Még június 13-i hír volt, hogy 86. életévében elhunyt Dr. Bánszky Pál művészettörténész, akiről már írtam régebben, mikor a Nyitott Műteremben ő szerepelt (2014. 04.)
http://artbrigad.blogspot.hu/2014/04/dr-banszky-pal-nyitott-muterem.html
Nem ismétlem meg, amiket akkor írtam, de azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy végül is neki köszönhetem, hogy 1992-ben a Bolyaiba kerültem.
A református temetőben jó sokan összegyűltünk a búcsúztatásra. Hegedűs Zoliék zenéje fogadta az embereket, de Sebestyén Márti is énekelt egyet valakivel, akit nem ismertem, majd Zelnik János (remélem, jól sikerült kiderítenem az MMA honlajáról) búcsúzott Pali bácsitól a ravatalazóban, majd a sírnál egy kabai hölgy (kabai születésű volt Pali bácsi) és a Galánfi András beszélt még, aki annyira elérzékenyült, hogy nem is tudta befejezni a mondandóját. A család kérésére a virágra, csokorra szánt összeget inkább egy perselybe dobtuk, amit a Naiv Múzeumra fognak költeni majd. A magyar himnusszal fejeződött be a szertartás, de én azt már nem vártam meg, G. Szolláth Katival elindultam kifelé, mert Péterék már elindultak otthonról és mentünk Anyukámhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése