Istvánffy Ilona képei a Művész Kávézóban

Elég zsúfolt hét volt/van most is. Szerdán a végzőzök osztályozója volt délután, este pedig szernád, bár én csak a kandós művészeti osztály szoktam fogadni már egy ideje. Másnap volt Bagira (fekete labrador) ivartalanító műtéte. Aggódtam érte, állítólag nem nagyon akart elállni a vérzése. Most már jól van! Csütörtökön - és nem szerdán! - nyílt a Művész Kávézóban Istvánffy Ilona kiállítása. Nagyon örültem ennek, mert szerintem még nem volt Icusnak önálló kiállítása Kecskeméten, vagy legalább is én nem tudtam róla, hogy lett volna. A tavalyi és az idei X-es csoportos kiállításról már ismert és kedvelt képek mellett voltak számomra ismeretlenek is, bár ezek a kisebb képek inkább valamiféle vázlatnak, előtanulmánynak tűntek a nagyméretű képek mellett. A kiállítást Sebők Kata nyitotta meg egy igen jól megírt, humoros beszéddel. Igen azt is mondhatjuk a kiállításhoz, hogy: Jó étvágyat!
Harsányi Zsuzsával beszélgettem, aki megemlítette, hogy látta Petra munkáit az Ifjúsági Otthon kiállításán, és szerinte kitűnnek a többiek közül. Nagyon jónak tartotta őket. Ez jó hír, de közben az is kiderült, hogy Petrának osztályozó vizsgát kell tennie ábrázoló geometriából, mert túl sokat hiányzott.
Elég zsúfolt hét volt/van most is. Szerdán a végzősök osztályozója volt délután, este pedig szerenád, bár én csak a kandós művészeti osztály szoktam fogadni már egy ideje. Aranyosak, de én már nem vagyok alkalmas arra, hogy éjszakába hajlóan várjak egy-egy osztályt. Én ilyenkor az első házi feladatukból olvasok fel, és megpróbálom őket szembesíteni azzal, hogy mennyit változott a véleményük egy-egy műalkotásról. Másnap volt Bagira (fekete labrador) ivartalanító műtéte. Aggódtam érte, állítólag nem nagyon akart elállni a vérzése. Most már jól van! Márk pedig egész héten felvételizni járt: szerda - Sopron, péntek - Képző (MKE), szombat - MOME. Eléggé kimerült, főleg, hogy m,a is 5 óra előtt kellett kelnie, hogy 8.30-ra ott legyen a MOME-n. Mondta is ma, mikor felhívtam ebédszünet alatt, hogy nem sikerült túl jól a délelőtti portréja.

Az őszi kirándulás élményeiből újabb rézkarcok

Ahogy elhagytuk Aix-en-Provence-t, és mentünk Saint-Paul-de-Vence felé, fotóztam azt a ködös tájat, amelyet tegnap elkészítettem egy újabb rézkarcban. Ez lett a Provence-i táj. És ha már elő voltam pakolva, igazítani, javítani akartam még egy másikon, melyet márciusban készítettem, de egy kicsit túlmarattam, azt hiszem, így vissza kellett csiszolni. Az ezen szereplő gyertyatartót a Milánói Dóm szentélykörjárójában láttam szintén az őszi szüneti kirándulás alkalmával. A grafika címe Oltári fény-árnyék 1-2. lett.

Márk a felvételikre készül

Amíg én dolgozatokat javítottam, takarítottam és újabb grafikákat készítettem, addig Márk fiam három helyre adta be a jelentkezését, ahogy tavaly is, de most sokkal elszántabb és sokkal jobb. Ütősebb mappát állított össze a felvételi első fordulójára. Sopronba, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetébe (AMI) - építőművész szakra - csak egy 1 lapos portfóliót kellett készíteni, még a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME) - építőművészet szakra - egy 10 laposat. Ráadásul ezt fel sem tudja személyesen vinni, mert Sopronba épp aznapra osztották be már rajzolni is, így meg kellett egy hatalmazni egy lányt, aki szintén megy Budapestre, hogy vigye fel Márk mappáját is. Ezeken kívül még a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) szobrász restaurátor szakát jelölte meg Márk - és most ezt akarja a leginkább, szerintem nagy eséllyel - , ahová pénteken viszi fel a munkáit bemutató portfóliót, illetve a kiöntött plasztikákat. Egy kis ízelítő a mappákból...

Újabb grafikák

Tegnap újabb grafikák születtek. Például a magyar kutyafajták sorozatból a Puli is elkészült. Néhány növényről készítettem pici kis rézkarcokat, amelyek jellemzőek erre a vidékre: Pitypang (egyébként kiírthatatlan a kertből), Pipacs, Kajszibarack, Fokhagyma. Ezekkel már a nyári vásárra készülök. És megszületett egy kép az őszi provence-i kirándulás élményeiből is, az egyik Aix-en-Provence-ban látott házról készült a Provence-i ablakok című rézkarc.

Újabb grafikák

Tegnap újabb grafikák születtek. Például a magyar kutyafajták sorozatból a Puli is elkészült. Néhány növényről készítettem pici kis rézkarcokat, amelyek jellemzőek erre a vidékre: Pitypang (egyébként kiírthatatlan a kertből), Pipacs, Kajszibarack, Fokhagyma. Ezekkel már a nyári vásárra készülök. És megszületett egy kép az őszi provence-i kirándulás élményeiből is, az egyik Aix-en-Provence-ban látott házról készült a Provence-i ablakok című rézkarc.

Munkáink a Malom Galériában és két elmulasztott kiállításmegnyitó

Ezen a héten lemaradtam két kiállításról, illetve azok megnyitójáról. Pénteken délelőtt jutott eszembe az is, hogy a hamarosan újra megnyíló Malom Galériába kellene képeket bevinnem, így gyorsan még útba ejtettem, és vittem be rézkarcokat. Főleg kecskeméti témákat, Petra lányom kecskeméti sorozatát, meg az enyémet, de vittem néhány teljesen más témát is, például Az én Apokalipszisem, Michelangelo "Éjszakáját" meglepték a baglyok című grafikáimat. Ott, a galériában találkoztam össze Walter Gabival, aki mesélt az előző esti Kokas Ignác (rajzai) kiállításról, amelyet a Premier Galériában rendeztek és Fehér László Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész nyitott meg. Ezt nagyon sajnálom, hogy kihagytam, mert Kokas az egyik kedvencem, és Fehér Lászlóra is kíváncsi lettem volna. Ő állítólag anekdotákat mesélt kettőjük kapcsolatáról, hiszen ő Kokas tanítvány volt a Képzőn. A másik kiállításról tudtam időben, ez Vincze László kiállítása volt a Katona József Színházban, de az az igazság, hogy csak pénteken jutott eszembe, hogy erre el szerettem volna menni, ugyanis csütörtökön annyira belemerültem a takarításba, ablakpucolásba, hogy teljesen kiment a fejemből minden. Kokas rajzait mindenképpen megnézem azért!

Az újra nyíló a Malom Galériában

Pénteken délelőtt jutott eszembe az is, hogy a hamarosan újra megnyíló Malom Galériába kellene képeket bevinnem, így gyorsan még útba ejtettem, és vittem be rézkarcokat. Főleg kecskeméti témákat, Petra lányom kecskeméti sorozatát, meg az enyémet, de vittem néhány teljesen más témát is, például Az én Apokalipszisem, Michelangelo "Éjszakáját" meglepték a baglyok című grafikáimat.

Báron Laci bácsi 80 éves - Ciróka Bábszínház

Ma a Ciróka Bábszínházban egy titokban szervezett ünnepségen köszönthettük a napokban 80. életévét betöltő Báron Lászlót, aki már egy ideje Őrbottyánban él, de életének zömét Kecskeméten töltötte. Ő alapította a Ciróka bábegyüttest, amely akkor egy amatőr együttes volt, de már 25 éve profi státuszú. Persze nemcsak cirókások és bábosok, hanem mások, mint például én is a meghívottak között voltam, és bizony nagyon örültem, hogy láthatom Laci bácsit, hiszen én is sokat köszönhetek neki. Folyamatosan biztatott, alkotásra ösztönzött, próbálta növelni önbizalmam. Csak mióta nincs a közelemben érzem, mennyire hiányzik, és lelkiismeret furdalásom van, amiért nem kerestem, nem beszéltem vele telefonon. Biztos örülne, ha elmondanám neki, hogy most már minden hónapban szakítok magamnak egy kis időt alkotásra, nemcsak nyáron és hogy most a Lisztes rézkarcokkal díjazott lettem a Tavaszi Fesztiválos KKK-s kiállításon. Hátha eljön újra Kecskemétre és beszélhetek majd vele!
Laura lánya segítségével a cirókások egy kis kiállítással kedveskedtek Laci bácsinak, aztán felköszöntöttük, volt egy kis gulyásleves és egy háromemeletes torta. Isten éltessen még sokáig jó egészségben Laci bácsi! Én egy olyan grafiákmat ajándékoztam neki, amely egy olyan fotó alapján készült, amit az ő ötletére, kezdeményezésére fotóztam le. 2003. júniusában együtt vizsgáztattunk a Kandóban, és utána az előző nap felrobbantott gazdasági malomhoz mentünk, és alaposan körbefotóztam. Ezekből a fotókból ők is felhasznált néhányat egy-egy alkotásában még akkor, és egy kicsit később 2005-ben készítettem el a magam grafikáit. Akkor terveztük azt, hogy csinálunk egy közös kiállítást ezekből a képeinkből, de én akkor még nem tudtam itthon rézkarcozni, nem voltak meg a feltételek hozzá.

A. Varga Imre kiállítása Nemzetközi Kerámia Stúdióban

Kezdem magam utolérni a bejegyzésekkel, most egy tegnap délután nyílt kiállításról írok. A. Varga Imre munkáiból nyílt kiállítás a Nemzetközi Kerámia Stúdióban. Köszöntőt Szeberényi Gyula Tamás mondott, és a kiállítást ifj. Gyergyádesz László nyitotta meg. Imrét középiskolás korom óta ismerem, még modellkedtem is neki anno, azóta kedvelem őt mint embert és mint művészt is, később két lányát tanítottam a Bolyaiban és csináltam is ott neki egy kiállítást még 2003-ban. A stúdió összes kiállítótermét töltötték meg a munkái, amelyek közül én szeretem nagyon erőteljes színűeket is és kissé visszafogottabbakat is. Tisztelem Imrében azt is, hogy az egyszerű kis ceruzarajzoktól kezdve, az egy egész termet betöltő, pálcikákból álló plasztikákat is készít és elénk tár a festmények mellett, tehát láthatjuk mennyire sokoldalú a technikákat nézve és mégis következetes marad a motívumait illetően.
Ez volt 16 órakor, és innen rohantam, hogy 17 órára a Bolyaiban legyek a Comenius projekt záróestjén. Ebben a projektben én is részt vettem, az ősszel Lengyelországban voltam. Most az aranymetszést (ez volt a kétéves projekt témája - annak idején én adtam az ötletet) az ének-zene területén kutatták a diákok. Aranyosak voltak a fellépő diákok és néhány bátor tanár. Utána búcsú vacsora következett, ahol a lengyel kollégák magyar kokárdával jelentek meg. A két szervező kollégán, Tóthné Muránycsik Mónikán és Bartha Adriennen látszott a fáradság és a megkönnyebbülés, hogy levezényeltek egy két éven keresztül 5 országot érintő hatalmas munkával járó projektet, amivel sokat nyert a Bolyai, illetve a diákok. Köszönet érte!
És Móninak még egy köszönet tőlem, amiért segített egy pályázat megírásában, amellyel a nyáron két hétre Cambridge-be utazhatok fejleszteni az angol tudásom. Erről hétfőn értesültem, úgyhogy most készülhetek!

XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat zsűrije

Csütörtökön értesültem róla, hogy a Liszt Transzcendens etűdök sorozat két grafikáját bezsűrizték a XXXVI. Szegedi Nyári Tárlatra, a No. 5 Lidércfény és a No. 7 Eroica címűeket. A megnyitó május 14-én lesz, és én éppen aznap Bécsben leszek, diákokat viszek az Albertina kiállítására, de aki el tud menni, attól szívesen veszem, ha beszámol róla!

2011. május 5. - Változott a program! Egyrészt le kellett mondanom a bécsi kirándulást, mert csak 16 jelentkezőm volt. Másrészt nem akkor lesz a szegedi tárlat megnyitója! Ma kaptam meg a maghívót, a megnyitó helyes dátuma tehát: 2011. május 13-án pénteken 15 órakor a Reök Palotában. Igyekszem ott lenni!

A Csányi János Szakközépiskola végzőseinek munkái az Ifjúsági Otthonban

Szerdán a Kecskeméti Ifjúsági Otthon Diákgalériájában nyílt a Csányi János Szakközépiskola végzős 14. B osztályának kiállítása. Ők a két év alatt két OKJ szakmát tanultak, tanulnak - most májusban kezdődnek a vizsgáik - alkalmazott grafikát és lakberendezést. Kettős minőségben voltam jelen, tanárként és szülőként, Petra ebbe az osztályba jár. Szikora Imre és Kapots Ildikó az ő rajtanáraik, főleg a szabadkézi rajzórán született munkáikból állt össze az anyag, bár volt tervezéses és néhány lakberendezős rajz is, és Petra lányom kiállított egy művtöris munkát is. Én csak elméletet, művészettörténetet tanítok nekik, de egy korszakhoz, stílushoz kapcsolódva kértem, hogy készítsenek művészettörténeti tablókat is - gondoltam, ezzel a gyakorlati feladattal gyakorolják a szakon tanultakat és a művtöris jegyükön is javítanak, de ez nem teljesen jött be. A kiállítást Szikora Imi nyitotta meg, és annak ellenére, hogy erre nem tért ki a beszédében, én tudom, hogy a szerény lehetőségek mellett milyen munka, energia van egy ilyen létrehozásában és persze az installálásában is. Köszönet érte!

Rajz és vizuális kultúra OKTV helyzettjeinek kiállítása az Iparművészeti Múzeumban

Múlt hét szombaton életemben először vettem részt egy budapesti demonstrációban. Az európai és magyar szakszervezetek a megszorítások ellen szervezték ezt a rendezvényt. Akkor még nem is tudtuk, csak ezen a héten szivárogtatták ki, hogy Matolcsy miniszter a pedagógusok kötelező óraszámát 22-ről 28-ra tervezi felemelni. Nekem ez a heti egyórás tantárgyammal azt jelentené, hogy 28 osztályban kellene tanítanom. Amikor elkezdtem középiskolában tanítani 18 volt a heti kötelező óraszám. Jelenleg 3 iskolában 18 osztályban 29 órát tanítok egy héten, ebből 25-öt alkalmazottként 152.000 Ft havi nettóért, 4-et vállalkozóként. Aki ismer, vagy olvassa ezt a blogot, tudja, hogy egy tanár munkája nem ér véget az óravégi csengetéssel. Én akkor is tanár vagyok, amikor kiállításokat vagy előadásokat látogatok. Például azért nem tudtam frissiben beszámolni az aktuális eseményekről a héten, mert minden nap este értem haza, és már be se kapcsoltam a gépem. Hétfőn a Bolyaiban, kedden a Kandóban volt fogadó óra, szerdán a csányisoknak nyílt kiállítása (később beszámolok erről is majd), csütörtökön Csiperós közgyűlés volt, és tegnap a Bolyaiban a Comenius program záróestje.
Ezután jön a lényeg, a demonstrációs után, ha már éppen Pesten jártam, akkor elmentem az Iparművészeti Múzeumba, ahol az idei tanév Rajz és Vizuális Kultúra tantárgy OKTV döntőseinek volt a kiállítása. Sajnos saját diákot már évek óta nem tudok rávenni, hogy induljon, mert sok energiát igényel és sehová nem számítják be az eredményt. Utoljára a saját lányomat sikerül bepalizni két éve. Akkor ő 30. lett, de nagyon büszke voltam rá. Mellékelek is egy képet erről. Most a Duna volt az aktuális téma, és Kecskemétről a Katedrából szerepelt néhány diák - gratulálok neki és tanáraiknak, Lukács Gyöngyinek, Szoboszlay Eszternek, Istvánffy Ilonának és Szikora Iminek.

Auschwitz album - Tudomány és Technika háza

Annyira mozgalmas volt az elmúlt hét, hogy sajnos addig míg nyitva volt, nem tudtam hírt adni a régi Zsinagógában, azaz a mai Tudomány és Technika Házában a múlt hét pénteken nyílt Auschwitz album című kiállításról. A magyarországi Holokauszt emléknap éppen ma van. A kiállítást a Holokaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány és a Kecskeméti Magyar-Izraeli Baráti Társaság rendezte. A képek nem voltak ismeretlenek számomra, hiszen én is részt vettem holokauszt kurzuson két alkalommal is, Jeruzsálemben (2006) és Berlin (2009). Természetesen a diákok számára, aki tudtommal az elmúlt héten nagy számban látogatták a kiállítást, kiképzett diáktársaik vezetésével, az Auschwitz album képei is újak lehettek és döbbenetes erővel hathattak. De nekem is tudott újat mondani a kiállítás: volt az elején egy kecskeméti összeállítás, ahonnan kiderült, hogy Telcs Ede, aki a főtéri Kossuth-szobrot készítette, zsidó volt. Szerintem ezt nagyon kevesen tudták idáig.