahol nem volt szabad fotózni, majd ennek az alagsorában egy ikongyűjteményt tekintettünk meg. A 12. századtól a 18. századig sok-sok ikont láttam. Egy népviseletbe öltözött lánykacsoport éppen ott járt és énekelt, táncolt egyet.

Innen a Szófia templomhoz mentünk, ami egy ókeresztény templom lehet, az alagsorában római mozaikokkal és sírkamrákkal.

Egy kis tér következett sok-sok szoborral és egy csillagvizsgálóval és használtcikk piaccal. Az Orosz templom nagyon jellegzetes. Elmentünk a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Bank épülte, valamit a Régészeti Múzeum előtt, amit most kihagytam (kell valamit hagyni legközelebbre is!) pedig előtte ott sorakozott egy halom kőszobortöredék. Éppen őrségváltás volt, amikor a 4. századból származó Szent György templomhoz mentünk.

A Szófia Galériában egy nagyon jó 20. századi kínai grafikai kiállítás volt a földszinten. Ez hatalmas élmény volt, mert nagyméretű gyönyörű fametszeteket láttam. Az emeleten egy felejthető bolgár kortárs kiállítás volt.

Innen egy parkon keresztül mentünk vissza az intézetbe. A parkban viszont egy fura emlékmű volt egy baltával meggyilkolt 20. század eleji politikusról.




Györgyi hívott meg bennünket ebédre a Happy nevű helyre, kellemes volt mind az ebéd, mind a beszélgetés.

Ebéd után a Bojanai templomhoz mentünk, ami a világörökség kincse. Egy különösen lelkes bácsi vezetett bennünket végi, aki még Navracsicsra is rászólt, amikor az nem figyelt eléggé. Mielőtt viszont megjött volna ez a bácsi, sikerült a tiltás ellenére néhány fotót készítenem. Júlia és a sofőr már elég türelmetlenek voltak, de Jordán és én még hallgattuk a bácsit. Itt a kertben volt egy hatalamas fenyő, Józsi készített néhány képet rólam és a fenyőről.

Mikor visszamentünk az intézetbe, Jordán megkérdezte szeretnék-e valamit még megnézni. Mondtam, ha belefér, akkor szívesen megnézném azt az Ipari tájképes kiállítást, mai előtt elmentünk délelőtt. El is sétáltunk Jordán, Józsi és én és nagyon jó volt! Nemcsak én, hanem ők is nagyon élvezték, mert nem szokásos szocreál képek voltak, hanem igazán jó konstruktív, kubista vagy expresszív festmények. Kiderült, hogy a nagy ipari cégek alkalmaztak egy-egy festőt, aki folyamatosan festette, hogy hogyan alakul a táj és gyár.

Aztán sétáltunk még egy kicsit, a Parlamentet, Szent Szófia szobrát és egy újabb kis templomot néztünk meg mielőtt újra visszamentünk az Intézethez, mert ott parkolt az autó. Innen kocsival mentünk el abba az étterembe, ahol Jordán a bolgár barátaival készült megünnepelni a 60. születésnapját, ami előző nap volt. Ez, mármint hogy tegnap volt a 60. születésnapja útközben derült ki. reggel adtam is neki egy kis grafikát (Cifra ablak) az alkalomra, akkor hívott meg bennünket az esti vacsorára Józsival.

Ez a Kultúrpalota környékén volt egy olyan étterem, ahol folklór műsor is volt. Csak salátát és desszertet ettem. Jordán rábírták a táncra is pedig állítólag a saját esküvőjén sem táncolt. Carlos is megjött, aki egy magyar-bolgár művész. Jó késő lett mire ágyba kerültem.

Másnap még elmentünk a vásárcsarnokba és vettünk egy kis ajándékot, én bort, sört, sajtot és baklavát. Még megnéztük a zsinagógát, de az zárva volt és elmentünk az egyetlen megmaradt mecset mellett is. Indulás előtt egy új katolikus templomba néztünk még be.

Az úton már éreztem, hogy valami nem stimmel velem és sejtettem, hogy ha két hete Péter, egy hete Márk lett beteg akkor most én jövök. Nehezen viseltem a hosszú autóutat, bár Jordán most is gyorsan és jól vezetett, este fél 6-ra hazaértem. Gyorsan lefürödtem, lámpáztam és aludtam is.