A Kondor Béla művészeti tagozat kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Tegnap nyílt a Kulturális és Konferencia Központ földszinti kiállítótermében a ( KEMÜ Kandó) Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozatának kiállítása. Rendszerint ilyenkor csak a végzősök, a 13. évfolyam vizsgamunkáit szokták kiállítani, de most egyrészt kislétszámú (13 fős) volt a végzős osztály, másrészt festészeten, kerámián és animáción végeztek, amelyek közül a kiállítóteremben az animációsok nem tudnak falakat betölteni, így az alsóbb évfolyamokból (10-12. E) grafikák és szobrok, és néhány régebben grafika szakon végzett diák munkája is bemutatásra került. Sajnos az animációsok vizsgafilmjei sem voltak még tegnap láthatók, hiába hoztak be egy hatalmas képernyőt. A fő falon a festők munkái szerepeltek, Gulyás Cintia fotórealista képe egészen biztos mindenki tekintetét odavonzotta, de nekem Molnár Orsi munkái többet mondtak. Koczó Erzsébet ipari tájképének témája pedig egészen rokon azzal, ami mostanában engem is foglalkoztat. A vitrinekben a kerámikus növendékek térfal elemei, kávéskészlete és lámpái kaptak helyet.

A megnyitó idejére ezúttal engem is odaállítottak a tanár urak mellé, de a nevemet még véletlenül sem sorolta fel most sem Kriskó János. Utána a diákok meg is kérdezték, mit szólok ehhez. Egyrészt már megszoktam, hogy nem említik meg a nevem ilyenkor, másrészt már az is előrelépés, hogy most odahívtak maguk közé. Annak idején szintén Kriskó János nyitotta meg azt a kiállítást, amikor a 10 éves iskolának volt egy kiállítása a végzett és később művészként ténykedő egykori diákok munkáiból. Akkor sem hangzott el a nevem, pedig én aztán minden művészetist tanítottam, de "csak elméletet", művészettörténetet. Akkor Gömöry Dóri azt mondta, olyan vagyok én itt a művészeti szakközépben, mint a műtéteknél az altató orvos, nélkülem meghalna a beteg, de senki nem az ő nevét jegyzik meg. Pedig lehet, hogy a szakmát, az rajzolás-festést nem én tőlem tanulják a diákok, de hiszem, hogy a szemléletüket, a művészhez, munkához való viszonyukat árnyaltam, talán nem is kicsit.

Találkoztam Gadival és Dominikával is, és tervezgettük a júliusi kirándulást. Gadi apukájához készülünk pár napra Perugiába, bár még az útiköltségre való nincs meg, de dolgozunk rajta.

A Bozsó Gyűjtemény Duna-projektje a Bolyai János Gimnáziumban

A Bozsó Gyűjtemény a felújítási munkálatok miatt  a Tavaszi Fesztiválon egy külsős projekttel jelentkezett, Kecskemét főterén mértük le a ponyvákra kinyomtatott Dunával kapcsolatos művek hosszát, azaz hogy milyen hosszú Kecskemétnél a Duna. Akkor igen erős szél fújt, és aránylag kevesen voltak jelen, így felvetődött a gondolat, hogy iskolákba kivigyék ezeket a ponyvákat, hogy minél többen lássák.

Mivel én a csütörtökön napon vagyok egész nap a Bolyaiban, így egy ilyen napot választottam. Reggel kihozták Klárikáék a feltekert ponyvákat és mi a szakkörös lánykáimmal gyorsan kitekertük az aula kövére. Szünetben bemondtam a hangosba, hogy mi ez, és már akkor sok diák, és kolléga is megnézte. Egy szünet nem is volt elég a végignézéshez, voltak, akik több szünetben is ott ácsorogtak és nézték a képeket. Mindenki nagyon dicsérte a dolgot, tetszett nekik, hogy csak ilyen lazán lent a földön vannak ezek a művek, muszáj megnézni, szinte bele ütközik az ember, és persze felülről is nagyon látványos volt. Mi is lemértük, nálunk csak 82,30 m volt a Duna, lehetséges, hogy egy szakasz "otthon" maradt, a Bozsó Gyűjtemény raktárában.

A profi (hivatásos) és amatőr (diák) munkák között ott volt két szakkörös lány festménye is, egy "közös szakkörös" papírnyomat és Arra gondolta, hogy egy ilyen kiállítás minden évben lehetne. Elvinni a diákokat innen a világ (na jó, csak a város) végéről múzeumba, kiállítóterembe elég nehéz, de ha így ponyván kinyomatva házhoz jönne, biztos sokan látnák és sikere is lenne. Elmeséltem a "Mobil Múzeum" ötletemet Klárikának és Jánosnak, és tetszett nekik, azt mondták, fel fogják vetni ezt a lehetőséget a városházán.nekem egy régi kis ceruzarajzom a zebegényi Duna-kanyarról.

Kedd: mozgalmas nap és találkozás a Kultúrdémonnal a Katona József Könyvtárban

Hétfőn délután spanyolt tanultam, mert kedden témazárót írtam. Remélem, nem lesz túl rossz, sajnos nem tudok annyit foglalkozni a dologgal, mint két éve, és ez észrevehető a teljesítményemen.
Szóval a bolyais kezdés után, a egykori csányis órám idejében megint Petrával találkoztam, gyakorlati helyet próbálunk neki szerezni, most pénzügyi és számviteli asszisztensnek tanul, és jó lenne, ha decemberben végez, akkorra már lenne egy kis gyakorlata is, csak nem olyan könnyű találni ilyen helyet.

Még arra is volt időm, hogy otthon ebédeljek, innen mentem a Paletta kiállítás anyagáért a Kulturális és Konferencia Központba, majd a Szórakaténuszba, ahol a népművészet óra keretében beszéltem meg, hogy bemutatják a 11.E-nek az intézményt és hogy ne csak száraz befogadásról szóljon a dolog, még egy kézműves foglalkozást is leszerveztem neki, igaz ez 450 Ft/fő volt, amelynek a befizetéséért nem mindenki lelkesedett, de aztán mindenki nagyon élvezte a foglalkozást.

Aztán megint hazamentem, vacsora (figyelnem, kell hogy a megfelelő időben egyek!), és újra be a városba, ahol egymáshoz nagyon közel, ismét egy időben volt két olyan program, amelyen szívesen részt vettem volna, de csak egy helyen lehetek. Az Ifjúsági Otthon Diákgalériájában a házban működő szakkörök éves kiállítása kezdődött 5 órakor. Megnéztem, lefotóztam, örültem néhány ismerős diák alkotásának, de a megnyitót nem vártam meg, mert érdekesebbnek ígérkezett a Katona József Könyvtárban a Kérdezze a Kultúrdémont című rendezvény, amely egy író-olvasó találkozó volt Karafiát Orsolyával. Az őszi Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálén olyan rézkarc-sorozattal jelentkeztem, amelyet ő ihletett, és annak ellenére, hogy sokszor láttam, hallottam, olvastam nyilatkozatait, kíváncsi voltam rá. Tetszett, ahogy a rendezők előre összegyűjtötték a kérdéseket, amelyekből ő véletlenszerűen húzott és válaszolt. Ugyan fenntartotta magának a jogot, hogy passzoljon, de nem élt vele, őszintén, egyenesen, enyhe öniróniával válaszolt a rázósabb kérdésekre is. Mesélte, hogy a Kultúrdémon nevet maga választotta, és mindenki elfogadta titulusként - valóban elég találó. Többször szóba kerül, hogy rosszul alszik, csak gyógyszerekkel sikerül neki. Én, aki épp az ellenkezője vagyok, akkor is elalszom, ha egyébként szeretnék fent maradni, azt gondolom, hogy ha nem csak szellemileg "fárasztaná le" magát, hanem egy kis izzadásos testedzéssel is, biztos jobban aludna. Mindenesetre feldobott az este, kedvet kaptam, hogy sűrűbben beleolvassak írásaiba, nyomon kövessem a blogját.

Vasárnap: Pedagógusnapi tüntetés és Ferenczy kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Lassan már hagyomány lesz, hogy pedagógusnapon tüntetünk Budapesten, tavaly is tüntettünk és most is. Bár sok remény nincs arra, hogy ez meghatná az Oktatási Államtitkárságot. A tavalyihoz képest kevesebben voltunk, gondolom, a többi kolléga elhiszi Hoffmann Rózsának, hogy nincs miért tiltakozni. Jó volt látni, tudni, hogy most más szakszervezetek is mellénk álltak, pedig inkább azt lehet érezni, hogy már megint mit akarnak ezek a pedagógusok, ott van neki az egész nyár. Egyszer már írtam itt, hogy január óta, már csak a magam bizonyossága miatt is, írom, hogy mennyi időt töltök bent az iskolában (azt, hogy itthon vagy máshol mennyit töltök iskolai dolgokkal még nem számoltam össze!), és az derült ki, hogy az egyik iskolámban bőven megvan a munkaidő 80 %-a, mégis keveslik, míg a másikban nem, viszont ennek az iskolának a dolgaival többet foglalkozom itthon. Nem tudom elképzelni, hogy a két iskolai elfoglaltságom, hogyan oldható meg, ha bevezetik ezt a 80 %-ot bent kell tölteni az iskolában dolgot. A Kandóban asztalom sincs a tanáriban, és nem tudok ott készülni, javítani! Most két öltönyös fiatalember vette át a petíciót, államtitkár asszony megint nem ért rá.
A petíció átadása után Márkkal, kihasználva, hogy a Magyar Nemzeti Galériában meghosszabbították két héttel a Ferenczy kiállítás nyitvatartását, felmentünk a várba, hogy megnézzük azt. Ugyan mióta megnyílt, már kétszer voltam a Galériában, de diákokkal voltam és nem volt idő, hogy ezt is megnézzem. Nem annyira szeretem, mikor az "A" épületben rendeznek ilyen jellegű kiállítást, a "C" épület alsó szintjén jobban áttekinthető egy életmű-kiállítás. A Libamáj fesztivál miatt elég nagy volt a tömeg, és csak a "C" épület felől lehetett megközelíteni a kiállítást, így átengedtek bennünket a Hősök, királyok, szentek kiállításon, és meg tudtam Márknak mutatni a Munkácsy-féle Honfoglalást, amelyet nem sűrűn lehet egyébként látni, hiszen az Országházban van. Ferenczy munkáit kedvelem és tanítom, főleg persze a nagybányai képeit, de bőven akadt meglepetés azért ezen a kiállításon áttekintve az egész életművet. Sajnos, a katalógust már meg se merem kérdezni, hogy mennyibe kerül. Régebben mindig megvettem, mert a művészettörténet OKTV-n gyakran ezekből a kiállítási katalógusokból adták meg az ajánlott irodalmat, és még a megyei könyvtárban sincsenek meg ezek a könyvek, de manapság egyszerűen nem futja ilyen "hóbortokra" a keresetemből.
A kiállítási enteriőrös  fotókat a netről mellékelem (a tüntetésesek sajátok), az egyik épp az egyik olyan képet mutatja, amely a nemrégen került elő.



Vonattal jöttünk vissza, és még időben megérkeztünk, hogy az este edzésem ne maradjon el. Az elmúlt heti kilengés miatt keményen kell dolgoznom, most a május eleji szintemnél járok.

Thorma János kiállítás a Cifrapalotában

Pénteken nyílt a Cifrapalotában a Thorma János kiállítása, aki a kiskunhalasi születésű és a Nagybányai művésztelep egyik alapítója volt. Túl sok képét én sem ismertem, éppen ezért kíváncsi voltam erre a tárlatra. Meglepetésemre egy szép nagy anyagot állítottak ki, és elég sokfelől gyűjtötték össze a képeket. Ez egy vándorkiállítás, amely innen Kecskemétről Münchenbe fog menni (onnan indult a Nagybányai művésztelep története), majd Nagybányára és végül a budapesti Magyar Nemzeti Galériába. A megnyitó egy kicsit elhúzódott, először Thorma egyik Münchenben élő rokona beszélt, majd Mák Kornél, és mire Szücs György művészettörténészre, az MNG. megbízott főigazgatójára került a sor, már mennem kellett, mert Péter már jött értem, hogy a Kandósba a pedagógusnapi vacsorára odaérjünk. Így most álljanak itt a képek, mert azokat még a megnyitó előtt körbe tudtam fotózni. Az utolsó művtörti órákon elviszem a kandós osztályaimat mindenképpen, hiszen a Nagybányai művésztelepet a szóbeli érettségi tételek közé is gyakran berakom.

Pünkösd után, a nyári szünet előtti 3. hét

A Pünkösd hétfőm a dolgozatjavításokkal telt, két kandós osztály témazárója és a végzősök érettségi dolgozata volt a soros feladat.
Kedden ez elmaradt csányis órám idejében Petrával találkoztam, gyereknapot tartottunk. Délután a kandós 11. E-vel Ulrich Gábor kiállítását néztük meg Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában, méghozzá úgy, hogy Gábor is ott volt, mesélt egy kicsit arról, hogyan dolgozik, illetve kérdezhettek is a diákok tőle. Mivel még a másfél órából maradt még idő, átmentünk a Dán Kulturális Intézetbe is, hogy alkalma legyen a diákoknak összevetni Gábor munkáit egy alapvetően más karakterű alkotó, alapvetően más jellegű munkáival.
Szerdán leszedtem a gyerekek kiállítását Sebők Kata segítségéve. Délután G. Szolláth Katival nyomtattam, már régebben felajánlottam neki, hogy szívesen lenyomtatom a grafikáit (ő pedig felajánlotta, hogy cserébe ad nekem belőlük), de eddig nem tudtunk időt egyeztetni.  Mire lenyomtattunk pár példányban a 3 Klimtes rézkarcát, jól elbeszélgettünk. Talán még ennyi időt nem is töltöttünk együtt eddig.
Csütörtökön a Bolyaiban a 7. órában egy aranyos kis pedagógus napi műsor, utána süti és koccintás. (Már egy hete a szombati maradékokat esszük, így én az én súlyom az április közepi állapotra került vissza, tehát most dolgozhatok majd megint egy csomót!) Szakkör után posta, céges adóbevallás. Márk is hazajött, már csak pár "tanulós" vizsgája maradt.

Pénteken délután ismét jó lett volna egyszerre két helyen lenni, 17 órakor kezdődött a Cifrapalota Thorma kiállítás (következő bejegyzés!), de 17.30-tól már a Kandó pedagógusnapi vacsorája kezdődött. Ez is hagyomány már, egy kis műsor a diákoktól (6 fellépőből 3 művészetis) és a tanárkollégák is énekeltek egyet, a kollégák jutalmazása a versenyeredmények alapján (idén nem volt művészettörténet verseny, sajnos), marha- és/vagy birkapörkölt és egy kis beszélgetés a kollégákkal. (Nagyon ízléses volt a dekoráció.)
Csak pár évig élt az a hagyomány, hogy a város jutalmazta az iskolánként az év tanárát, de ma már erre sincs pénz. (Megjegyzem, én úgysem kaptam volna meg sohasem a két félstátuszos létemből adódóan.) Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a következő tanévben hogyan tudom összeegyeztetni a két állásom a kötelezően az iskolában letöltendő idő mellett. Holnap tüntetés Budapesten!

Művészettörténet érettségi 2012.

Észrevételeim az idei tesztről:

Az idei teszt teljesen új felépítésű volt, mint az eddigiek, és erre semmilyen előrejelzést nem kaptunk a szakmai hírcsatornákon keresztül. Kronológiai sorrendben következtek egymás után a feladatok, én ezt jó megoldásnak tartom. Viszont eddig nem kapott ekkora hangsúlyt (25 %, illetve 24 %) az őskor-ókor- kora középkor (9. évfolyamos anyag) és a XX. század (12. évfolyamos anyag), ugyanakkor az eddig preferált időszak, romanika-gótika-reneszánsz-barokk csak 33%-kal szerepelt. Nagyon kekeckedős kérdés nem volt a mostani tesztben, de voltak olyan kérdések, amelyek nem egy középszintű érettségi tesztbe valók, én máshová helyezem a hangsúlyokat, mást tartok lényegesnek. Idén a legrosszabb 39 %-os, a legjobb 70%-os volt. Az írásbeli átlaga 59,92, jegyekre alakítva, 3,33, ami szinte teljesen megegyezik az évvégi átlaggal.

A továbbiakban az egyes feladatokra vonatkozó észrevételeimet írom le tételesen:

1. feladat - Nem hiszem, hogy az a fontos az őskori barlangfestményekből, hogy a „Bikák terme” Lascaux-ban van-e vagy Altamirában. Fontosabb lenne a vadászmágia fogalma. A „csavart perspektíva” elnevezéssel egyetlen középiskolai tankönyvben sem találkozni, eddig ezzel csak egyetemi jegyzetben, illetve egyetemi felvételi előkészítő szövegben találkoztam. A tónus definíciójára a javítási útmutatóból nem derül ki mire adható 3 pont.

2. feladat – Ezzel minden rendben.

3. feladat – A római építészeti elem megnevezésénél én elfogadtam az egyszerű kupola megnevezést, a vázszerkezetes jelző nélkül, ugyanis e nélkül nem szerepel a tankönyvekben is. A példáknál a diákoknak elég nehéz különbséget tenni a görög Parthenon és a római Pantheon között. A Zeusz-templom példát elfogadtam anélkül is, hogy odaírta volna, hogy Olympia. Kicsit beugratósnak tartottam, hogy a görög szobrok közé belekeverték a római Marcus Aurelius lovasszobrot, amely ráadásul szintén bronzszobor. Figyelmetlen diákok bele is futottak.

4. feladat – A „c” részben ezt az apszis félkupoláján lévő mozaikot kevésbé szoktuk megtárgyalni, a hangsúlyt inkább az apszis két oldalán egymással szemben elhelyezkedő Justinianus és Theodora mozaikra helyezzük. A javítási útmutató elemzése nem középszintű érettségi szintű.

5. feladat – Ezzel minden rendben.

6. feladat – Az „a” részben elfogadtam a városnevekhez a mai ország megnevezéseket is, nem csak az eredeti térség elnevezéseket. A „c” részben, ha vagy egy kép, vagy egyszerűen csak zárójelben a Vajdahunyad megnevezés sokat segített volna a diákoknak. A vidéki gyerekek zöme ismeri Alpár Ignác épületének a csónakázótó felőli képét, de a belső udvart csak nagyon kevesen.

7. feladat – A „c” résznél a sodronyzománc megnevezés mellett elfogadtam a tűzzománc és a rekeszzománc elnevezéseket is, hiszen ezek speciális technikája a sodronyzománc.

8. feladat – A „b” részben díszítő majolikákat készítő Rubbia család nem hinném, hogy a középszintű érettségiben számon kérhető lenne.

9. feladat – A „c” résznél Benczúrt belekeverni felesleges volt. Neki nem az uralkodóról (Ferenc Józsefről vagy feleségéről Sissyről) készült munkáit tartjuk fontosnak, hanem a történelmi témáit.

10. feladat – A „b” rész javítás útmatatójából nem derül ki, hogy azon kívül, hogy megnevezi a diák, hogy az ókori görög-római kultúra a klasszicizmus inspirálója, mire adható 6 pont. Ha kétszer írja le (az épületnél és a szobornál is), akkor az már 2 pont? Közben a klasszicizmus megnevezésére nem elvárás?

11. feladat – A „c” résznél megdöbbentem, hogy az én kecskeméti diákjaim közül sokan nem találták el, hogy a Cifrapalotát (így egybe kell írni!) nem Lechner tervezte, pedig 9. és 11. osztályban is foglalkozunk a kecskeméti szecessziós művészeti emlékekkel.

12. feladat – A XX. századi építészeti emlékek tárgyalásánál ritkán van lehetőség arra, hogy a belsőtérről is mutassunk, lássunk képeket, ennek ellenére a diákok zöme helyesen párosította össze a képeket. Sajnálom, hogy Breuer Marcell nevét egyetlen diákom tudta megnevezni.

13. feladat – A Die Brücke és a De Stijl vezéralakjának megnevezése nem ugyanaz a kategória, mint a kubizmusé és a fauves-é. A „b” résznél a megadott kép (szobor) alapján kellett a futurizmus jellemzőit összegezni, így nem tudtam elfogadni a futurista festészetre egyébként jellemző (de a szobron nem érvényesülő) egy képmezőben több mozgásfázis ábrázolását.

14. feladat – Talán az egyik legnehezebben leírható a technikák közül a szitanyomat, és erre 4 pont járt! Szinte csak a grafikusok tudták, aki láttak vagy készíttek már valamit ezzel a technikával. Az „e” résznél, ha egy kép is lett volna, akkor többen tudták volna, hogy Gilbert & George a body art-hoz sorolható.

Összefoglalva, újra leírom, amit eddig minden szaktanári jelentésemben leírtam és többször a minisztérium, majd az Oktatási Hivatal számára is megírtam: megengedhetetlennek tartom, hogy egy központi műtárgylista és fogalomlista nélkül kell készülnünk az érettségireés egy felületesen és felszínesen megfogalmazott követelmény leírás szerint, amelybe ha akarom bármi belefér.