2012. január 13., péntek

Veszteségek hete








Ez a hét a veszteségek hete volt számomra. Hétfőn jól felhúztam magam ismét a 10. A-val, aztán következett egy értekezlet, aminek túl sok értelme nem volt, és ezek után arra értem haza 1/2 5 körül, hogy Cilikét 1 órával azelőtt elütötte egy autó. A nyomokat addigra Péter feltakarította, de azóta is mikor kilépek a kapun, vagy éppen hazaérek, eszembe jut, hogy itt feküdhetett élettelenül szegénykém. Cilike 2001. novembere óta élt velünk, Céda (az első macskám óta) ő volt legtovább velünk. Májusban elveszett Berci (cirmos öreg kandúrunk), így most háromnegyed év alatt a második öreg macskánkat sirattuk el. Tiszta szerencse, hogy augusztusban befogadtunk egy kis kandúrt, Sancit, aki bennünket választott, mert most macska nélkül úgysem bírnám soká.
Szerdán egy megbeszélés miatt már nem kapcsoltam be a gépet, és így csak másnap reggel értesültem Farkas Antal Jama haláláról. Teljesen lesújtott. Jamát még középiskolás koromban ismertem meg, a rajzszakközben. Lehet, hogy a régi cuccaim között még van is egy olyan rajz, amit rólam rajzolt. Nagyon szerettem a munkáit, ötletesek voltak, profik és soknak volt művészettörténeti utalása is. Vetíteni is szoktam néhány parafrázisát művészettörténet órán. Kiállítást is rendeztem a munkáiból a Bolyaiban egyszer. Iszonyúan sajnálom! Azóta hallottam, hogy legalább a város a saját halottjának tekinti. Temetése 21-én lesz, pont amikor a központi felvételi vizsga a középiskolákba, de sikerült egy cserével elintéznem, hogy elmehessek. A képek, amiket mellékelek 3 éve készültek, mikor az Ifjúsági Otthon rendezésében egy fotópályázaton Petra is részt vett és a zsűriben ott volt Jama is, Ráday Mihállyal együtt.
Csütörtökön reggel Bozsó Jancsival elszállítottuk a II. Rákóczi suliból a paravánokat a keddi kiállításra, valamit a már bekeretezett bolyais diákmunkákat is. Aznap volt a rajz és vizuális kultúra OKTV beadási határideje, így postáztuk a beadandó anyagot, ami nagyon helyes lett. Egyébként már 3 éve, azaz Petra óta nem volt OKTV-s diákom, mert egyre nehezebb őket erre ösztönözni, hogy azért nagy munka egy OKTV, de semmilyen pluszpont nem jár érte a felvételinél és most már az érettségit sem váltja ki.
A csütörtök és a péntek délutánom a bolyais osztályzó konferenciákkal telt, amelyeken ott kell ülni, ha tetszik, ha nem.
A veszteséges hetem után, végképp értelmetlennek látom azt, hogy olyan diákokon idegesítsem magam, mint a 10. A, olyan embereknek beszéljek művészetről, akik 10 körömmel küzdenek ez ellen, akik alapvető emberi magatartási normákkal nincsenek tisztában. Jövő hétfőn majd kiderül, hogy sikerül túltennem magam ezen.
Egy jó dolog is volt azért a héten. Megkaptam a cambridge-i Histon roadi temető baráti körének hírlevelét, amelynek címlapján az én grafikám, rézkarcom szerepelt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése