Esküvő után

Teljesen természetes, hogy a vasárnap a regenerálódással, pihenéssel telt, de délután Márkkal és Gadival beültünk az Otthon Moziba a KAFF díjnyertes filmjeinek vetítésére. Ez 4-kor kezdődött és mindössze egyórás volt, de be kell vallanom, hogy bealudta rajta. Ez nem a filmeket minősíti, csupán azt jelenti, hogy kb. 3 órás alváshiányom volt. Mondjuk, már az első filmnél lefáradt a szemem nagyon, mert az akvarelles, ugráló képivilág elég zavaró volt a szemnek. Varga Mártival az vetítés után váltottam egy pár szót, mondta, hogy idén nem irigyelte a diákzsűrit, mert nem annyira gyerekbarát filmek voltak műsoron. Igen, én is megállapítottam, hogy elég lehangolóak, "depisek" voltak ezek a filmek.









Hazafelé a Kéttemplom köz felújításáról készítettem néhány fotót, ha már nálam volt a gép.

A kedd elég izgalmas volt. Délelőtt 9-től volt a iskolai tanévzáró értekezlet, de délutánra már más programom volt. Csak annyi időm volt otthon, hogy gyorsan átöltözzek, aztán Márkkal kocsival mentünk Petráért és onnan az állomásra. Vonattal utaztunk Budapestre, de csak Kőbánya-Kispestig, mert a Nyugati pályaudvart lezárták. Kőbánya-Kispesten összefutottunk Simivel, aki gratulált Petrának az házasságkötéshez. Metróval és busszal mentünk a Várkert bazárig, ahol egy kicsit sétáltunk és megnéztük a Csók kiállítást.

 Csók István születésnek 150. évfordulója kapcsán nyílt még februárban A derűs élet festője című kiállítás, amelyen csaknem 70 alkotása látható, valamint egy 1955-ben készült portré film is róla. Jó dolog, hogy láthatjuk ezt a portréfilmet, de szégyen, hogy 50 év alatt nem készült újabb róla. A Várkert Bazár északi palotájában 2 emeleten 4 teremben rendezték el az anyagot, amely valóban a címben említett derűs életet mutatja be. Néhány képet leszámítva sok ismeretlen képet láttam, de ezek nem hatottak annyira az újdonság erejével, szépen illeszkedtek abba a képbe, ami a pár festmény alapján kialakult bennem Csókról. Talán a népművészeti témájúak leptek meg. Aranyos volt, hogy milyen sokat festett a lányáról Züzüről. Összességeben azért nem volt egy átütőerejű tárlat, és ezért is zavart egy kicsit az, hogy teljes árú, 2.000 Ft-os jegyet kellett váltanom magamnak is (nemcsak Petrának), mert pedagógus kedvezményt csak akkor adnának, ha diákokkal jönnék. (Megjegyzem ez a belépő a nettó fizetésen 1 %-a.) Ja, és fotózni sem lehetett.
A kiállítás után a Lánchíd felé sétáltunk, átmentünk rajta és a Széchenyi tér felé, ahol a Gresham palota előtt egy óriásszobor állt. Hervé Loránth Ervin készítette a szobrot és ez már a második alkotása, ezen a téren. Ezt most a Budapest Essentials fesztiválhoz kapcsolódva állították fel és augusztus közepéig marad.










A Deák tér felé sétáltunk, amikor Petra meglátta az óriás kereket. Kérdeztem, van-e kedve felülni? Volt.


A Madách téren ettünk egy szendvicset vacsorára és beültünk egy sörözőbe, hogy megpihenjünk és igyunk. Aztán a Belvárosi Színház felé sétáltunk, megkérdeztük, meddig fog tartani az előadás, hogy ezt meg tudjuk mondani Pistinek, aki megígérte, hogy feljön értünk, mert hazafelé este már nincs vonat. Fél 11-ig tartott az előadás!

Szóval, a Hair című előadást néztünk az egykori Filmmúzeum helyén. Olvastam én, hogy itt most senki se a filmben látottakra számítson, hanem az eredeti Broadway musical fog inkább hasonlítani, de ennek ellenére engem zavart, hogy nem az a cselekmény volt benne, mint a filmben, illetve semmilyen cselekményt sem lehetett igazán felfedezni benne. A csúnya beszéd nem annyira zavart, de az, hogy a színpadon, egy zárt térben dohányoztak, az nagyon! Olyan füst volt, hogy én csak krákogtam. A nézőtér tömve volt, először nem jöttek a dalok végén a tapsok, de a második felvonásban, már volt taps egy-egy ének után. Számomra a színészek is ismeretlenek voltak, bár kétségtelen, hogy a dalokat korrektül elénekelték.