December első hete

Kedden délután a Református Gimnáziumba egy rajzversenyre hívtak zsűrizni. Egy kellemes délutánt töltöttünk el, Szappanos Pista bácsi, Fogarasi Zsuzsa, Váradi Kata, Dunszt Pista és én alkottuk az adventi rajzverseny zsűrijét. A verseny kétfordulós volt, az első forduló egy vers illusztrálása volt, ezt otthon késztették el a gyerekek, és a beküldött munkákat a refis tanárkollégák értékelték. A második fordulóban pedig ott a helyszínen kellett vagy egy plakátot vagy egy CD borítót  tervezniük Mentsük meg a Karácsonyt! címmel. Nem volt könnyű a feladat, én biztos mást adtam volna. Már az első forduló verse se volt telitalálat és bizony a beküldött munkák közül kevés tudta jól megoldani, hogy ne közhelyes módon adja vissza a költemény hangulatát. A plakát és a CD borító tervezése egy alkalmazott grafikai feladat, sok kötöttséggel. Talán a legkisebbek, azaz 7-8 osztályosok voltak a legkreatívabbak. A 10-12. osztályosoknál pedig csak nagyon kevés, mindössze 3 pályamunka volt. A zsűri elég egyhangúan döntött, nem nagyon volt nézeteltérés köztünk. Amíg a rajzok készültek, addig egy jót beszélgettünk egymással, de azért egy kört tettünk a különböző termekben, ahol a diákok alkottak. A kis tárgyalóban, ahol válogattuk a rajzokat a falakon volt néhány szép érdekes kisgrafika, például szász Endrétől is.

Szerda délután volt a művészettörténet OKTV első fordulója, de erről majd egy külön bejegyzést szándékozom írni.
Talán a csütörtököm volt a legmozgalmasabb. A 12. E-sekkel a Szórakaténuszba látogattunk el a népművészet óra keretében. Az egyik leányzónak ott dolgozik az anyukája, ő ajánlotta fel, hogy menjünk el, ha van kedvünk. Volt. Megnéztük az állandó kiállítást és az időszakit is, de a fő attrakció a mézeskalácssütés volt. Nagyon lelkesen gyúrták, aztán szép kis formákra szaggatták az előkészített mézeskalács masszát a diákok, majd díszítették, Ibolya pedig folyamatosan vitte a tesiket és kisütötte. Még én is készítettem egy pár formát.

A foglalkozás után csak annyi időm volt, hogy gyorsan hazaszaladtam ebédelni, majd fél 4-kor indultunk Budapestre. Fogarasi Zsuzsa még kedden ajánlotta fel, hogy csütörtökön éppen megy Budapestre, ha van kedvem, vele tarthatok. Ő elsősorban a budapesti Ráday Gyűjtemény kiállításának 17 órás megnyitójára igyekezett, de aznap volt 18 órakor a Museion No. 1-ben Lakatos Pali kiállításának megnyitója is. A Ráday Múzeumban Ország Lili és Bálint Endre műveiből volt egy igen jó válogatás, a Vasilescu-gyűjteményből több mint 100 alkotás látható a falakon (http://www.parokia.hu/hir/mutat/6080/).

Bogárdi Szabó István püspök megnyitó beszéde és a tárlat megtekintése után, Ötvös Nagy Ferivel átsétáltunk az Üllő út 3. szám alá, ahol a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek kiállítótermében Lakatos Pali kiállítását készültek éppen megnyitni. Pali igen elcsodálkozott, bár láthatóan örült, mikor betoppantunk Kecskemétről és szabadkozott is egy kicsit, hogy ő nem is küldött meghívót, mert ő se nagyon szokott elmenni másik megnyitóira. Eddig még nem jártam ebben a galériában, ami nem túl nagy, inkább kamara jellegű kiállításokra alkalmas. Palinak kisplasztikái és domborművei voltak most kiállítva, a legtöbb számomra már ismerős volt. Márkus Péter a Magyar Szobrásztársaság elnöke nyitotta meg, amelyre befutott még néhány régi és nem olyan régi kandós tanítvány. Jó volt velük is találkozni. Aztán éppen a megnyitó beszéd végére Zsuzsa is átért, egy rövid ideig még maradtunk, de aztán indultunk haza. Kellemes délután és este volt.

Vasárnap szokatlan időben és helyszínen volt egy kiállítás-megnyitó, 11 órakor az Evangélikus templomban a bolgár Milena Mladenova festményeiből. Az istentisztelet után Kiss János lelkész nyitotta meg a Bolgár Települési Nemzetiségi Önkormányzat által rendezett tárlatot a fiatal Isztambulban egyébként szobrász szakon végezett művésznő képeiből, amelyek zömét ázsiai utazásélmények inspirálták. A kecskeméti képzőművészek közül rajtam kívül senki sem volt jelen, ami azért meglepett, az eső és a szokatlan idő és hely ellenére is. Nekünk, kecskeméti képzőművészeknek is volt Bulgáriában kiállításunk, úgy láttam a képeken, hogy ott többen voltak jelen, talán úgy illett volna, ha többen eljöttek volna ide is. A képei nem ragadtak annyira magával, de egy megmaradt a tudatomban, az amelyiken a száguldó motoros van és mögötte a villanyoszlop.

Munkanapos szombat

Tegnap, szombaton munkanap volt, igaz rövidített órák, de akkor is munkanap. Elég sok diák úgy gondolta, hogy neki nem az, sok volt a hiányzó, pedig muszáj volt tovább haladnom az anyaggal, mert májusban fog még egy péntek elmaradni, diáknap miatt, de május végén csak meg kellene írni azt a témazárót.
Suli után Anyukámhoz mentem, a szokásos szombati ebéd nem maradt el.
Délután 3-ra a Három Gúnárba menetem, hogy szemrevételezzem a terepet, lehetne ott kiállítást rendezni. Ugyanis az történt, hogy a Kecskeméti Kortárs Művészetek Műhelyében még januárban lebeszéltem egy július közepi dátumot a caminos rézkarcaim bemutatására, azaz egy kiállításra. Megbeszéltem Virág Ágival, hogy ő fogja megnyitni, felkértem Sándor Anikót, hogy jöjjön el és mondjon egy caminos köszöntőt és olyan boldog voltam, hogy levállalta, de most kiderült, hogy két héttel korábbra kell hoznunk a megnyitót, mert a megbeszélt időben a zománcosoknak lesz kiállítása. Ezt eddig is tudtuk, de kiderült, hogy arra kis kápolna szerű teremre is szükségük lesz, ahová én terveztem az anyagom bemutatását. Sajnos, Sándor Anikó ebben az új időpontban nem ér rá. Gondoltam, keresek egy új helyszínt, de mire ez körvonalazódott, addigra már máshová elígérkezett erre az időpontra is. Na, bumm! Maradunk az eredeti helyszínen július 3-án, de most megpróbálok még valaki mást felkérni erre a caminos köszöntésre. Remélem, sikerül!
Hazafelé beugrottam a Magyar Fotográfia Múzeumba, ahol csütörtökön nyílt a Bálint Endre 100 című kiállítás, aminek a megnyitójára simán el tudtam volna menni, ha időben megkaptam volna a meghívót, amelyet a múzeum időben adott fel. Április 30. volt a borítékra bélyegezve, de csak május 9-én kaptam meg, egy nappal az esemény után! Kedden néztem meg Budapesten a nagy Bálint Endre kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ami nagyon tetszett, ezért is akartam látni a főleg fotómontázsokat bemutató tárlatot itt Kecskeméten. Érdekes volt, de egy kicsit csalódtam. Lehet persze, hogy az én matekos lelkemből adódik, de én egy fotómontázsnál azt értékelem, ha szépen precízen van kivágva, kicsit messzebbről nézve esetleg fel se tűnik, hogy montázs. Ezek meg olyan nagyon lazán voltak kivágva és összeragasztgatva. Oké, tényleg szürreálisak volt, de akkor is...

Budapesti múzeumosdi 1.

Kedden a matek írásbeli napján és mindig szabad szoktam lenni, mert a másik szakom matematika. Az osztályomból nem csak 22 fő jelentkezett volna a másnapra, szerdára tervezett Budapest - Visegrád kirándulásra és nem kellett volna visszamondanom, akkor valószínűleg nem mentem volna kedden Budapestre. Így viszont múzeumosdit terveztem egy kis barátnős és kisfiamos találkozással. Délelőtt a Magyar Nemzeti Galéria két időszaki kiállítását néztem meg, A nyolcadik templom - Bálint Endre és a Derkovits - A művész és kora címűeket. Nyitásra mentem és több mint másfél órát csak a Bálint kiállításon töltöttem, utána egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót a Derkovitson, de azért ott is elég nagy volt az anyag, hogy jó sok időt el lehessen tölteni.

Bálint Endre (1914-1986) életmű kiállítása nagyon nagy hatással volt rám, főleg megismerve a történelmi és magánéleti hátteret. Talán a legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy egy 13. századi festett templom gereda is szerepelt a kiállításon. Miután elkészítette a Jeruzsálemi Bibliát, a honoráriumból beutazta Európát, és Barcelonában is megfordult a Katalán Művészetek Múzeumában, ahol csodálatos román kori oltárelőlapok, freskók láthatók az egykori kis templomokból. És bizony ezek hatottak rám. Ezért mondom én, hogy a művészettörténetet, épp az egymásra hatások miatt muszáj kronológiában tanítani.








A Derkovits kiállítás is sokat bővített azon a képen, ami eddig élt bennem. Itt számomra a legérdekesebb és leglátványosabb dolog az volt, hogy eredetiben egészen más látni az ezüst és arany festékkel készült részleteket. A kedvencem az Aukció című kép lett, bár csak egy részletet közölt az MNG a képből a honlapján. Érdekes és tanulságos volt a német, osztrák, lengyel, cseh, szlovák művészekkel való kontextusba helyezés. Alig volt ismerős név a német és osztrák neveken kívül.Eszembe szokott jutni, mikor sóhajtozunk, hogy a mi tehetséges magyar művészeinket nem ismerik külföldön, hogy vajon mi mennyire ismerjük csak a velünk határos nemzetek művészeit? És azért a német expresszionisták munkáit (főleg itt azért grafikákról volt szó) se sűrűn látni Magyarországon. pl. Karl Schmidt-Rottluf vagy Kathe Kollwitz grafikáit. Komolyan kedvet kaptam a portrékhoz. Kíváncsi vagyok meddig tart a kedvem, lesz-e eredménye, azaz fogok-e portrékat készíteni?

Mivel fotózni nem lehetett a kiállításokon más honlapokon közölt képekkel illusztrálom a kiállításokat. Azok a képek, amelyek nem a kiállítótermi enteriőrt mutatják, azok saját képet. Főleg a gyorsan átadott, majd újra bezárt Várkert Bazárról.







Az MNG után a 16-os busszal gyorsan átmentem Pestre, ahol a felújított Vigadó előtt volt találkozóm egy volt iparművészeti csoporttársammal. Folyt. köv.