Caminós sorozat - 1. hét

2010. februárja körül határoztam el, hogy 2013. nyarán elmegyek a spanyolországi Szent Jakab zarándokútra, a CAMINÓra. Volt időm felkészülni rá, testileg, lelkileg, anyagilag. Előtte nem igazán voltam hátizsákos turista, nem a természetben túráztam, hanem inkább a városokban, templomban, múzeumokban, kiállítótermekben. De kitartó voltam és vagyok, bíztam benne, hogy végig tudom majd járni az utat és sok-sok élményben lesz részem. Utazási élményeimből általában készültek grafikák vagy festmények.

Nagyon vártam, hogy a román és gótikus kori emlékekben igen gazdag Észak-Spanyolországban láthassam ezeket a templomokat, kolostorokat. Sok fotót készítettem, majd idehaza ezekből válogattam a rézkarcokhoz. Először montázs jellegű grafikákban gondolkoztam, de végül a minden napra egy rézkarc megoldás mellett döntöttem. Az ötletet "loptam" László Dániel festőművésztől, aki 2009-ben járta végig a caminót, majd egy negyven darabos festménysorozatot készített az élményeiből.

Az én gyaloglásom Pamplonából indult Santiago de Composteláig, 37 napon át tettem meg a 720 km-t. A rézkarc-sorozat 42 darabos lett, azaz éppen hat hetet ölel át, hiszen a gyaloglás előtt és után volt 2-3 olyan napom, mikor nem gyalogoltam, hanem csak simán turistáskodtam.
Hazaérve októbertől hétvégenként, illetve az iskolai szünetekben dolgoztam a rézkarcokon és végül valahogy májusra készültem el az összessel, amelyekből 2014. nyarán a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában volt egy kiállítás, majd ősztől a Bolyai János Gimnáziumban volt látható a sorozat.
Az volt a célom, hogy a sorozat ne legyen egysíkú, lehetőleg mutassa be azt a sokféle élményt, amely a zarándokot éri útközben egyrészt vizuálisan, másrészt lelkileg. Mivel engem elsősorban az építészet, a tetők, lépcsők izgatnak, nem lehet csodálkozni, hogy van a 42 rézkarc között több ilyen téma is, de ott vannak a jellegzetes caminós motívumok is, mint pl. kilométerkő, sárga nyíl, hátizsák, emeletes ágy stb.
Most itt heti bontásban fogom bemutatni a sorozat darabjait.
-1. nap - Gehry ívei - Bilbao
Ehhez a naphoz a bilbaói Guggenheim Múzeum jellegzetes Frank Gehry által tervezett fantasztikus épületét választottam. Nagy élmény volt látni nemcsak kívülről, hanem belülről is.




0. nap – Bikák útja - Pamplona
Pamplonába busszal érkeztem a San Fermin hét előtt 4 nappal. Már álltak a kordonok, amelyek között a bikák és a futtatóik futnak végig egy héten keresztül minden reggel. Végig sétáltam én is ezen az úton és ennek egy részletét jelenítettem meg a rézkarcon.












1. nap – Előre - Alto del Pedrón (Pamplona – Obanos: 21.4 km)
Az első gyaloglásos napom egyik nagy élménye az a zarándok emlékmű volt, amely az Alto del Pedrón tetején áll 1996 óta és annak a hatrészes dokumentum filmnek a főcímében mindig feltűnt, amelyet látva elhatároztam magam.





2. nap – Megérte várni - Puente la Reina (Obanos – Lorca: 15,5 km) A második napomon mentem keresztül Puenta la Rinenán, ahol 1-2 órát kellett várnom ahhoz, hogy a két középkori templom kinyisson és belülről is láthassam őket. Az Iglésia de Santiago kapuzatának faragványai teljesen lenyűgöztek.










3. nap – Találkozás az árnyékommal - Valahol Estella előtt (Lorca – Villamayor de Monthardin: 18,7 km)
Jellegzetes kép, minden zarándok fotó között van valami hasonló. Reggel, ahogy felkel a nap végig hátulról süt és egy hosszú elnyújtott árnyékot lát folyamatosan az ember, ahogy nyugat felé gyalogol.








4. nap – Nemesi pepita - Torres del Pío (Villamayor de Monthardin Torres del Pío: 20,3 km)
A negyedik napon egy gyönyörű lépcsőházzal rendelkező egykori nemesi házból átalakított albergue-ben szálltam meg, és ez a fekete-fehér padlólapokkal burkolt lépcsőház szerepel az aznapi grafikán.

5. nap – Vasárnap délután Logroñoban - Logroño (Torres del Pío – Logroño: 20,5 km)
Az ötödik napon értem el Logroño városát, ahol több középkori templom is van. Mikor a szieszta után kinyitottak sorra jártam őket. Amikor megláttam az Iglésia Santa María del Palacióban, hogy a délutáni nap milyen gyönyörűen világítja meg a padok tetejét, egyből tudtam, hogy ebből grafikát kell készítenem majd. Mikor a címet adtam a rézkarcnak eszembe jutott Gulácsy Lajos Vasárnap délután Comóban című festménye.












m

Művésztalálkozó

Király József idén is meghívott a kertjébe a művészeket, művészetpártolókat, hogy egy kellemes napot töltsenek el együtt. Ebéd előtt egy kis nézelődés, kötetlen beszélgetés, aztán egy finom ebéd, majd a művészek egyenként beszélnek az utóbbi egy évben történtekről, bemutatják a rögtönzött kiállításon szereplő munkáikat - ez a program. Idén egy kicsit szomorkásabb volt a hangulat, legalább is én így érzékeltem. Egy-egy külön paravánra kitett festménnyel és fotóval emlékeztünk arra a két alkotóra, akik már testi valójukban nem lehettek velünk: Virók Csillára és Walter Gáborra.

Mindig vannak új meghívottak is, idén először volt jelent Szoboszlay Eszter és Szikora Imre. Érdekes azt is látni, hallani, hogy ki hogyan beszél a munkáiról. Bruncsák Andris olyan lelkesedéssel beszélt, hogy az embernek kedve támadna vele menni és kint a vízen festeni.

Én kivételesen nem grafikát vittem, nem akartam a caminós rézkarcokból válogatni, inkább az öreghegyi táborban készült festményeimből a Gehry ívei sorozatot vittem el. Nem akartam bekeretezni, ezért csak egy-egy akasztót ragasztottam a képek hátuljára, de ezek nem nagyon bírták, pedig alig volt súlya. A bilbaói Guggenheim Múzeum Frank Gehry által tervezett épületének fura íveit, részleteit dolgoztam fel. Benes Jóska meg is jegyezte, hogy elmentem az absztrakt felé. A. Varga Imre meg egy nappal később azt írta nekem, hogy legalább 1 méteresbe kellene ezeket megfestenem, mert kívánja a nagy monumentalitást. De csak ekkora lemezem volt és hely sem lenne nagyban festeni, pedig én is szívesen visszatérnek a nagy festményekhez. Ezen kívül a szállítás és a keretezés miatt nem teszem ezt egyenlőre.








Már tavaly is Márkkal mentem, most is ő kísért el erre a programra. Király Jóska segített utánajárni, hogy merre is induljunk, hogy a Czollner téri Nepomuki Szent János-szobor restaurálása lehessen Márk negyedéves egyetemi munkája. Talán a héten meglesz az aláírt szerződés és indulhat a munka! Most már csak ötödévre kellene egy restaurálandó kőszobor, ami diploma munka is lehetne.

Öreghegyi alkotótábor

A Kecskeméti Képzőművészek Körössége (KKK), azaz annak vezetője, Balanyi Károly 2008-től rendezi meg az Öreghegyi alkotótábort a Balaton felvidéken, amely egészen pontosan Balatonudvari felett, Vászoly felé az Öreghegyen szokott lenni. Azon az elsőn, 2008-ban ott voltam én is, aztán még 2010-ben, és hosszú szünet után idén nyáron, július 20-26. között ismét részt vettem a tábor munkájában. A tábor résztvevői voltak még: Balanyi Károly, Ugray Zsuzsa, Kőrös Sára, Gyalai Béla, Strohner József, Szikora Imre művészkollégák, valamint Borika, Karcsi felesége, aki "háziasszonykodott".
Július 20-án vasárnap délután indultunk Szikora Imivel egy autóban és Kőrös Sára egy másikban. Mire úgy este fél 7 felé megérkeztünk, a többiek már ott voltak és készen volt a vacsora is parázson sülét hús és krumpli. Az előző években a Laci Pince csárdába (1,9 km a háztól) jártunk le vacsorázni (sőt 2010-ben reggelizni is), de az idén a háznál oldották meg az étkezéseket. Ennek az volt az előnye, hogy nem vett el annyi időt az alkotómunkától a le-feljárás és az ottani kiszolgálás. Ám számomra volt hátránya is, ez a kis mozgás is elmaradt. Ezért döntöttem úgy, hogy viszem a gyalogló felszerelésem (bakancs, nordic walking botok) és igyekszem minden nap gyalogolni azon a jó változatos terepen. Ezt sikerült is megtennem, hétfőtől péntekig általában fél 7-kor keltem, 7-től 8-ig gyalogoltam egy órát, és mikor visszaértem a házhoz, utána már mindenki felkelt és reggeleztünk (kivéve Sárát). Karcsin és Borikán kívül kedden Sára főzött, akkor volt a születésnapja, szerdán pedig Strohner Jóska.

Mindenki sokat dolgozott, de nem mindenki maradt végig. Béla később, csak hétfő délután érkezett, Imi csütörtökön este, Béla és Sára péntek délután hazaindultak. A nagy munkakedv miatt a kirándulás is elmaradt, csak péntek délelőtt autóztunk és Aszófőre, ahová egy szép pincesor miatt mentünk. Itt Karcsi és Béla festettek egyet, de Zsuzsa és én inkább csak fotóztunk és nézelődtünk, beszélgettünk.

Mivel itt nincs lehetőség rézkarcozásra, festésre készültem. Vittem 6 db kis háromszög alakú vásznat (még a sógoromtól kaptam valamelyik karácsonyra), 10 db 23×30,5 cm-es kis táblát az akrilhoz és 6 db 50×70 cm-es akvarellpapírt a te, amelyből az egyiken egy évekkel ezelőtt elkezdett tempera festmény volt (Provence-i ablakok - ennek a rézkarc változatát még 2011-ben elkészítettem), amelyet be szerettem volna fejezni.


Mivel 3-4 éve egyáltalán nem festettem és egy csomó festékes tubusom beszáradt, elmentem még a tábor előtti héten bevásárolni a DekorArtba, de ott már nem lehet tubusos temperát kapni, nagy tégelyeket meg nem akartam venni. Így a temperával elkezdett képet is akrillal folytattam, de végül mégse sikerült befejezni. A táblácskákra és a vásznakra jó volt akrillal festeni, de a papírra nem, azzal megszenvedtem, de végül mégis készült 2 új nagy festmény az akvarellpapírra is.









Az egyik egy bilbaói erkélyről, a másik egy szikes talajról, amin mégis csak megterem a gabona és kis pipacs társaságában (valahol Lorca és Estella között). Zömében tavalyi élményeket dolgoztam fel, mert a kis táblákra is bilbaói és caminós témák kerültek. Öt táblára a bilbaói Guggenheim Múzeum épületének részleteiből készítettem egy sorozatot. A másik ötre az út során különböző helyeken látott öreg házak falára szerelt lámpákat vázolta fel, ebből 3 készült el. 

A kis háromszöges vásznak közöl 3-ra székek és árnyékaik kerültek. Ezt is feldolgoztam 4 rézkarcban és az élmény az öreghegyi ház teraszáról származik. Kettő kis vászonra pedig a kecskeméti Városháza tetejének egy-egy kis részlete került.

Most nem fotóztam annyit, mint régebben, de elképzelhető, hogy ennek ellenére fog rézkarc is készülni az idei öreghegyi élményekből is. Az előző Öreghegyi alkotótáborok után, már idehaza készülte le annak idején a következő rézkarcok: Temetői "Keserű" hangulat, Nyáridő 1-4. Karcsi Tihanya, Lóg az eső lába.

Rézkarcos május elseje

Munkával, azaz rézkarcozással ünnepeltem a munka ünnepét. A MAOE Labirintus pályázatára készítettem egy 9 darabból álló, de szorosan egymás mellé egy papírra lenyomtatott rézkarcot. De egyenlőre az a két példány, amelyet nyomtattam belőlük, az nem sikerült. Az elsőnél az egyik lemezt véletlenül fordítva tettem a prés lapjára a nyomtatásnál. A másodiknál meg az egyik oldalon fakó lett a nyomtatott grafika. Május 31-ig kell elküldeni digitálisan pályamunkát, tehát addig még kísérletezgethetek a nyomtatással. Ezüst festéket kevertem a feketéhez, így grafitszürke lett a festék, amivel lenyomtattam, de lehet, jobb lenne feketével? Még alszom rá egyet-kettőt.

Ezek kívül elkészült a caminos sorozat:

0. nap - Gehry ívei (Guggenheim Múzeum)

-1. nap - A bikák útja

Azaz a Bilbaoban és a Pamplonában töltött napokhoz is egy-egy rézkarc, így most már tényleg teljes a sorozat, 6 hét, azaz 42 nap és 42 rézkarc.

És még egy rézkarc készült május elsején és másodikán. A budapesti Váci utca diszburkolatának képéről, miután felbontották és "helyreállították". A fotót, ami alapján dolgoztam a neten találtam. A grafika címe Magyar snassz lett, de lehetett volna Magyar problémamegoldás vagy Nekünk így is jó.

Tegnap este családilag átmentünk Kunszentmártonra, ahol a plébánossal találkoztunk. Őt ajánlották, hogy keressük meg, hátha tud segíteni abban, hogy Márknak találjunk diploma munkának való restaurálandó szobrot. Zsolt atya nagyon kedves volt és reméljük, sikerül majd megegyezni vele. Megmutatta a templomot, ami nagyon szép és meglepően nagy volt.