Az összes művészetis osztálytól (kivéve a kilencedikeseket) elektronikus módon kértem egy kiállításos naplót a nyári művészeti élményeikről. A legtöbbet már megkaptam, nagyjából a felét el is olvastam már. Azt hiszem, jó lesz ez a módszer. Régebben kiállításos füzetet kellett vezetni, aztán megpróbáltam őket a blogra rábeszélni, de az nagyon nem tetszett nekik. Talán ez a forma a diákoknak is elfogadható és legalább használjuk az informatika órán tanultakat, bár azért hiába soroltam fel a formai követelményeket a beadandó naplóval kapcsolatban, maradéktalanul elég kevesen tudtak ennek megfelelni.Szóval ebben a kiállításos naplóban írtak a közösen megtekintett kiállításokról is, most például 3 osztály is erről Kalmár Pál kiállításról.
Hétfőn a Kulturális és Konferencia Központban is nyílt egy kiállítás, Bolgár szőnyegek címmel. Egy Csiprovci nevű városban szőtték a kiállított szőnyegeket, amelyek közül a legrégebbi 300 éves. A megnyitót tartó hölgy, a Csiprovci Történeti Múzeum igazgatója elmondta, hogy három korszakra oszthatóak az itt látható szőnyegek. Engem a torontáli szőnyegekre emlékeztettek leginkább. A régebbi szőnyegek szépek ízlésesek voltak, de nekem fiatalabb szőnyegek nem tetszettek, az addigi geometrikus minták helyett egyre több figurális részlet jelent meg és ezek szerintem nem illenek ehhez a technikához.
Még a megnyitó előtt felmentem a panoráma termekbe, ahol A hónap alkotója sorozat keretében olyan tablók vannak kiállítva, amelyek zsidó építészek kecskeméti terveit mutatják be.
Szerdától otthon dolgoztam, és a Prezijeimen dolgoztam. Csütörtökön sikerült annyira belemerülnöm, hogy elfelejtettem elmenni arra a beszélgetésre, amely a Művész Kávézóban Palásti Renáta kiállításának zárórendezvénye volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése