Csütörtökön az osztályommal a Naiv Múzeumban kezdtünk, ahol Anna vezetésével először szétnéztünk, majd egy festéses foglalkozás következett. Megint kiakadtam egy kicsit az osztályomon, hogy mennyire unottan, álmosan csináltak mindent a múzeumban. Komolyan elmegy az ember kedve, hogy elvigyem őket. Más osztály hálás egy-egy ilyen kimozdulásért, ők meg azt hiszik velem tesznek szívességet, hogy eljönnek. Később beszélgetem velük, és kifogásolták a korai időpontot, meg azt, hogy kevés az idő, önállóan nem tudtak nézelődni, és még azt, hogy snassz volt nekik a kifestős foglalkozás.
Egy másik osztállyal (ők nem művészetisek) befejeztük a popartos önarcképeket. Egész jók is lettek!
A Saul fia filmet mutatták be az Otthon Moziban és a vetítés után egy kis beszélgetés is volt, megjelent Nemes Jeles László és egy másik stábtag valamit. A Cannes-i Filmfesztiválon nagydíjat kapott filmet sokan akarták látni, mi is a barátnőimmel. Már vagy 2 hete megvettem a jegyet, mert teltházra lehetett számítani. A szemem teljesen lefáradt a filmtől, aminek képi világa egészen újszerű. Kézi kamerával vették fel, végig a főszereplőt követve 60-70 cm távolságból és háttér vagy nem is látszott vagy csak homályosan. nagyon megrázó volt. A beszélgetés jó hosszúra nyúlt, de érdekes volt és a rendező tényleg nagyon jófej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése