Csütörtök - 2 óra alatt 3 program

A szerdához hasonlóan zsúfolt volt a csütörtököm is, de itt rövidebb idő alatt futott le a 3 délutáni program, igaz nem is tudtam végig maradni az első két programon, mert sietnem kellett, hogy átérjek a következőre.
Délután 4 órakor a Katona József Emlékházban Somodi Henrietta Svájcban élő holokausztkutató tartott előadást A kecskeméti ortodox zsidók és zsinagógájuk története címmel. A ma a Fotográfia Múzeumban helyet adó egykori zsinagógáról volt szó. Elcsodálkoztam, mikor az előadó arról beszélt, hogy Európában példátlan, hogy az ortodox és a neológ zsidók ennyire élesen ketté váltak volna és ez azzal járt, hogy itt Kecskeméten is 2-3 zsidó hitközösség működött. Érdekes és jó előadás volt, bár a képeket csak egy nagyobb méretű TV készüléken láthattuk, és sajnos, fél óra után el kellett indulnom, hogy a Kulturális és Konferencia Központba a Foltvarrók kiállításra. 

Ötkor kezdődött a megnyitó, először Aszódi Juli (a Bolyaiban tanítottam) gitármuzsikájával, majd rögtön én következtem. Én kértem Juhászné Anikót, hogy a másik műsor előtt hadd legyek én, mert sietnem kell utána, hogy a fél 6-ra a Cifrapalotába odaérjek egy másik kiállítás-megnyitóra. A megnyitó szövegemben kitértem a kiállítás sokszínűségére, hiszen kezdő és mestermunkák is voltak, különböző patchwork technikák is voltak és persze különböző módon reflektáltak a pályázatban feldobott témára, a Múlt, jelen, jövő címre. Az én szubjektív válogatásomban azok a munkák szerepeltek, ahol a motívumokban is visszaköszönt az idők közötti kapcsolat. Az én kedvenceim Dányi Katalin: Lányomnak örökül, a Balatonföldvári foltvarró kör: Pásztortűz, Szabóné Tornyai Ilona: Kéklő csillagok, Szilberhorn Adorjánné: Örökségem és Erdélyi Károlyné Múlt, jelen, jövő című varrása. Anikó kedvesen megköszönte a megnyitó beszédet és pedig elviharzottam.

Fél hatkor kezdődött a „Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében” című tárlat megnyitója, amelyet ifj. Gyergyádesz László rendezett. A holokauszt emlékév rendezvénye ez a kiállítás is. Az emlékév miatt született meg egy ilyen válogatás, de nekem ez furcsa. Akiknek a munkáit itt kiállították, azokat mind ismertem, de nem tudtam mindegyikükről, hogy zsidók voltak, de nem is tartottam ezt fontosnak. Nem ez alapján értékelem őket. Fényes Adolfról, Ámos Imréről, Anna Margitról, Farkas Istvánról természetesen tudtam, hogy zsidók voltak, de nem tudtam, hogy Márkus Géza, aki a Cifrapalotát tervezte is az, hogy Falus Elek, Iványi Grünwald Béla, Pór Bertalan és még sorolhatnám szintén zsidó volt. Talán arra jó ez a válogatás most, hogy rádöbbenjünk mennyire a magyar kultúra részei ők és az ő munkásságuk. A megnyitón igazi attrakció volt Nógrádi Gergely kántor előadása. Megható és felemelő volt. Dr. Róna Tamás az Alföldi Régió Vezető Rabbijának megnyitó beszédében a zsidó hagyományok felől közelítette meg a műveket és azzal a Ben Gurin idézettel zárta a beszédét, hogy "aki nem hisz a csodákban, nem lehet realista". Remek végszó volt!

Hazafelé egy fantasztikus szivárvány borult a város felé. Ahogy közeledtem a házunkhoz, olyan volt, mintha valahonnan onnan nőne ki.