Garabó vásár

Idén a Népzenei Találkozóval egy időben rendezték meg az őszi, Szent Mihály napi Garabó vásárt. Most harmadszor volt ez a vásár, de eddig mi, azaz az ART Brigád Bt. nem vettünk részt rajta, mert vagy későn értesültem róla, vagy már más programom volt. Mivel most a nyáron nem álltunk ki a Hírös Héten, fontosnak tartottam, hogy legalább ezen a háromnapos vásáron megmutassuk magunkat. Mivel iskolaidőre esett a vásár, csak péntek délutántól kitelepültünk a Kulturális és Konferencia Központ előtti térre. Péter segített a kiköltözésben, de idén teljesen magamra maradtam az árusításban, Petra dolgozott, Márk nem jött haza.
Nagyon sok árus kínálta a portékáját, megsaccolni se tudtam, de az egész tér tele volt. Pont Márk egyik volt osztálytársának szülei voltak az egyik oldalon a szomszédaim. Ők kosarakat, kerámiát, fatárgyakat árultak. Nézelődőből nem volt hiány, egész nap jöttek az emberek. Szerencsére vásároltak is. Most asztalon árultam, nem pavilonból, ami azt jelentette, hogy este nemcsak egyszerűen bezártam a pavilont, hanem  össze kellett pakolni, reggel meg ki kellett pakolni, és sokkal kevesebb dolgot tudtam kirakni, főleg a keretezett képekből. A szél is időnként zavaró volt, de alapvetően jó idő volt, hála az égnek!
A szervezők azt kérték, hogy az árusok az 1920-as, 1930-as évek hangulatát idézzék meg a megjelenésükkel is. Nekem nem volt a ruhatáramban semmi ilyesmi, ezért a kölcsönzésre gondolta, de hiába futottam egy-két kört és néhány telefont az ügy érdekében, nem jutottam semmire. ekkor a facebookon kértem segítséget. Egy volt tanítványom az orgoványi drámacsoport jelmezkészítőjét ajánlotta, aki nagyon kedves volt, és hozott nekem 3 modellt, de sajnos csak az egyik volt jó rám méretben. Ez egy 1938-as Tüdös Klára modell alapján készült jelmez volt, és szinte senki nem hagyta szó nélkül, mindenkinek tetszett.
Az első nap egy Cegléden élő holland házaspár volt a legemlékezetesebb vásárlóm, akik egy komondoros és egy pulis rézkarcot vásároltak.
Szombaton több vásárló is volt, köztük több volt tanítvány is volt. Volt, akivel el tudtam hosszabban is beszélgetne, ha éppen nem volt más érdeklődő. A legnagyobb meglepetés egy fiatalember volt, aki a Hungarian patchwork sorozat iránt érdeklődött. Ezt a sorozatot viszont ki se vittem a vásárba, nem olyan szuvenír jellegű. Megbeszéltük, hogy majd megkeres, mert ő egy útépítő, útjavító cégnél dolgozik, és az irodába szeretnék ezeket a grafikákat. Nagyon örültem neki!
A vasárnap már csendesebb volt mind a forgalmat, mind a bevételt tekintve. Igazából akkor kezdett egyre több ember jönni, mikor én már pakoltam össze, mert a kiírásban 17 óra szerepelt zárásként. A többiek mondták, hogy tavaly is ez volt és ők így is készültek. Na, majd legközelebb én is így készülök!