Csütörtökön van 1-2. órám, aztán 1 lyukas, aztán van egy 4. órám, majd kettő lyukas és a végén, a 7-8. órában újra van egy dupla órám, de ezt nem panaszként írom, csupán hogy el lehessen képzelni, milyen is a csütörtöki napom. Az első csütörtökön a két duplaórás osztályt elvittem a Kalmár Pál életmű-kiállításra, a saját osztályommal 7.30-kor kezdtünk a volt Dán Kulturális Intézet épületében, köszönet érte Virág Áginak, aki ilyen lehetetlen időpontban is fogadott és végigvezetett bennünket. Az iskolába visszatérve most volt az első olyan órám a Kandóban, amit nem művészeti osztályban tartottam. Egyenlőre nem volt vészes. A két lyukasórámban a törzskönyvbe írtam a nyári gyakorlatra vonatkozó egymondatos bejegyzést (31-szer!), majd délután 1-re visszamentem a kiállításra és a 12. E-vel is megnéztük.
Délután két kiállítás-megnyitó is volt ugyanabban az órában és komolyan törtem a fejem, hogy hogyan lehetne mindkettőn ott lenni, vagy ha nem, akkor melyiket válasszam. Ha csak félórával korábban lett volna az egyik, akkor átértem volna még a másikra is. Végül úgy döntöttem, hogy a Nemzetközi Kerámia Stúdió Bankett című szimpóziumjának zárókiállítás hagyom ki, pedig két egykori tanítványom is a kiállítók között volt (Lakatos Ábel és Strohner Márton). Igyekszem majd megnézni utólag!
A Magyar Fotográfiai Múzeumban péntekenként szoktak lenni a megnyitók, de most Féner Tamás Fotográfiák című kiállítása kivételesen csütörtökön nyílt. először nem tudtam miért, de miután láttam a képeket világossá vált. A terem közepén felállított paravánokon a zsidó szokásokat bemutató fotósorozatot láthattuk, melyek egészen intim hangulatúak voltak. Hát ezért nem pénteken volt a megnyitó. Kifejezetten a zsidó hitközösség kérésére tették egy nappal előbbre a megnyitót, de ennek ellenére nem képviselte magát a hitközösség. Tényleg elszomorító, hogy ezen a helyen fantasztikus kiállítások nyílnak, és a megnyitón alig vagyunk páran. Csak néhány helyi művész, fotós volt jelen és senki sem a zsidó hitközösség képviseletében és egyetlen önkormányzati képviselő sem, pedig ez a tárlat is a Holokauszt Emlékév rendezvénye volt! A zsidó témán kívül a terem oldalsó falain a magyar közélet szereplőinek fekete-fehér, négyzet alakú és egészen szokatlan képkivágású portréi függtek. Például György Péteré is, aki a kiállítást megnyitotta.
Kifelé találkoztam két lánnyal az osztályomból, ők akkor értek át a Kerámia Stúdióból. Örülök, hogy ilyen aktívak, hogy mindkét helyre igyekeztek elmenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése