Múlt hét szombaton életemben először vettem részt egy budapesti demonstrációban. Az európai és magyar szakszervezetek a megszorítások ellen szervezték ezt a rendezvényt. Akkor még nem is tudtuk, csak ezen a héten szivárogtatták ki, hogy Matolcsy miniszter a pedagógusok kötelező óraszámát 22-ről 28-ra tervezi felemelni. Nekem ez a heti egyórás tantárgyammal azt jelentené, hogy 28 osztályban kellene tanítanom. Amikor elkezdtem középiskolában tanítani 18 volt a heti kötelező óraszám. Jelenleg 3 iskolában 18 osztályban 29 órát tanítok egy héten, ebből 25-öt alkalmazottként 152.000 Ft havi nettóért, 4-et vállalkozóként. Aki ismer, vagy olvassa ezt a blogot, tudja, hogy egy tanár munkája nem ér véget az óravégi csengetéssel. Én akkor is tanár vagyok, amikor kiállításokat vagy előadásokat látogatok. Például azért nem tudtam frissiben beszámolni az aktuális eseményekről a héten, mert minden nap este értem haza, és már be se kapcsoltam a gépem. Hétfőn a Bolyaiban, kedden a Kandóban volt fogadó óra, szerdán a csányisoknak nyílt kiállítása (később beszámolok erről is majd), csütörtökön Csiperós közgyűlés volt, és tegnap a Bolyaiban a Comenius program záróestje.
Ezután jön a lényeg, a demonstrációs után, ha már éppen Pesten jártam, akkor elmentem az Iparműv
észeti Múzeumba, ahol az idei tanév Rajz és Vizuális Kultúra tantárgy OKTV döntőseinek volt a kiállítása. Sajnos saját diákot már évek óta nem tudok rávenni, hogy induljon, mert sok energiát igényel és sehová nem számítják be az eredményt. Utoljára a saját lányomat sikerül bepalizni két éve. Akkor ő 30. lett, de nagyon büszke voltam rá. Mellékelek is egy képet erről. Most a Duna volt az aktuális téma, és Kecskemétről a Katedrából szerepelt néhány diák - gratulálok neki és tanáraiknak, Lukács Gyöngyinek, Szoboszlay Eszternek, Istvánffy 
Ilonának és Szikora Iminek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése