Ez a hét a veszteségek hete volt számomra. Hétfőn jól felhúztam magam ismét a 10. A-val, aztán következett egy értekezlet, aminek túl sok értelme nem volt, és ezek után arra értem haza 1/2 5 körül, hogy Cilikét 1 órával azelőtt elütötte egy a
Szerdán egy megbeszélés miatt már nem kapcsoltam be a gépet, és így csak másnap reggel értesültem Farkas Antal Jama haláláról. Teljesen lesújtott. Jamát még középiskolás koromban ismertem meg, a rajzszakközben. Lehet, hogy a régi cuccaim között még van is egy olyan rajz, amit rólam rajzolt. Nagyon szerettem a munkáit, ötletesek voltak, profik és soknak volt művészettörténeti utalása is. Vetíteni is szoktam néhány parafrázisát művészettörténet órán. Kiállítást is rendeztem a munkáiból a Bolyaiban egyszer. Iszonyúan sajnálom! Azóta hallottam, hogy legalább a város a saját halottjának
Csütörtökön reggel Bozsó Jancsival elszállítottuk a II. Rákóczi suliból a paravánokat a keddi kiállításra, valamit a már bekeretezett bolyais diákmunkákat is. Aznap volt a rajz és vizuális kultúra OKTV beadási határideje, így postáztuk a beadandó anyagot, ami nagyon helyes lett. Egyébként már 3 éve, azaz Petra óta nem volt OKTV-s diákom, mert egyre nehezebb őket erre ösztönözni, hogy azért nagy munka egy OKTV, de semmilyen pluszpont nem jár érte a felvételinél és most már az érettségit sem váltja ki.
A csütörtök és a péntek délutánom a bolyais osztályzó konferenciákkal telt, amelyeken ott kell ülni, ha tetszik, ha nem.
A veszteséges hetem után, végképp értelmetlennek látom azt, hogy olyan diákokon idegesítsem magam, mint a 10. A, olyan embereknek beszéljek művészetről, akik 10 körömmel küzdenek ez ellen, akik alapvető emberi magatartási normákkal nin

Egy jó dolog is volt azért a héten. Megkaptam a cambridge-i Histon roadi temető baráti körének hírlevelét, amelynek címlapján az én grafikám, rézkarcom szerepelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése