Téli szüneti termés

A mostani téli szünetet is igyekeztem kihasználni és alkotni. Mivel nem volt egy cseppet sem hosszú a szünet, nem tudok túl sok dolgot felmutatni. Egyetlen egy rézkarc lett kész! Három lemezt alapoztam le, de csak egy készült el teljesen, a másik kettő egy következő alkalomra vár, hogy folytassam, csak a vonalas rész van kész, a foltmaratás még hátra van. Az az egy, ami elkészült, a Bodzakert Gasztro Manufaktúra épületéről készült felkérésre. Szerencsére a Bodzakert háziasszonya, Mirjam elégedett volt vele.

A másik két rézkarcnál egy régebbi témámat folytattam. Egy MAOE-s felhívásra, a Káosz és rendre készítettem el egy grafikát, most ezt egy sorozattá bővítem majd.

Aztán belekezdtem egy akrilképbe is, de ez se készült el. Egy családtagom szeretett volna egy festményt a barcelonai Sagrada Familiáról. Még sok dolgom lesz vele, míg késznek mondható.

Szóval, 1 kész rézkarc, 2 megkezdett rézkarc és 1 megkezdett festmény, ennyi a termés! Ja, és még mindig nem fejeztem be az őszi szünetben megkezdett két akvarellemet sem. Viszont egész szünetre kikapcsoltam a telefonom ébresztőjét, ami nem szokásom még szünetben sem! Azaz az idei téli szünetemben nagyobb szerepet kapott a passzív pihenés. Lehet, hogy öregszem?
Az az igazság, hogy az Apám fái sorozat elkészülte után egy kicsit alkotói válságban vagyok. Nem tudom, merre tovább, mi legyen a következő témám?

Öreghegyi alkotótábor

Immár negyedik alkalommal vettem részt a KKK Öreghegyi alkotótáborában. Ez az Öreghegy Balaton udvari felett, de még Vászoly előtt van, gyönyörű a kilátás a Balatonra, a Tihany-félszigetre. Ám, én nem vagyok tájképfestő, főleg nem plein-air festő.
Mivel ott nincs lehetőség nyomtatásra, ezért festeni szoktam. Eddig mindig olyan témájú képeket festettem ott, amelyeknek nem sok köze volt a helyszínhez (Cesky-Klumlov, Bilbao, El Camino), de most keresgéltem az előző három alkalommal készült fotóim között olyanokat, amelyeket szívesen megfestenék. Ezeket a fotókat kinyomtattam és magammal vittem és színesre (kékre és zöldre) lealapoztam a felületeket.
Vittem egy nagy felfeszített vásznat, erre a balatoni víztükör került néhány vitorlással akrillal.

Két kasírozott vászonra a jellegzetes szőlősorok, pincék, házak közül választottam motívumot.

Ezek elég idegenek tőlem, nem szoktam egyáltalán ilyen jellegű témákat festeni.
Bemelegítésként tusrajzokat készítettem a fotókról.

Akvarellpapírra ez egyik képen szereplő ház kéményét festettem meg. Na, ez már inkább én voltam!

Elvittem magammal egy olyan, még 5 évvel ezelőtt elkezdett képet, ami egy provence-i ház homlokzatát ábrázolja. Ezt a témát rézkarcban is elkészítettem akkor, ez elég jól sikerült, de festménnyel nem boldogultam. Most festőkést használva végre sikerült befejeznem. Ilyen volt - ilyen lett.

Mivel volt még időm, de már több nagy képbe nem volt kedvem belefogni, újabb tusrajzolat készítettem. Ezek közül a borostyános a kedvencem.

Elvittem magammal néhány kisebb rézkarcpapírt, amire már készítettem egy-egy hátteret, de ezek nem tetszettek és tudtam, hogy rézkarchoz nem fogom már felhasználni őket. Szintén elvittem, néhány lepréselt orchidea virágot és ezekkel monotípiákat készítettem, méghozzá most temperával, amelyeket nedves papírra nyomtattam le, ugyanúgy, mint a rézkarcnál. Simán kézzel átdörzsölve sikerül ezeket lenyomtatnom, prés nélkül is.











Most is készítettem persze fotókat, például egyik reggel kimentem arra a helyre, ahonnan a legszebb a kilátás. Sajnos már nem olyan, mint pár éve volt, mert akik megvették a telket körbekerítették és a kerítés mindig belóg a képbe.

Öreghegyi alkotótábor

A Kecskeméti Képzőművészek Körössége (KKK), azaz annak vezetője, Balanyi Károly 2008-től rendezi meg az Öreghegyi alkotótábort a Balaton felvidéken, amely egészen pontosan Balatonudvari felett, Vászoly felé az Öreghegyen szokott lenni. Azon az elsőn, 2008-ban ott voltam én is, aztán még 2010-ben, és hosszú szünet után idén nyáron, július 20-26. között ismét részt vettem a tábor munkájában. A tábor résztvevői voltak még: Balanyi Károly, Ugray Zsuzsa, Kőrös Sára, Gyalai Béla, Strohner József, Szikora Imre művészkollégák, valamint Borika, Karcsi felesége, aki "háziasszonykodott".
Július 20-án vasárnap délután indultunk Szikora Imivel egy autóban és Kőrös Sára egy másikban. Mire úgy este fél 7 felé megérkeztünk, a többiek már ott voltak és készen volt a vacsora is parázson sülét hús és krumpli. Az előző években a Laci Pince csárdába (1,9 km a háztól) jártunk le vacsorázni (sőt 2010-ben reggelizni is), de az idén a háznál oldották meg az étkezéseket. Ennek az volt az előnye, hogy nem vett el annyi időt az alkotómunkától a le-feljárás és az ottani kiszolgálás. Ám számomra volt hátránya is, ez a kis mozgás is elmaradt. Ezért döntöttem úgy, hogy viszem a gyalogló felszerelésem (bakancs, nordic walking botok) és igyekszem minden nap gyalogolni azon a jó változatos terepen. Ezt sikerült is megtennem, hétfőtől péntekig általában fél 7-kor keltem, 7-től 8-ig gyalogoltam egy órát, és mikor visszaértem a házhoz, utána már mindenki felkelt és reggeleztünk (kivéve Sárát). Karcsin és Borikán kívül kedden Sára főzött, akkor volt a születésnapja, szerdán pedig Strohner Jóska.

Mindenki sokat dolgozott, de nem mindenki maradt végig. Béla később, csak hétfő délután érkezett, Imi csütörtökön este, Béla és Sára péntek délután hazaindultak. A nagy munkakedv miatt a kirándulás is elmaradt, csak péntek délelőtt autóztunk és Aszófőre, ahová egy szép pincesor miatt mentünk. Itt Karcsi és Béla festettek egyet, de Zsuzsa és én inkább csak fotóztunk és nézelődtünk, beszélgettünk.

Mivel itt nincs lehetőség rézkarcozásra, festésre készültem. Vittem 6 db kis háromszög alakú vásznat (még a sógoromtól kaptam valamelyik karácsonyra), 10 db 23×30,5 cm-es kis táblát az akrilhoz és 6 db 50×70 cm-es akvarellpapírt a te, amelyből az egyiken egy évekkel ezelőtt elkezdett tempera festmény volt (Provence-i ablakok - ennek a rézkarc változatát még 2011-ben elkészítettem), amelyet be szerettem volna fejezni.


Mivel 3-4 éve egyáltalán nem festettem és egy csomó festékes tubusom beszáradt, elmentem még a tábor előtti héten bevásárolni a DekorArtba, de ott már nem lehet tubusos temperát kapni, nagy tégelyeket meg nem akartam venni. Így a temperával elkezdett képet is akrillal folytattam, de végül mégse sikerült befejezni. A táblácskákra és a vásznakra jó volt akrillal festeni, de a papírra nem, azzal megszenvedtem, de végül mégis készült 2 új nagy festmény az akvarellpapírra is.









Az egyik egy bilbaói erkélyről, a másik egy szikes talajról, amin mégis csak megterem a gabona és kis pipacs társaságában (valahol Lorca és Estella között). Zömében tavalyi élményeket dolgoztam fel, mert a kis táblákra is bilbaói és caminós témák kerültek. Öt táblára a bilbaói Guggenheim Múzeum épületének részleteiből készítettem egy sorozatot. A másik ötre az út során különböző helyeken látott öreg házak falára szerelt lámpákat vázolta fel, ebből 3 készült el. 

A kis háromszöges vásznak közöl 3-ra székek és árnyékaik kerültek. Ezt is feldolgoztam 4 rézkarcban és az élmény az öreghegyi ház teraszáról származik. Kettő kis vászonra pedig a kecskeméti Városháza tetejének egy-egy kis részlete került.

Most nem fotóztam annyit, mint régebben, de elképzelhető, hogy ennek ellenére fog rézkarc is készülni az idei öreghegyi élményekből is. Az előző Öreghegyi alkotótáborok után, már idehaza készülte le annak idején a következő rézkarcok: Temetői "Keserű" hangulat, Nyáridő 1-4. Karcsi Tihanya, Lóg az eső lába.