Caminós sorozat - 1. hét

2010. februárja körül határoztam el, hogy 2013. nyarán elmegyek a spanyolországi Szent Jakab zarándokútra, a CAMINÓra. Volt időm felkészülni rá, testileg, lelkileg, anyagilag. Előtte nem igazán voltam hátizsákos turista, nem a természetben túráztam, hanem inkább a városokban, templomban, múzeumokban, kiállítótermekben. De kitartó voltam és vagyok, bíztam benne, hogy végig tudom majd járni az utat és sok-sok élményben lesz részem. Utazási élményeimből általában készültek grafikák vagy festmények.

Nagyon vártam, hogy a román és gótikus kori emlékekben igen gazdag Észak-Spanyolországban láthassam ezeket a templomokat, kolostorokat. Sok fotót készítettem, majd idehaza ezekből válogattam a rézkarcokhoz. Először montázs jellegű grafikákban gondolkoztam, de végül a minden napra egy rézkarc megoldás mellett döntöttem. Az ötletet "loptam" László Dániel festőművésztől, aki 2009-ben járta végig a caminót, majd egy negyven darabos festménysorozatot készített az élményeiből.

Az én gyaloglásom Pamplonából indult Santiago de Composteláig, 37 napon át tettem meg a 720 km-t. A rézkarc-sorozat 42 darabos lett, azaz éppen hat hetet ölel át, hiszen a gyaloglás előtt és után volt 2-3 olyan napom, mikor nem gyalogoltam, hanem csak simán turistáskodtam.
Hazaérve októbertől hétvégenként, illetve az iskolai szünetekben dolgoztam a rézkarcokon és végül valahogy májusra készültem el az összessel, amelyekből 2014. nyarán a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában volt egy kiállítás, majd ősztől a Bolyai János Gimnáziumban volt látható a sorozat.
Az volt a célom, hogy a sorozat ne legyen egysíkú, lehetőleg mutassa be azt a sokféle élményt, amely a zarándokot éri útközben egyrészt vizuálisan, másrészt lelkileg. Mivel engem elsősorban az építészet, a tetők, lépcsők izgatnak, nem lehet csodálkozni, hogy van a 42 rézkarc között több ilyen téma is, de ott vannak a jellegzetes caminós motívumok is, mint pl. kilométerkő, sárga nyíl, hátizsák, emeletes ágy stb.
Most itt heti bontásban fogom bemutatni a sorozat darabjait.
-1. nap - Gehry ívei - Bilbao
Ehhez a naphoz a bilbaói Guggenheim Múzeum jellegzetes Frank Gehry által tervezett fantasztikus épületét választottam. Nagy élmény volt látni nemcsak kívülről, hanem belülről is.




0. nap – Bikák útja - Pamplona
Pamplonába busszal érkeztem a San Fermin hét előtt 4 nappal. Már álltak a kordonok, amelyek között a bikák és a futtatóik futnak végig egy héten keresztül minden reggel. Végig sétáltam én is ezen az úton és ennek egy részletét jelenítettem meg a rézkarcon.












1. nap – Előre - Alto del Pedrón (Pamplona – Obanos: 21.4 km)
Az első gyaloglásos napom egyik nagy élménye az a zarándok emlékmű volt, amely az Alto del Pedrón tetején áll 1996 óta és annak a hatrészes dokumentum filmnek a főcímében mindig feltűnt, amelyet látva elhatároztam magam.





2. nap – Megérte várni - Puente la Reina (Obanos – Lorca: 15,5 km) A második napomon mentem keresztül Puenta la Rinenán, ahol 1-2 órát kellett várnom ahhoz, hogy a két középkori templom kinyisson és belülről is láthassam őket. Az Iglésia de Santiago kapuzatának faragványai teljesen lenyűgöztek.










3. nap – Találkozás az árnyékommal - Valahol Estella előtt (Lorca – Villamayor de Monthardin: 18,7 km)
Jellegzetes kép, minden zarándok fotó között van valami hasonló. Reggel, ahogy felkel a nap végig hátulról süt és egy hosszú elnyújtott árnyékot lát folyamatosan az ember, ahogy nyugat felé gyalogol.








4. nap – Nemesi pepita - Torres del Pío (Villamayor de Monthardin Torres del Pío: 20,3 km)
A negyedik napon egy gyönyörű lépcsőházzal rendelkező egykori nemesi házból átalakított albergue-ben szálltam meg, és ez a fekete-fehér padlólapokkal burkolt lépcsőház szerepel az aznapi grafikán.

5. nap – Vasárnap délután Logroñoban - Logroño (Torres del Pío – Logroño: 20,5 km)
Az ötödik napon értem el Logroño városát, ahol több középkori templom is van. Mikor a szieszta után kinyitottak sorra jártam őket. Amikor megláttam az Iglésia Santa María del Palacióban, hogy a délutáni nap milyen gyönyörűen világítja meg a padok tetejét, egyből tudtam, hogy ebből grafikát kell készítenem majd. Mikor a címet adtam a rézkarcnak eszembe jutott Gulácsy Lajos Vasárnap délután Comóban című festménye.












m