A Kodály Művészeti Fesztivál keretében hétfő este két kiállítás is nyílt egymás után, egyórás különbséggel. Hatkor a Kodály Intézetben "da capo" címmel Szigeti Tamás fotókiállítása nyílt, amelyet az intézet igazgatója Nemes László Norbert nyitott meg. Olyan fotókat láthattunk, ahol a közelmúlt (2013-2014) és a kicsit régebbi múlt (1970-es és 80-as évek) egyaránt jelen volt. Nagyszerű ötlet, hogy a zenészek a régebben róluk készült, fekete-fehér fotókat tartják a kezükben.
A másik kiállítás a Hírös Agórában (Kecskeméti Kulturális Központban) nyílt 7 órakor. Géczy Olga karmester Kép - Zene - Szó címmel állította ki zömében zenei vagy irodalmi ihletésű festményeit. Olga néni 35 évig kint élt az USÁ-ban, majd 2010 óta újra itthon él férjével, Daviddel, aki igazi menedzser módjára fogadta a vendégeket. Prokopp Mária művészettörténész mondott megnyitó beszédet, amelyben igazán vehemensen dicsérte Olga néni munkáit. Valóban voltak tetszetős alkotások, de amikor elhangzott, hogy Olga néni Kaliforniában képzőművészeti tanulmányokat is végzett, pontosan azért mert ebben is profi akart lenni. Hát, én ezen elcsodálkoztam kissé. Amatőrnek egészen jók voltak a képek, de profihoz képest elég gyengék. Főleg a csak figurális képeknél láthatóak olyan elrajzolások, amelyek nem hiszem, hogy szándékosak voltak. A fő falra kerül idősekről szóló sorozat tényleg elég hatásos, főleg a nagy méret miatt, de engem itt is zavart a sírfákon megjelenő szöveg. Az alkotások mellé Olga néni kitette azokat az okleveleket, amelyeket különböző helyeken kapott a munkáiért. Ez valami önigazolás?
Tavaly egy nyugdíjas ügyvédnő plakettjeit állították ki a fesztivál idején, akkor is elcsodálkoztam, hogy mennyi köztéri megbízása volt ennek a nyugdíjas jogésznőnek, mikor a hivatásos szobrászok álla meg felkopik. Szóval, megértem én, hogy valaki műkedvelőként elkezd festegetni, szobrászkodni, még azt is megértem, hogy ezeket kiállítják valahol, de miért veszi el a hivatásosok elől a lehetőséget?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése