





Akkor azt hittem, hogy majd milyen egyszerű lesz a terjesztése, hiszin van rá kereslet. De nem volt egyszerű. Hiába vittem be személyesen több múzeumba, hotelba, hogy ott árusítsák majd, volt ahol kapásból visszautasítottak, volt ahol ott hagyhattam, de csak úgy, ha hagyok ott nyugtatömböt, számlatömböt. Azaz így semmilyen módon nem voltak ösztönözve az ottaniak, hogy minél többet adjanak el belőle, így sokszor ki se rakták, vagy eldugták egy olyan helyre, ahol alig lehetett látni. A legegyszerűbb az lett volna, ha egy nagyobb tételt kedvezménnyel, nagyker áron megvettek volna, és annyiért próbálták volna eladni, amennyiért sikerül és két ár közötti különbség az ő hasznuk lett volna, de a magyar szabályok szerint a múzeumok nem árusíthatják csak a saját dolgaikat. Szerencsére azért volt két olyan hely, ahová 100-100 példányt el tudtam adni nagyker áron és ők pedig némi különbséggel továbbárulták. Ez a két hely a Forrás Galéria és a Református Könyvesbolt volt.
Volt aki azt kifogásolta, hogy miért fekete-fehérek e képeslapok? Hát az ecsetrajzok eleve fekete-fehérek és színesben sokkal drágább lett volna, azt már nem futotta volna az visszatérített adóm.
A borítóm a Kecskeméti anzix című rézkarcomról egy részlet látható. Kosik Petrának 5 munkája szerepel a mappában: Görög templom, Evangélikus templom, Piarista templom, Nagytemplom, Zsinagóga. Az ecsetrajzok pedig az én munkáim: Kodály Intézet, Katona József Színház, Népi Iparművészeti Gyűjtemény, Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely, Cifrapalota, Városháza, Újkollégium.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése