Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása Szófiában

A Kecskeméti Bolgár Kisebbségi Önkormányzat szervezésben a Kecskeméti képzőművészek Közösségének a szófiai Magyar Intézetben nyílt kiállítása. Még ősszel gyűjtöttük össze a képeket egy bolgár kisvárosba, Csiprivciba egy kiállításra, aztán megszervezték, hogy továbbmenjen az anyag Szófiába. A januári KKK vezetőségi megbeszélésünkkor beszélt erről Lángné Mari. Balanyi Karcsi a nagyhéten nem akart utazni és meg felajánlotta, hogy szívesen elmegyek megnyitni helyette a kiállítást, mivel éppen aznap kezdődött a tavaszi szünet, így nem ütközött iskolai teendőimmel az időpont. Aztán persze ahogy közeledett az időpont egyre sűrűsödtek a programok is, az előtte lévő hétvégén megírtam a megnyitó beszédem, amelyben felhasználta Karcsi írását a KKK-ról és kiegészítettem néhány személyes mondattal az alkotókról. Összesen 36 munka volt kiállítva 24 művésztől.
Április 2-én csütörtökön reggel 5-kor indultunk Bocskov Jordán kocsijával. Velünk volt még Huszka József, szintén a kecskeméti Bolgár kisebbségi Önkormányzattól.
Fél ötre ott voltunk a Magyar Intézetben, ahol bemutattak az ott dolgozóknak és megnéztem a képeket, próbáltam betájolni, hogy kinek hol van a munkája. Aztán még leültünk az intézet vezetőnőjével beszélgetni, aki felajánlotta a tegezést, amit én tovább ajánlottam Jordán és Józsi felé. Innentől sokkal oldottabban cseverésztünk.

A megnyitóra nem túl sokan, de azért szép számmal összegyűltek a helyiek. Györgyi (vezetőnő) mondta, hogy mivel itt 9-18 óráig tart a munkaidő, sokan nem tudnak eljönni a megnyitóra, de az a lényeg, hogy utólag eljönnek és megnézik a kiállítást. Az is kiderült, hogy Damónak és Iskandernek volt már itt kiállítása. Én felolvastam a szövegem, amit nagyon nem szeretek, de a fordítás miatt nem lehetett rögtönözni. Egyébként nagyon szépen installálták az anyagot, egy dekoratőrt alkalmaznak erre a feladatra. A megnyitó után egy kis beszélgetés a jelenlévőkkel, Györgyi és Jordán fordított. Jelen volt az a szobrász is, aki a Czollner téri Nagy László szobrot készítette.

Györgyi felajánlotta, hogy ha még maradhatna az anyagunk, akkor egy vidéki kiállítást még megszervezne és akkor szeptemberben az ő szállítmányukkal jöhetnének haza a művek.