Készülés a Hírös Hétre 2. + egy kis Apám fái + két kecskeméti kiállítás

Ezen héten két dologra készültem, az egyik a Hírös7, a másik a kárpátaljai kirándulásunk és mindeközben Péter is szabadságon volt, és még az őszi kiállításomra is festettem.
Hétfőn pasztpartuztam, zacskózta, csomagoltam, feliratokat terveztem.

Úgy 4 óra körül eszembe jutott, hogy Bahget Iskandernek jubileumi kiállítása nyílt aznap, de nem emlékeztem, hogy hány órakor! Gyorsan megnéztem a meghívót és szerencsére csak 17 órakor kezdődött, így gyorsan összekaptam magam és elmentem. A földszinti termeket töltötte meg a tárlat, amit a 75. születésnapjára szerveztek. Voltak képek az írok, költők sorozatból, a lakiteleki találkozóról, az anyaságról, a pusztáról és az arab világról. Orosz István nyitotta meg a pávás teremben, ahol nagyon sokat összegyűltünk. Nekem a Kerényi Józsefről készült portré maradt meg nagyon az emlékezetemben. Már látszik rajta, hogy beteg.

Kedden a nyomtatás volt betervezve. Nem volt sok nyomtatni való, a Kecskeméti látkép és a Bozsó Kecskemétje című régi grafikáimból nyomtattam a vásárra és a legfrissebb Apám fái rézkarcokból akartam egy-egy jó példány nyomtatni az őszi kiállításomra. Ezen kívül folytattam az előkészületeket és elmentünk Péterrel a Dekor Artba a kasírozott vásznakért, amit délután le is lapoztam.
Szerdán megfestettem a három új Apám fái képet, most rózsaszín háttért előtt. Közben a számítógépem megint vacakolt, most már egyáltalán nem ismerte fel az új külső meghajtót. Délután elmentem a nyomtatóba, hogy a feliratokat és a munkaszerződéseket kinyomtassam. Kiderült, hogy pénteken már zárva lesznek, így ha még kell valamit nyomtatni, akkor csütörtökön még ki tudom nyomtatni. Csütörtökön folytattam a pakolást.

Péntekre egy takarítást terveztem, mert ha akkor nem csinálom meg, akkor megint hetekig nem fogok erre ráérni. Szóval, délelőtt takarítottam.

Délután elmentem addig a Katona József Emlékházba, ahol Mártonfi Benke Mártának nyílt kiállítása, illetve előtte Székelyné Kőrösi Ilona tartott egy kis előadást a Kecskeméti fesztiválok történetéről. Márti anyukája is ott volt, aki az és Anyukámnak osztálytársa volt. A kiállítást Lovas Dániel nyitotta meg, aki egy elég jó szöveget mondott, beszélt a tájkép, a kertről, a plein-air festészetről, hogy Mártika hogyan fest stb. Sajnos utána már sietnem kellett haza, mert 15 órára ígértem, hogy már itthon leszek.

Az Ifjúsági Otthon épülete - Székely Gábor előadása

Csütörtök délután gyereknapot tartottam Petrával, fagyiztunk egyet és shoppingoltunk, mert most kivételesen nem dolgozott. Pár óra anya-lánya együttlét után, fél 5-kor az Ifjúsági Otthonban egy érdekes program kezdődött: Székely Gábor tartott előadást az Ifjúsági Otthon épületéről és Komor Marcellről az egyik építészéről. A program érdekessége az volt, hogy megjelent Komor Marcell unokája, Székely Tamás is, aki az előadás után beszél egy kicsit a családról és vetített néhány képet ehhez. A Holokauszt Emlékév rendezvényeinek köszönhetően igazán érdekes és tanulságos dolgok kerültek felszínre. A nagy tanulság az, hogy mennyire a magyar kultúra, építészet, képző- és iparművészet szerves részei voltak ezek a zsidó származású alkotók. Nagyon tetszett az a kedélyes családi élet, amelyről Székely Tamás beszámolt és ugyanakkor félelmetes, hogy egy 76 éves zsidó építészt, aki 1944-ben este 6 után, a kijárási tilalom idején is haza akart menni, miért kellett Budapesttől majdnem Bécsig gyalogoltatni, hogy ott szőrnyű halált haljon. Pedig Komor Marcellnek és tervezőtársának Jakab Dezsőnek, Lechner leghűségesebb követőinek köszönhetjük a kecskeméti Ifjúsági Otthonon (egykori Iparos Otthonon) kívül a marosvásárhelyi Városházát és Kultúrpalotát, a szabadkai Városházát is!

A kedélyes beszámoló este 6 után ért véget, így lemaradtam (nem egyedül!) a Kulturális és Konferencia Központban Bahget Iskander fotókiállításnak megnyitójáról, amelyet az Anyaságról állított össze. Iskander régebben mondta, hogy szeretne rólam és Petráról fotót készíteni, de idő hiányában ez elmaradt, pedig lehet hogy mi is bekerültünk volna ebbe a válogatásba. Hátha majd pótoljuk még! Természetesen a kiállítást meg fogom később nézni, de azért sajnálom, hogy ismét egymásra lett szervezve két érdekes program!

A 70 éves Bahget Iskander köszöntése

Bahget Iskander augusztusban töltötte be a 70. évet, és erről az augusztusi Forrás is megemlékezett. A Katona József Könyvtárban szerda este mutatták be az irodalmi folyóirat ezen számát és köszöntötték/köszöntöttük Iskandert. Kriskó János készített vele interjút. A falakat a főleg a magyar tanyavilágban és az arab világban  készült nagyméretű fotói borították, de ott voltak a Faludy Györgyről, Illyés Gyuláról, Buda Ferencről készült portrék is.

Sok-sok ismerős, barát volt jelen, sőt a Szaúd-Arábiai Királyság és a jemeni nagykövet is megtisztelte az eseményt, bár nekik a köszöntés után el kellett menniük. A beharangozással ellentétben nem a polgármester, Mák Kornél polgármester helyettes köszöntötte a város részéről a fotóst. Füzi László, Dobozi Eszter, Buda Ferenc és Pintér Lajos vallottak Iskanderhez fűződő kapcsolatukról. Számomra a Pintér Lajos által elmesélt történet volt a legmeghatóbb, amelyben Iskander édesanyja kérdezte, mikor jössz már haza (Szíriába) fiam, hogy megcsókolhassam a cipőd talpát. 

A legtalálóbb pedig Ramháb Máriának, a könyvtár igazgatónőjének  a köszöntése volt, aki 70 szál "fűvel" köszöntötte Iskandert.

(Csak csendben jegyzem meg, hogy az én grafikámat kapta Iskander az önkormányzattól kapott kis ajándékszatyorban. A Hírhatár fotóján látszik, ahogy kikandikál a papírszatyorból, de nem tudtam lementeni a képet. - http://www.kecskemeti-hirhatar.hu/hirek/a-70-eves-bahget-iskander-fotomuveszt-koszontotte )

Kellemetlenségek az elmúlt két hétben

Az elmúlt két hétben nem írtam ide semmit, pedig volt egy-két dolog, ami folyamatosan foglalkoztatott. Először a rosszakról, a kellemetlen dolgokról írok.
Például eltűnt egy bolyais fiú, Bekő Laci a 11. C-ből, tizenkilencedike óta nem tudunk, nem tudnak róla semmit, nem ment haza - rettenetesen sajnálom.
A múlt hét szerdán zavargások kezdődtek Egyiptomban, és helyzet azóta csak egyre rosszabb lett. A 30 fős csoportomból fokozatosan egyre többen mondták vissza az utazást, amit persze tökéletesen megértek, tehát most úgy néz ki, hogy nem megyünk, én legalább is biztos, hogy nem tudok menni. Még Bahget Iskander is felhívott, hogy nézi a TV-ben az arab nyelvű adásokat, hogy figyelmeztetett, hogy veszélyes a helyzet és nem akarjunk most menni. Tehát Egyiptom lefújva.
Pénteken volt Ludvigh Judit kandós kolléganőm temetése, aki többször részt vett az én kirándulásaimon, volt velem Franciaországban, Egyiptomban, Olaszországban például, sőt Márkék osztályában ő tanította a magyart még 9. osztályban a balesetéig. A képen ő látható a ravennai Galla Placidia mauzóleum mellett Zolnay Erzsébet kolléganővel.
Ezen kívül a legnagyobb trauma az volt számomra, hogy hétfőn kaptunk egy végzést a Cégbíróságtól, hogy megszűntnek nyilvánították az ART Brigád Bt-ét, mert nem teljesítettük az adatszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségünk, azaz a könyvelőnk elmulasztotta ezt. Persze rögtön telefonálgatások, könyvelő, ügyvéd... Talán ma megtudom, hogy mit tudott intézni az ügyvédünk, mert igaz, hogy késve, de a határozat meghozatalának időpontjában már be volt adva az a nyomorult beszámoló. Volt azért néhány kellemetlen, forgolódós éjszakám.
Ennyit a kellemetlenségekről!