Most a Holokauszt áldozatainak emléknapja körül, megszámolva összesen 8 rézkarcom foglalkozik szegről-végről a témával.
Először 2002-ben jártam Auschwitzban, nagyon megrázott. Azt mondtam soha többé nem akarok oda elmenni. Aztán úgy adódott, hogy 2004-ben ismét ott voltam, de akkor sikerült aránylag gyorsan feldolgoznom ezt a traumatikus élményt 2 rézkarcban.
Ez lett a Memento 1-2.
(Apróbetűs információk és gondolatok az egyes helyekről:
Auschwitz - Itt konzerválták és megpróbálták az odalátogatóknak bemutatni ezt a
szörnyű haláltábort. Sokáig nem változott semmi. Kb. 10 évvel ezelőtt
felvetődött, hogy korszerűsítsék a kiállításokat, látványosabb, a mai
fiatalokat jobban megérintő technikákat is felhasználva. A túlélők hevesen
tiltakoztak ez ellen. Szerintük úgy kell megőrizni mindent, ahogy volt.
Felmerül a kérdés: kihez szóljanak az emlékművek és emlékhelyek? Kiknek az
ízlését kövessék? Tiszteletlenség-e, ha változtatnak? Az új magyar pavilon Rajk László tervezet és én is kicsit
furcsán éreztem magam a csillogó-villogó, tükröződő felületek, vetített képek,
high-tech környezetben, de a fiatalokat sokkal jobban lekötötte, mint a régi
kiállítás.)
Következő élményem sokkal kellemesebb volt. Berlinben jártam, ahol közel volt a szállásunk az akkor új Holokauszt emlékműhöz. A diákjaim esténként visszamentek, megszerették ezt a helyet. Napközben is érdekes volt, hogy a szigorú betontömbök egymás mellett sorakoztak és néhány kisebbre ráültek a látogatók.
Egy négyes rézkarc-sorozat született ebből az élményből: Emlékmű birtokba véve 1-4.
(Peter Eisenman: Holokauszt emlékmű, Berlin, 2005. - 1994-ben döntötték el, hogy ezen a helyen lehet az emlékmű. 528 pályázatból kilencet díjaztak, de egyik sem kapta meg a megvalósítás lehetőségét. Újabb pályázatot írtak ki 16 nemzetközi elismertségű művész számára. 1998-ban döntöttek Eisenman terve mellett, bár azt is sokan túl monumentálisnak találták, és csökkentettek a méretét. Csak 2003-ban kezdődhetett meg az építkezés. Az építkezés közben botrány tört ki, mert a betontömböket védő impregnáló anyagot az a cég szállította, amelynek egy leányvállalata szállította a Zyklon B gázt Auschwitzba és a meggyilkoltak értéktárgyait is ők értékesítették. Végül maradt a megbízás, mert bebizonyosodott, hogy a cég sokat tett, hogy tisztázzák történelmi szerepüket, feldolgozzák múltjukat. 2711 betontömb alkotja az emlékművet, amelyek 2,38 m hosszúak és 95 cm szélesek, és pont akkora a hézag is a tömbök között, így mozgássérültek is használhatják. A legmagasabb 4,5 m magas, de szélek felé egyre alacsonyabbak vannak. Alapja sehol sem egyenes, mindenhol hullámos valamelyest. Fontos a fény szerepe is. Mindenkinek magának kell szembesülnie az emlékművel, s félelmet keltő érzés, ha valaki elállja a fény útját. Ez különösen borús időben erőteljes. Minden napszak és évszak változtat az emlékmű hangulati hatásán. Tartozik egy információs központ is hozzá, amely olyan, mint egy kripta a középkori templomok alatt. Ugyan nincsenek benne tárgyi emlékek, de építészetileg a jeruzsálemi Jad Vasemre emlékeztet: A dimenziók terme, A sorsok terme, A nevek terme, A helyek terme.)
2006-ban megpályáztam egy 10 napos izraeli tanfolyamot, amelyet a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben tartottak, a holokauszt tanítása témában. Nagyon meghatározó volt ez számomra, természetesen maga a tanfolyam is, de az intézetben épületei, emlékművei, azaz a látvány is. Innentől kezdve kifejezetten kerestem a holokauszt emlékműveket, amerre jártam a világban.
(Jad Vasem Intézet, Jeruzsálem - Jad Vasem jelentése: név és emlékezet. Jeruzsálemben az Emlékezés hegyén létrehozott intézmény levéltár, kutatóintézet, múzeum és mindenekelőtt a náci holokauszt idején elpusztított hatmillió ember emlékére épült emlékmű.
A bejárat és ez első téren is ugyan az a komor hangulat. Főleg a szürke beton és az éles fém jellemzi az anyaghasználatot. Az emlékhely bejárata a Nem Zsidó Igazak útjáról nyílik, ahol azoknak a nem zsidó embereknek a névtáblái sorakoznak, akik életük kockáztatásával segíteni próbálta a zsidóknak. Mintegy 16.000 ember neve van felsorolva, köztük Oscar Schindleré is. Először minden „Igaz” mellé egy olajfát ültettek, s majd amikor már nem volt több hely, csak feliratok jelezték az újabb és újabb igazak neveit. Ilyen pl. a magyar és cseh igazak fala is.
Emlékezés sátra: kopár sírkamrához hasonlító terem, melynek fekete bazalttábláiba vésve a 21 legnagyobb koncentrációs tábor neve olvasható. hatalmas terem közepén egy urna áll, melybe a krematóriumokban elpusztított emberek hamvait helyezték el. Az urna felett örökmécses lobog.
Új Történeti Múzeum: a Móse Szafdie által tervezett új múzeum, egy hosszan elnyúló, háromszög keresztmetszetű folyosóra van felfűzve, amelyet mintegy "átfúrtak" a Jad Vasem területén található Emlékezés hegyén. A nagyobbrészt föld alatt húzódó építmény látványában a szürke cement és az üveg uralkodik. Az elődjével ellentétben fényesen kivilágított építmény jobbról és balról felváltva nyíló termekre oszlik, amelyek kiállítási anyaga az európai zsidóság megsemmisítésének egymást követő szakaszait mutatja be. Az itt lévő létesítmény egy művészeti múzeumot és egy oktató központot is magába foglal. A múzeum vég e felé találhatjuk a Nevek Termét.
Nevek terme: Az elpusztult zsidók nevei olvashatók, melyek mellett a lehető legtöbb életrajzi adatot próbálták feltüntetni. Majd kijutunk az épületből a szabadba és a van tovább, van remény érzése tölt el bennünket. Közvetlenül mellette áll a Remény tere nevű udvar, ahol olajfák jelzik a reményt.
A hegyoldara épült Jad Vasemben összesen több mint 20 emlékmű található, amelyekből mutatok néhányat: Varsói gettó tere (kopár és szigorú), Emberekből álló, de szögesdrótos kerítésre emlékeztető szobor, Katonai emlékmű (katonai egyenruha váll-lapjaiból áll össze a negatív formában megjelenő Dávid-csillag), Marhavagon (az elhurcolások szállító eszköze, amely csak a semmibe, a halálba visz), Családok tere (Menashe Kadishman stilizált szobrával).
Talán a Gyermekek Háza a legszívbemarkolóbb. A gyertyával megvilágított barlangjában végtelenített szalagon sorolják a nácik által kivégzett mintegy másfél millió gyerek nevét.
Elpusztult közösségek völgye: Egy Európa térképbe rendezve láthatjuk a különböző elpusztult zsidó közösségek helyét. Nagyságukra utalnak a feliratok betűinek nagysága. Minél nagyobb a felirat, annál nagyobb létszámú volt az a szidó közösség, amely elpusztult ott.)
Sokszor jártam Bécsben, de az ottani Holokauszt emlékműre csak úgy akadtam rá, hogy kifejezetten kerestem.
(Rachel Whiteread (1963-): Névtelen könytár - Holokauszt emlékmű, Bécs, 2000. - Egy nemzetközi zsűri ítélte oda az 1. díjat 1996-ban a brit művésznőnek. 2000. októberében leplezték le több mint 65.000 osztrák zsidó emlékére, akik 1938. és 1945 között estek áldozatul. Miután a középkori zsinagóga alapját megtalálták, jutottak arra az ötletre, hogy az emlékművet és a leleteket összekötik. Egy földalatti kiállítóterembe kerültek az archeológiai leletek mellett a középkori bécsi zsidó élet dokumentumai is, illetve ez osztrák holokauszt áldozatok sorsáról készített adatbank is. Az emlékmű egy kifelé fordított és hermetikusan lezárt könyvtárat ábrázol. Számtalan egyforma könyv áll a polcokon, amely az áldozatok sorsára utal. A könyvek tartalma rejtve marad, az ajtó amely a be- és kimenetel lehetőségét érzékeltetné nyithatatlan.)
A jeruzsálemi Jad Vasem és a bécsi Holokauszt emlékmű összemontázsolt részleteiből született meg a Kiútkeresés 1-2. című rézkarcom.
Kétszer tartottam vetítéses előadást a Bolyai János Gimnáziumban a Holokauszt emléknapon, 2007-ben és 2013-ben. Mindkétszer síri csend, figyelem, döbbenet és meghatódás követte az előadásomat. Most a Kandó Kálmán Szakközépiskola aulájában készítettem egy faliújságot az emléknapra, ahol az előadásom anyagát használtam fel.
Szerintem érdekes néha-néha egy rendhagyó, inkább a művészetek felőli megközelítésben bemutatni egy történelmi témát egy kötelezően megtartandó iskolai megemlékezésen. A Holokauszt emléknapi megemlékezésen kívül az 1956-os forradalomhoz készítettem előadást. Ha hívnak valahová, szívesen megyek és bemutatom, előadom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése