Pénteken a kandós 7 órám után nem mentem haza, mert akkor nem értem volna oda 3-ra a Népi Iparművészeti Gyűjteménybe, ahol a Tóth Menyhért kiállítás zárásaként egy beszélgetés keretében mutatták be ifj. Gyergyádesz László kismonográfiáját. A kezdés előtt még egyszer végignéztem a kiállítást és kicsit beszélgettem Bánszky Pali bácsival, aki szintén jóval a kezdés előtt ott volt már. Egyetértettünk abban, hogy nem jó kiállítótér ez, de persze mindketten tudtuk, ha itt nem, akkor sehol se lett volna centenáriumi kiállítása Tóth Menyhértnek Kecskeméten. Füzi László vezette a beszélgetést, amelyben Bánszky Pali bácsi mellett, Pintér Lajos, Gaál József és a könyvet író ifj. Gyergyádesz László vett részt. Elmesélték, hogyan kerültek kapcsolatba Tóth Menyhérttel, miért tartják fontosnak az ő munkásságát és a végén azt, hogy mit kellene tenni, hogy ez az életmű ismertebb legyen. Fontos lenne digitalizálni a rajzokat, festményeket és persze bemutatni azokat, hogy ne csak raktárban "porosodjanak". De Kecskemét egykori képtára, a Cifrapalota jelenleg inkább régészeti kiállításoknak ad helyet. Kecskeméten nincs egy olyan kiállító hely, ahol állandó kiállítása lehetne ennek a jelentős gyűjteménynek.
Nem is tudtam egészen a végig maradni, mert 5-kor éppen nyílt az "Egyszer volt... az ősember" című tárlat a Cifrapalotában. Bár jól beharangozták, tele volt vele a sajtó, nekem csalódás volt, bár lehet, hogy nem vagyok elég gyermeki. A fogadó térben egy, a Frédi és Béni rajzfilmből ismert kőkorszaki autó, egy bőrökből készült hajlék és a terem falán az emberré válás folyamatát megjelenítő ábra, de más nem. A kiállított tárgyak két teremben vannak vitrinekben. Az egyik terem "barlang" fazont kapott és a falaira "barlangrajzok" kerültek, bár a méretük és a színvonaluk messze elmaradt ez eredetiektől. A másik teremben egy sátor volt felállítva és két vitrin. Csodák csodájára megjelent polgármesterünk is (közeleg a választás), akit eddig kiállításmegnyitón nem nagyon láttam még. Sokszor szerepelt a meghívón, hogy ő fogja megnyitni a kiállítást, köszönteni a résztvevőket, de a végén mindig csak az alpolgármester kapta ezt a szerepet. Csúnyán el is szólta magát a polgármester, mert a jelenleg Szegeden látható Kolostorok kincse kiállításról úgy beszélt, hogy reméli, majd itthon is láthatjuk. Mi már láttuk, ugyanis tavaly majd fél évig ez a kiállítás volt látható a Cifrapalota földszinti termeiben.
Eredetileg gondoltam rá, hogy a 9-10. évfolyamosokat elhozzam erre a tárlatra, de elbizonytalanodtam. Nem tudom, mennyivel kapnának többet, mint az osztályteremben kaptak tőlem a vetítésemmel.
Hat előtt nem sokkal értem haza, jól elfáradtam, de még egy bevásárlás várt rám. Petrával a hétvégi főzéshez kellett még pár dolgot beszereznünk. Ezek után nem kellett ringatni, főleg, hogy az előző éjjel elég rosszul aludtam.
Ezt a kiegészítést 5 nappal később jegyzem be. Mellesleg megjegyzem, hogy kisebb vihart kavart a bejegyzésem, illetve az, hogy azt lájkolták, megosztották, hozzászóltak a facebookon.
Szóval, már az első alkalommal feltűnt, hogy én nem emlékszem olyan állatábrázolásra, ahol az állatnál jelezve lenne az ő neme. Utána néztem, és valóban a Lascaux-i barlang bikaábrázolásnál sincs ilyen. Amit egy hatalmas hím ivarszervnek ábrázoltak a Cifrapalotában, az az eredeti ábrázoláson egy régebbi lóábrázolás feje! Inkább rajzolták volna meg a negyedik lábát! Ha ennyi időt, energiát, pénzt fektettek ennek a barlang szerűségnek a létrehozására, akkor némi energiát fektethettek volna a hitelesebb ábrázolásba is. Lehet, hogy művészeti szakközepes diákokat kellett volna megkérni egy múzeumpedagógia projekt keretében, hogy fessenek a falakra. Ők tudták volna, hogy mit és hogyan kellett volna ábrázolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése