Az idei utolsó rézkarcok

Tegnap megszületett az idei két utolsó rézkarcom. Az idén kb. 60 darabot készítettem, igaz ebben voltak 5×5 cm-esek is, de volt néhány 20×30 cm-es is. Igazán teljesítettem azt a tavalyi kívánságom, hogy idén minden hónapban egy hétvégét a rézkarcozásnak szenteljek, és pluszban még itt voltak a szünetek. Most a téli szünetben is 6 rézkarc és 2 darab CD-lemezkarc született. Az előzőekről már írtam, most nézzük a két utolsót. Az egyik zene a másik kecskeméti téma. A vonósnégyes témát, amelyet a CD-lemezkarcban is feldolgoztam, most rézkarc technikával is elkészítettem. A kecskeméti témájú grafikán a városháza harangjai jelennek meg, hiszen az egyik kecskeméti nevezetesség a harangjáték. Ez a Kecskemét harangjai címet kapta.
Akkor most ünnepélyesen lezárom ezt az évet, amely igazán termékeny és eredményes volt számomra! A kövekező se legyen rosszabb!

Barátnős színházosdi - Boldogtalanok, Katona József Színház - Kamaraszínház

Napközben belekezdtem két újabb rézkarc készítésébe, de ezekről majd a következő bejegyzésben írok. Este színházba mentünk. Általában Ildi szokott gondoskodni az irodalmi, a mozi és a színházi élményeinkről. Tegnap a Boldogtalanok című Füst Milán darabot néztük a kecskeméti Katona József Színház Kamaraszínházában Szász János rendezésében. Ildi odáig van Kőszegi Ákos színészi teljesítményéért, amit én rendszerint túlzónak tartok, legalábbis így kamaraszínházban, ahol csak pér lépésre áll tőlem. Nekem inkább a minimalista díszlet és a harmonika muzsika tetszett, amit egy volt bolyai fiú, Puskás Gyula prezentált, meg az a dal, amit Kőszegi énekelt, és amit Csík Janika előadásában ismerek. Ez az Én vagyok az, aki nem jó kezdetű dal. (Ma van éppen Janika születésnapja, régebben ilyenkor volt mindig éppen itt a Kamaraszínházban a Csík Zenekar óévbúcsúztató estje.) Maga a darab elég lehangoló volt, de Ildi úgy gondolta, ha megnézünk egy ilyen naturalista darabot, jobban fogjuk értékelni a saját életünket. Szerencsére aztán egy-két ital mellett kibeszélgettük magunkat. Talán többször kellene egy-egy ilyen estét beiktatnunk, nyár végén ültünk így együtt utoljára a Valetinoban, bár akkor kint a teraszon.

Családi múzeumosdi 3. - Kis Varsó: Lélekben tomboló háború, Trafó Galéria

A harmadik kiállítás jóval kisebb az előzőeknél, a Trafó Galériában a Lélekben tomboló háború címmel mutatta be új installációját a Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint). Azért is akartam ezt a kiállítást nagyon megnézni, mert eddig még nem láttam semmit tőlük eredetiben, bár nyilván a ismerem munkásságuk fontosabb elemeit (pl. Tornasor, Nofretete teste). Izgalmasnak tűnt ezeken kívül még az, amit olvastam a tárlatról, hogy különböző magyarországi múzeumokból kölcsönöztek kisplasztikákat, amelyek van önállóak, de sokszor köztéri alkotások makettjei, és azokat rendezték össze csatatérszerűen, posztamensek nélkül, ezzel utalva arra a "túljátszott heroikus küzdelemre, amit ez az ország évszázadok óta folytat". Tanulságos...
Az ismert (Kisfaludi Stróbl Alajos, Varga Imre, Zala György, Makrisz Agamemnon)és kevésbé ismert szobrászok és szobrok között felfedezhettem egy volt kecskeméti köztéri szobrot is a "Vasmarcsát", azaz Herczeg Klára 1958-as Tanácsköztársaságos emlékművét, ami a Rákócz út elején állt.
Nekem nagy élmény volt ez a nap, egyik kiállítás sem volt csalódás, sőt jobb volt, mint vártam!

Családi múzeumosdi 2. - San Franciscotól Woodstockig, KOGART Galéria

Többek közt azért is mentünk szerdán, mert szerdánként ingyenes tárlatvezetések vannak a Kogart Galériában. Nagyon kíváncsi voltam erre a kiállításra is, és csak december 31-ig látható még, ezért is kellett még az idén megejteni ezt a budapesti kiállításlátogatásos napot. A San Franciscotól Woodstockig - Az amerikai rockplakát aranykora 1965-1971 című amerikai rockplakátokból álló kiállítás ötlete Simonyi Andrástól származik, ő a kiállítás kurátora, aki az USA-ban magyar nagykövet volt. Már utcán hangulatkeltő kifestett mikrobusz és néhány a kerítéshez erősített festett gitár alakú lemezek.
Teljesen megdöbbentő volt számára az sok művészettörténeti utalás a plakátokon, és az a tény, hogy ennyire hasonlítanak a szecessziós plakátokra. Mucha plakátjait idézték sokszor. Jók voltak az információs szövegek is az egyes irányzatokról és együttesekről, előadókról, mert azért ezekben nem vagyok olyan jártas, mint a művtöriben. Ezek segítségével vezetés nélkül is sok háttér információhoz juthatunk, amelyek a befogadást segítik. (Most a Szépművészetiben is több, és informatívabbak voltak a feliratok!)
Kénytelen voltam megvenni a katalógust, mert itt sem lehetett fotózni. A plakátokon kívül fotók, és néhány hangszer, ruhadarab (pl. Jimmy Hendrix lila zakója) színesítette az egyébkánt is elég (szó szerint) színes tárlatot. Közben a legendás számok szóltak szolidan a hangszórókból. Tetszett!

Családi múzeumosdi 1. - El Grecotól Rippl-Rónaiig, Szépművészeti Múzeum

Már régóta terveztem, hogy Márkkal megnézünk néhány budapesti kiállítást, de amíg tartott a tanítás, nem volt rá alkalom. Most, hogy Márk is itthon van, neki is fel kell utazni, azaz nemcsak nekem kerül pénzbe a feljutás Budapestre, hanem neki is. Éppen ezért, Péter felajánlotta, hogy menjünk autóval hárman, úgy olcsóbban kijövünk, mintha vonattal és tömegközlekedéssel járnánk meg. Így szerdán 10 órakor elindultunk Kecskemétről, és három kiállítást terveztünk be aznapra.
Az első a Szépművészeti Múzeum El Grecotól Rippl-Rónaiig - Nemes Marcell a mecénás műgyűjtő című kiállítása volt, amit már novemberi budapesti látogatásunkkor is meg akartunk nézni, de akkor nem jött össze. Nemes Marcell neve nem volt számomra ismeretlen, hiszen itt a Kecskeméti Képtárban egy jelentős gyűjtemény van az ő ajándékaként, és azt is tudtam, hogy a magyarországi El Grecok is neki köszönhetők, de ennek ellenére egy csomó új dolgot is megtudtam róla, a gyűjteményéről, hogy jópár olyan mű is a gyűjteményében volt, amelytől kénytelen volt megválni, és most neves külföldi múzeumok büszkélkednek ezekkel a művekkel. Meglepett például a Nemes Marcellról készült Kokoschka portré, vagy Cézenne festménye a Vörös mellényes fiú, bár ez nem volt itt eredetiben, csak fotón. A kiállításon nem lehetett fotózni, így a művekről készült fotókat a netről szedtem. Igazán jó és tanulságos kiállítás.
Megváltozott a belépőkre vonatkozó kedvezmények köre, kivételesen most számomra kedvezően. A budapesti nagy múzeumok időszaki kiállítására még akkor is kellett nekem is belépőjegyet (igaz kedvezményeset) váltanom, ha 40 diákot hoztam fel. Bécsben 2 ingyen jegy jár ennyi ember után! Most a pedagógusoknak ingyenes lett teljesen! Hurrá!

Téli szüneti új grafikák

Még el se múlt a karácsony, és én belekezdtem egy újabb lépcsős grafikai sorozatba. Az eredeti lépcsőt Cambridge-ben fotóztam a nyáron, aztán torzítottam a képet. Eredetileg az lett volna a címe, hogy becsavarodás, ami konkrétan és átvitt értelemben is értelmezhető. Aztán az ATV tegnapi Újságíró Klubjában Avar János az egyik hozzászólásában ezt (is) mondta: "sikert sikerre halmozva szenvedjük el kudarcainkat...". Rájöttem, ez tökéletesen kifejezi a mostani állapotunkat és ehhez a becsavarodott csigalépcsőhöz is illik, így ez lesz a címe.
Még 2007-ben találtam ki azt, hogy egyes grafikáim címeiben próbálok utalni jellemző hangulatomra, amely néha megegyezik az általános közhangulattal. Akkor, 2007-ben nem az ország hangulatára utaltam a Kiútkeresés 1-2. és a Van kiút 1-2. címekkel, akkor nagyon magam alatt voltam lelkileg, és próbáltam ebből kitörni. Talán éppen a grafikák segítettek ebben. Hátha most is segítenek!

Karácsony itthon, otthon, máshol és kíséleti alkotások

A sok evés-ivás mellett, pihenésképpen kísérletbe kezdtem. A nagy kiszerelésű DVD lemez csomagjában a legalsó lemez egy műanyaglemez. Erre karcoltam két zenei témájú rajzot. Ez azért jó, mert ehhez nem kell elővenni a vas-kloridot, ami azért elég macerás a konyhában így ünnepek táján. Úgy gondoltam, ha beválik készítek még többet is ilyen lemezre. Egyenlőre két-két példányt nyomtattam a "zenei CD-lemezkarcaimból", az egyik a Vonósnégyes a másik a Fuvolaverseny címet kapta. Sajnos erre csak vonalas jellegű munkákat lehet
rávinni, én pedig a foltmaratást kedvelem, de azért annyira nem lettek rosszak, hogy felhagyjak a kísérletezéssel.













Tegnap aztán elővettem a hagyományos rézkarchoz szükséges eszközöket és anyagokat, de erről majd a következő bejegyzésben írok...