20 éves a Kecskeméti Szabadiskola

Az 1993 óta működő Kecskeméti Képzőművészeti

Szabadiskola évente rendszeresen kiállítja diákjai munkáit. Az idei tárlat, amely szombat délután nyílt meg, más egy kicsit, mert most nem csak az idei szabadiskolások alkotásait láthatjuk a Katona József Könyvtárban, hanem azoknak az egykori szabadiskolásoknak is a mostani munkáit, akik a vizuális kultúra valamelyik területén dolgoznak. Ramháb Mária könyvtárigazgató köszöntője után Kriskó János nyitotta meg a kiállítást. Valószínű, hogy a sok jelenlevő mindegyike, valamilyen kapcsolatban áll a Szabadiskolával, vagy egykori, esetleg mostani szabadiskolás, vagy egy szabadiskolás szülője, hozzátartozója. Én is az vagyok, egyrészt mindkét gyermekem hosszú-hosszú évekig volt szabadiskolás (most Márkkal mentem a megnyitóra), másrészt tanítványaim is járnak a Szabadiskolába, sokszor pont az én javaslatomra. Hiszen itt kis csoportokban sokkal koncentráltabban tudnak fejlődni vagy felkészülni a felvételire, mint egy iskolai szakkörben. Több bolyais is járt Bruncsák András festő osztályába, vagy Vass-Eysen Ervin építészet osztályába, de hébe-hóba Patkós László grafika osztályában vagy Gyenes Péter alakrajz osztályban is előfordultak.








Most Bene Bence, volt bolyais tanítványom hívott meg először, de aztán persze jött a meghívás e-mailben Patkós Lacitól, aztán személyes találkozásunkkor szóban Bruncsák Andrástól. Bencének több munkája is szerepelt a tárlaton: akvarell, plasztika, makett, tanulmányrajz.
A régi diákok közül öröm volt összefutni Teklics Judittal, aki belsőépítészettel foglalkozik és akit még az ÉZI-ben tanítottam valamikor az 1980-as évek vége felé, vagy Gaál Krisztiánnal, aki a MOMÉ-n végzett építőművészként és a Kandóban volt a tanítványom. Persze volt, akinek csak a munkái voltak most jelen, személyesen nem tudott itt lenni. Az idén, hogy a megnöveljék a kiállítási felületet, egy rácsos fából készült szerkezetet építettek fel. A Szabadiskola facebook oldalán, illetve a youtube-on nyomon követhető ez a 8 órai munka 3 percben. Megéri megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=zGoC8ZRDZyw
Mindig nagy érdeklődéssel szemlélem a rézkarcos falat, de ma már Horváth Sándoron kívül nem ismerek onnan senkit, pedig most is voltak igazán színvonalas munkák.

Becsapott a Kecskeméti Kínáló

A Kecskeméti Kínáló szerint december 12-én 18 órakor kezdődött a Tendenciák 2013. című KKK-s kiállítás egyik kísérő programja. Mikor hétfőn az osztályom néhány érdeklődő diákjával megnéztem a tárlatot, vettem az programfüzetet az asztalról és még ajánlottam is a diákjaimnak, hogy jöjjenek el ezekre a kísérő programokra, bár egy kicsit későinek találtam a 18 órai kezdést. Előbb is mehettem volna, hiszen a dolgozatjavítást abbahagyhattam volna, ha tudtam volna, hogy 17 órakor kezdődik. Én 17.50-re értem a Kulturális és Konferencia Központba, ahol MAJORKA07 címmel Majoros Gyula és Andrássy Krisztián zenés performansza ment. Csodálkoztam, hogy már elkezdték! De még jobban elcsodálkoztam, mikor leültem és mondták a többiek, hogy Balanyi Karcsi már el is ment, mert ő volt először a CSEND-LÁTÁS-LÁTOMÁS című akcióval. Kicsit azért dühöngtem, hogy összesen 10 percet láttam csak ebből a programból, azért mert a Kecskeméti Kínáló rossz időpontot adott meg!
Csalódottan hazasétáltam.
De jó is volt csütörtökön, a végére értem két újabb rézkarcnak. Még az előző hétvégén kezdtem el egy újabb caminosat és egy téli hangulatút a kecskeméti belváros lámpáiról, de nem voltam velük megelégedve, ezért újra alapoztam és továbbmarattam a két lemezt. Így már jó lett. Megvan a 15. caminos rézkarc! Ez a második nap egyik élményét dolgozza fel, az Iglésia de Santiago kapuja Peunte-la Reinaban, ahol 1-1,5 órát vártam arra reggel, hogy kinyissanak a templomok.

Barcsay mester és tanítványai - Kodály Intézet

Már egy héttel ezelőtt ott  voltam a Kodály Intézetben, nem figyeltem a meghívón szereplő dátumra. Tehát tegnap nyílt meg Barcsay mester és tanítványai - Balogh László, Deim Pál, Konok Tamás című kiállítás a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben. Virág Ági újabb és újabb helyszíneket talál a Cifrapalotából kiszorult képzőművészeti tárlatoknak. A kiállított művek zöme a Barcsay Művészeti Alapítvány vándorkiállításaként került Kecskemétre, ahol kiegészült néhány olyan munkával, amelyek a Kecskeméti Katona József Múzeum tulajdonában vannak, illetve egy Deim Pál által készített zománcplasztika a Zománcművészeti Alkotóműhely gyűjteményéé.

A helyszínen kívül rendhagyó volt a megnyitó is, hiszen nem mindennapos, hogy egy orvos mondjon köszöntőt. Ezúttal Dr. Preiszinger Andrea (ő is leninvárosi volt) beszél Barcsay mesterről, akinek a Művészeti anatómia könyvét annak idején ő is megkapta. A Barcsay Művészeti Alapítvány képviseletében Kónya Ferenc beszélt, majd Molnár Péter grafikusművész nyitotta meg a tárlatot. A megnyitón elhangzott szövegek itt olvashatók:

http://terformalok.blogspot.hu/2013/12/barcsay-mester-es-tanitvanyai-balogh.html

Egészen sokan ott voltak a megnyitón, volt egy kis zene is, de persze a megfontosabbak a művek voltak. Ez egy igazán jó válogatás, és nekem különösen tetszik, hogy Ági nemcsak a címeket írja ki a képek alá, hanem egy-egy olyan szövegrészletet is, amely segíti a kevésbé járatos nézőt a megértésben, a befogadásban. Sőt kitett két könyvet is, amelybe bele lehet lapozni, kicsit megpihenve a nézelődés közben.

Hazafelé a leszálló ködben és a kivilágított főtéren készítettem még néhány fotót.

Bécsi kiállítások diákokkal + egy kis adventi hangulat

Pénteken a tanításon kívül még volt egy esti program a Kandósban, a szokásos öregdiák találkozó. Tavaly kihagytam, tavaly előtt voltam és most újra elmentem, de most se volt több volt művészetis, akivel beszélgetni lehetett volna. Összesen három volt művészetis lány volt jelen a 2009-2011. között végzett évfolyamokból, kettővel beszélgettem is egy keveset, de nem akartam sokáig maradni, mert szombaton Bécsbe indultunk korán reggel, és én nyűgös vagyok, ha nem alszom ki magam. 

Szóval a szokásos hajnali 5 órakor indultunk, Pesten a II. Rákóczi (nekem még Lágymányosi) hídon felvettük Márkot és két egyetemi társát. Aztán a szokások győri pihenő helyett előbb álltunk meg egy rövid időre, így nem futottunk bele a Bécsi tartó adventelő magyarok tömegébe, és behoztuk a kitérő miatt késést, 3/4 10-re ott voltunk a Természetrajzi Múzeum mögött. Útközben Warholról, Bécsről és a Fauve-okról néztünk egy-egy filmet ráhangolódásképpen a ránk váró látnivalóra. 

Megérkezésünk után tempós séta következett a Kunstforum felé, ahol a Warhol /Basquiat című kiállításra jelentkeztünk be 10 órára és kértünk vezetést is. A vezetés inkább abban erősített meg néhány embert, hogy egy nagy humbuk az, amit Warhol, de még inkább, amit Basquiat csinált. A középső teremben állították ki a közös munkáikat, a többi teremben pedig a külön készültek szerepeltek. 

Itt két óra szabadidő következett, amelyet a szokásos módon töltöttünk el: nézelődés a Freyungon a karácsonyi kirakodó vásárban, ebéd: kolbász forralt borral, majd egy kis kávéházas beülés: kávé, süti.

Délután 2-re az Albertina Matisse és a Fauve-ok című kiállításra jelentkeztem be a kisebb diákokkal és az érdeklődő felnőttekkel. Sajnos, egy pár kilencedikes diák nem érkezett meg a megbeszélt időre és én hiába próbáltam őket telefonon elérni. Eltévedtek, hiába osztottam a buszon ki egy-egy bécsi belvárosi térképet, és mivel a feltöltős telefonjukon nem aktiválták a roaming szolgáltatást, így sem, ők nem tudtak hívni, sem őket nem lehetett elérni. Pedig jó volt a kiállítás, Matisson kívül ott voltak a többiek, Dufy, Valminck, Derain  festményei is és néhány afrikai faragás is. Nekem meglepetést jelentettek, a sok vidám festmény mellett Matisse szobrai és Rouault komorabb képei. 

Csak egy órám volt, át kellett árnem 15.25-re a Kunsthistorisches Museumba. Gyönyörű napsütés volt, pici széllel, pedig az előrejelzés durvább időt jósolt. Átsétáltunk és az ellenfényben készítettem néhány fotót.

A nap általam legjobban várt kiállítás a Lucian Freud kiállítás volt, mert még eredetiben nem láttam a festményeit.

Erre a kisebb diákokat nem mertem bevinni, csak a 12-13. évfolyamos diákokat. A kezdetektől mutatta be a tárlat Freud festészetét. Az ő munkái között is volt néhány művészettörténeti utalás, feldolgozás a sok-sok portré és akt között. Egy filmbe is belenézhettünk, ahol láttuk alkotni Freudot, aki még részt vett ennek a kiállításnak az előkészítésében 2011-es halála előtt. Tanulságos volt.

Kifelé végigverekedtük magunkat az adventi tömegen, a busszal 17 óra volt megbeszélve a találkozó. A busz ott is volt időre, de 4 diák hiányzott, márpedig a busz itt nem várakozhat. Hiába próbáltam hívni a lányokat, "a szám nem kapcsolható". A busz elment egy körre, én meg ott maradtam és vártam. Aztán végre bejelentkeztek telefonon, és próbáltam őket a megbeszélt helyre navigálni, de csaknem akartak megérkezni. Kb. 20 után tűntek fel a másik oldal felől, kiderült, hogy a tér másik oldalán várakoztak.

Hazafelé levetítettem A graffiti királya című Basquiat életrajzi filmet, bár többen csukott szemmel nézték, kissé elfáradtak. Persze nemcsak ők! Valamivel 10 óra előtt megérkeztünk Kecskemétre

Tendenciák - Kulturális és Konferencia Központ

Az elmúlt hét minden napjára esett egy-egy program, legalábbis így hittem. Kedden a Kandóban volt fogadó óra, itt lényegesen több szülő keresett fel, mint a múlt heti kadás fogadó órán.
Szerdán feleslegesen mentem el a Kodály Intézetbe egy kiállításmegnyitóra, mert egy héttel később lesz, elnéztem a dátumot!

Csütörtökön a Kulturális és Konferencia Központban nyílt meg a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének 25 éves jubileumi tárlata Tendenciák címmel. Fent az emeleti kiállítóteremben kb. 65 művész munkáiból állt ez a válogatás. Jó, hogy most olyanok is jelen voltak, aki eddig ezekről a közös kiállításokról távol maradtak. Ez a közösség egy csöppet sem egységes, ezt eddig is tudtuk, de nem baj ez, jó ez a sokszínűség. Az kevésbé tetszett, hogy voltak, akik régi (jó pár évvel ezelőtti!) munkákat állítottak ki.

P. Szabó Ernő nyitotta meg a tárlatot és ő is hasonlókat mondott. Dicsérte az erős grafikai anyagot. Mák Kornéltól pedig Balanyi Károly a KKK vezetője egy díszoklevelet vehetett át a közösség nevében, amelyben a Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata köszöntötte a KKK-t.










Én a Camino rézkarc-sorozatom eddig elkészült darabjaiból adtam be, ebből 6 kis rézkarc szerepel most itt.

Jó anyag, sok alkotó, sok érdeklődő, igazán ünnepi hangulat, de sokan nem értettük és hiányoltuk is, hogy ezen a jubileumi kiállításmegnyitón miért nem tudunk egyet koccintani egymással. Ekkora a szegénység? Biztos vagyok benne, hogy a 65 kiállító művész szívesen összedobott volna fejenként pár száz forintot ennek érdekében, ha szólt volna valaki.

Megjelent viszont egy katalógus, amely a kiállított munkákon kívül összefoglalta az elmúlt 5 év KKK-s eseményeit. Sajnos, én alig ismertem rá a saját munkámra, annyira rosszak voltak a színek. Összehasonlításként itt a beszkennelt változat a Romokban - Camino 11. című rézkarcomról.