Művésztalálkozó

Király József idén is meghívott a kertjébe a művészeket, művészetpártolókat, hogy egy kellemes napot töltsenek el együtt. Ebéd előtt egy kis nézelődés, kötetlen beszélgetés, aztán egy finom ebéd, majd a művészek egyenként beszélnek az utóbbi egy évben történtekről, bemutatják a rögtönzött kiállításon szereplő munkáikat - ez a program. Idén egy kicsit szomorkásabb volt a hangulat, legalább is én így érzékeltem. Egy-egy külön paravánra kitett festménnyel és fotóval emlékeztünk arra a két alkotóra, akik már testi valójukban nem lehettek velünk: Virók Csillára és Walter Gáborra.

Mindig vannak új meghívottak is, idén először volt jelent Szoboszlay Eszter és Szikora Imre. Érdekes azt is látni, hallani, hogy ki hogyan beszél a munkáiról. Bruncsák Andris olyan lelkesedéssel beszélt, hogy az embernek kedve támadna vele menni és kint a vízen festeni.

Én kivételesen nem grafikát vittem, nem akartam a caminós rézkarcokból válogatni, inkább az öreghegyi táborban készült festményeimből a Gehry ívei sorozatot vittem el. Nem akartam bekeretezni, ezért csak egy-egy akasztót ragasztottam a képek hátuljára, de ezek nem nagyon bírták, pedig alig volt súlya. A bilbaói Guggenheim Múzeum Frank Gehry által tervezett épületének fura íveit, részleteit dolgoztam fel. Benes Jóska meg is jegyezte, hogy elmentem az absztrakt felé. A. Varga Imre meg egy nappal később azt írta nekem, hogy legalább 1 méteresbe kellene ezeket megfestenem, mert kívánja a nagy monumentalitást. De csak ekkora lemezem volt és hely sem lenne nagyban festeni, pedig én is szívesen visszatérnek a nagy festményekhez. Ezen kívül a szállítás és a keretezés miatt nem teszem ezt egyenlőre.








Már tavaly is Márkkal mentem, most is ő kísért el erre a programra. Király Jóska segített utánajárni, hogy merre is induljunk, hogy a Czollner téri Nepomuki Szent János-szobor restaurálása lehessen Márk negyedéves egyetemi munkája. Talán a héten meglesz az aláírt szerződés és indulhat a munka! Most már csak ötödévre kellene egy restaurálandó kőszobor, ami diploma munka is lehetne.

Rézkarcos május elseje

Munkával, azaz rézkarcozással ünnepeltem a munka ünnepét. A MAOE Labirintus pályázatára készítettem egy 9 darabból álló, de szorosan egymás mellé egy papírra lenyomtatott rézkarcot. De egyenlőre az a két példány, amelyet nyomtattam belőlük, az nem sikerült. Az elsőnél az egyik lemezt véletlenül fordítva tettem a prés lapjára a nyomtatásnál. A másodiknál meg az egyik oldalon fakó lett a nyomtatott grafika. Május 31-ig kell elküldeni digitálisan pályamunkát, tehát addig még kísérletezgethetek a nyomtatással. Ezüst festéket kevertem a feketéhez, így grafitszürke lett a festék, amivel lenyomtattam, de lehet, jobb lenne feketével? Még alszom rá egyet-kettőt.

Ezek kívül elkészült a caminos sorozat:

0. nap - Gehry ívei (Guggenheim Múzeum)

-1. nap - A bikák útja

Azaz a Bilbaoban és a Pamplonában töltött napokhoz is egy-egy rézkarc, így most már tényleg teljes a sorozat, 6 hét, azaz 42 nap és 42 rézkarc.

És még egy rézkarc készült május elsején és másodikán. A budapesti Váci utca diszburkolatának képéről, miután felbontották és "helyreállították". A fotót, ami alapján dolgoztam a neten találtam. A grafika címe Magyar snassz lett, de lehetett volna Magyar problémamegoldás vagy Nekünk így is jó.

Tegnap este családilag átmentünk Kunszentmártonra, ahol a plébánossal találkoztunk. Őt ajánlották, hogy keressük meg, hátha tud segíteni abban, hogy Márknak találjunk diploma munkának való restaurálandó szobrot. Zsolt atya nagyon kedves volt és reméljük, sikerül majd megegyezni vele. Megmutatta a templomot, ami nagyon szép és meglepően nagy volt.