Király József idén is meghívott a kertjébe a művészeket, művészetpártolókat, hogy egy kellemes napot töltsenek el együtt. Ebéd előtt egy kis nézelődés, kötetlen beszélgetés, aztán egy finom ebéd, majd a művészek egyenként beszélnek az utóbbi egy évben történtekről, bemutatják a rögtönzött kiállításon szereplő munkáikat - ez a program. Idén egy kicsit szomorkásabb volt a hangulat, legalább is én így érzékeltem. Egy-egy külön paravánra kitett festménnyel és fotóval emlékeztünk arra a két alkotóra, akik már testi valójukban nem lehettek velünk: Virók Csillára és Walter Gáborra.
Én kivételesen nem grafikát vittem, nem akartam a caminós rézkarcokból válogatni, inkább az öreghegyi táborban készült festményeimből a Gehry ívei sorozatot vittem el. Nem akartam bekeretezni, ezért csak egy-egy akasztót ragasztottam a képek hátuljára, de ezek nem nagyon bírták, pedig alig volt súlya. A bilbaói Guggenheim Múzeum Frank Gehry által tervezett épületének fura íveit, részleteit dolgoztam fel. Benes Jóska meg is jegyezte, hogy elmentem az absztrakt felé. A. Varga Imre meg egy nappal később azt írta nekem, hogy legalább 1 méteresbe kellene ezeket megfestenem, mert kívánja a nagy monumentalitást. De csak ekkora lemezem volt és hely sem lenne nagyban festeni, pedig én is szívesen visszatérnek a nagy festményekhez. Ezen kívül a szállítás és a keretezés miatt nem teszem ezt egyenlőre.
Már tavaly is Márkkal mentem, most is ő kísért el erre a programra. Király Jóska segített utánajárni, hogy merre is induljunk, hogy a Czollner téri Nepomuki Szent János-szobor restaurálása lehessen Márk negyedéves egyetemi munkája. Talán a héten meglesz az aláírt szerződés és indulhat a munka! Most már csak ötödévre kellene egy restaurálandó kőszobor, ami diploma munka is lehetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése