Szerdára három délutáni, esti program is összejött. Délután 4-kor a Cifrapalotában Árpád népe, Gyula népe címmel honfoglalás kori régészeti kiállítás nyílt. A kiállítás a szolnoki Damjanich János Múzeumból érkezett és Dr. Madaras László régész a kurátora. Rosta Szabolcs a múzeum igazgatója üdvözölte a jelenlévőket és valami olyasmit mondott, hogy szerinte minden kisgyerekek valamikor régész szeretne lenni és akinek sikerül régésznek lenni, annak pedig az az álma, hogy egyszer egy honfoglalás kori leletre leljen. Ezek után Dr. Fodor István a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója mondta el megnyitó beszédét. Ő megemlítette, hogy 1996-ban a honfoglalás 1100 éves évfordulójára rendeztek a MNM-ben kiállítást és ezt aztán külföldön is több helyen bemutatták és egy egyik helyen megkérdezte tőle egy újságíró, hogy a magyarok még sátrakban élnek-e. Ezzel a történettel próbálta bemutatni, hogy mennyire kevéssé ismert ez a korszak és nem csak a külföldiek körében, hanem idehaza is. Arról is beszélt, hogy rengeteg tévhit is él a korszakkal kapcsolatban, és ennek még a köztelevízió is helyet ad pl. a Nemzeti nagyvizit című műsorában. Egyet-kettőt megnéztem is ebből a sorozatból, de annyira idegesített, hogy inkább nem néztem meg többet. Tavaly is volt itt a Cifrapalotában egy honfoglalásos kiállítás, sajnos az elég rövid ideig volt nyitva, de ez most június végéig látogatható. Erre biztos elhozom a diákjaimat (nem úgy az ősemberes kiállításra!), mert itt eredeti tárgyakat láthatnak majd, a szép palmettás tarsolylemezek mellett, hajfonatkorongot, övvereteket, csizmaveretet, lószerszámokat, fegyvereket és lékelt koponyákat. Az a kiállítás még úgy is értékesebb és jobban használható számomra a tanításban, hogy csak két terem és nincsenek tele a termek. Gondolom, hogy jóval kisebb költségvetésből készült. Ja, és miután lezajlott a választás, már egyetlen politikus vagy politikus jelölt sem tartotta fontosnak, hogy jelen legyen.
Öt órára a Református Újkollégium Tóth Endre termébe egy könyvbemutatóra mentem át. A könyvről nem sokat tudtam, csak annyit, hogy Probstner János készítette az illusztrációkat. János a Nemzetközi Kerámia Stúdió kitalálója és vezetője volt, aztán mikor átszervezték, összevonták más intézményekkel, visszavonult és azóta nem is nagyon láttam. Kiderült, hogy ennek a könyvnek az illusztrálására éppen ebben a kissé sértődött állapotában kérték fel és egyfajta terápiaként működött az alkotás. Régi fametszetek alapján készítette el az illusztrációkat. A könyv egy 17. századi izlandi püspök, Hallgrímur Pétursson Passió-énekek című kötete. János Izlanddal vagy 30 éve ismerkedett meg, mióta Jóna Gudvardardottír izlandi művésznő belépett az életébe. A kötetet, amelyet a Ordass Lajos Alapítvány adott ki, Utassy Ferenc, Izland magyarországi tiszteletbeli főkonzulja mutatta be. A helyszínen kedvezményesen meg is vásárolhattuk a könyvet. Sajnos, nemsokkal azután, hogy János kezdett beszélni, nekem el kellett mennem, mert 6 órára a Cirókába kellett átérnem, ahol a Pestiek a Budai utcában sorozatban A fajok eredete darabra volt jegyünk.
Én már megfeledkeztem róla, hogy szándékoztunk erre az előadásra elmenni, de napközben kaptam egy e-mailt és egy telefonhívást is, hogy ugye nem felejtettem el az esti programot. Most is sok-sok röhögéssel jutalmazta a közönség a Nézőművészeti Kft. előadását. Én is röhögtem, de meg kell mondanom, hogy jó, hogy nem vacsoráztam, mert volt néhány nagyon gyomorforgató részlet.A szerdám ezzel véget ért, és a csütörtököm hasonlóan aktív volt. Ja, és kedden és szerdán 3 osztállyal írattam témazárót, illetve a próba érettségit, így a hétvégémet be is tábláztam ezzel.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése