Most két olyan estémről számolok be, amelyek nem kifejezetten a vizuális kultúrához tartoznak, hanem más művészeti ághoz tartoznak: egy színházi és egy koncert élményről van szó. Édesanyámat egy színházi estével akartam megajándékozni születésnapja alkalmából. Mivel szereti a zenés darabokat, gondoltam elviszem a Katona József Színház Anconai szerelmesek című produkciójára, a darabot ismertem, régebben láttam a budapesti József Attila Színházban, tudtam, hogy olasz slágerek kötik össze a nem nem túl bonyolult történetet, gondoltam nagy csalódás nem lehet. De lett! A kecskeméti színház előadásában mintha a saját paródiája lett volna ez a darab, csak ügyetlen ripacskodásnak tűnt. Ha nem Anyukámmal lettem volna, ott hagytam volna a szünetben, pedig alig kaptam rá jegyet. Az igazi csodálkozás számomra az volt, hogy voltak akik tapsoltak, azaz neki tetszett?!
Ennél sokkal kellemesebb, és igazi profi teljesítmény volt az, amit a múlt hét péntek este láttam, hallottam a Kulturális és Konferencia Központban a Bohém Ragtime Band és Paolo Alderighi, valamit Mimi Blais koncertjén. Frenetikus volt, bár ezt is vártam, hiszen eddig mindig hasonlókat tapasztaltam a Bohémesektől.
Én is tapsoltam, nekem tetszett.
VálaszTörlésÁkos