Szerda reggel, mikor elindultam otthonról, még nem tudtam, hogy délután Budapestre fogok menni és csak este fogok hazaérni. Az első két órám a 13. E-sekkel volt, ez volt az utolsó előtti alkalom, hogy találkoztunk. Elég lehetetlen időpontban van óránk, de szerencsére a Cifrapalota munkatársai nagyon együttműködőek, így Virág Ági jóvoltából 7.45-kor kezdhettünk az Árpád népe, Gyula népe című honfoglalásos kiállításon. Aztán megérkezett ifj. Gyergyádesz László, aki a Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében című kiállításban tartott egy vezetést a diákjaimnak. Nagyon tanulságos volt, a vezetés után még beszélgettünk a diákokkal egy kicsit. Amikor végeztünk, akkor említette Laci, hogy délután Budapesten lesz a Tóth Menyhértről írt könyvének bemutatója, és a múzeumi kocsiba beférnék, ha lenne kedvem menni. Volt. Bár egy kicsit át kellett alakítanom a délutánom, egy megbeszélést le kellett mondanom, és Péternek is szóltam, hogy ismét későm megyek haza.
De a délutánig még volt 5 órám, ebből három a 12.E-vel, akikkel ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztam, a jövő héten már a központi ballagás és a rendes iskolai ballagás miatt nem lesz több óránk. Ezt az utolsó 3 órát a Kecskemétfilm Kft. műtermeiben töltöttük. Barta Irén vezetett végig bennünket, néztünk egy pár filmet, beszélt arról régen hogyan készültek az animációs filmek, és hogy manapság hogyan készültek, abba bele is pillanthattunk. Tóth-Pócs Roland a 3D-s animáció készüléséről beszélt, és éppen kint volt Szoboszlay Eszter, aki a készülő filmjéről mesélt és megmutatta azt a terepasztalt, amelyet ehhez készített. Délre még vissza kellett érnünk, nekem még két órám volt a 9. E-vel, bár sok hiányzó volt a kerámiás kirándulás miatt.
Délután 2-kor indultunk a múzeumi autóval Budapestre. Fél négyre odaértük az MMA Kecske utcai székházához, ahol Bánszky Pali bácsit kitettük, neki már előbb volt egy programja. Mi pedig sétáltunk egyet a Kolosy tér felé és csak 5 óra felé mentünk vissza a Kecske utcai székházba. A ház alsó szintjén kialakított csillagképekkel dekorált teremben volt a könyvbemutató. Először Juhász Judit háziasszony fogadta a vendégeket, majd Szemadám György a Képzőművészeti szekció elnöke vezette fel a témát. Megszólalt Dr. Bánszky Pál, aki először írt monográfiát Tóth Menyhértről. Volt felesége, Kiss Éva felolvasott egy Tóth Menyhért verset. Magát a Tóth Menyhértről szóló könyvet Földi Péter mutatta be, aki nagy átszellemüléssel beszélt Tóth Menyhértről és az ő festészetéről. Elmesélte, hogy amikor először, diákként találkozott Tóth Menyhért festményeivel, akkor úgy érezte, hogy mindent megfestett Tóth Menyhért előtte, neki már nem maradt semmi. Laci a végén arról az ötletéről beszélt, hogy milyen jó lenne az 1976-os Műcsarnokbeli Tóth Menyhért kiállítást rekonstruálni, ha az MMA is támogatná. Jó ötlet volt, hogy egész idő alatt folyamatosan ment a vetítés, Tóth Menyhért képeivel és fotóival. A bemutató után egy kis kötetlen beszélgetés erejéig még maradtunk, majd fél 8 körül elindultunk hazafelé.
Mikor a Dózsa György úton jártunk egyszer csak látom, hogy a "kisfiamhoz" nagyon hasonlító fiatalember teker előttünk biciklin és mikor elhagytuk, láttam, hogy tényleg ő volt. Az Epres kertből tekert éppen vissza a kollégiumba. Aznap fent volt nála Petra és mielőtt kezdődtek volna Márk órái kicsit vásárolgattak. Petra hazajöhetett volna velünk is, de ő nem akart ilyen későig maradni. De legalább Márkot láttak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése