Múzeumok Éjszakája - 2015.

Általában barátnős este szokott lenni számomra a Múzeumok Éjszakája, de most éppen ezen a napon ment férjhez az egyik barátnőm nagyobbik lánya. A városházára, a ceremóniára elmentem én is megnézni őket, és ezt is, hogy mit is kell csinálni egy örömanyának, hiszen egy héttel később én is az leszek.
Az esküvő 17 órakor volt, előtte a Belvárosi Korzó nevű programba néztem bele. A Lordok háza sarkánál volt egy színpad felállítva, és itt léptek fel a Katona József Színház színészei és a Nemesszeghy Márta Vegyeskar, majd Wieber Marianne jelmeztervező mutatta be a szecesszió korának ruháit. Csombor Teréz nekem most is harsány volt, Páll Attiláért sem rajongok, de a nyugdíjas korú hölgyek a közönségből odavoltak érte. Závori Erikával találkoztam, aki a kislányával volt ott. A kislányok jókat rohangáltak a színpad és a szüleik között. A Nemesszeghy Márta kórusban énekel Éva kolléganőm, és ők is beöltöztek a kornak megfelelően. A ruhák bematatását már nem is tudtam végignézni, mert kezdődött az esküvő.

Az esküvő után Péterrel és Márkkal találkoztam,ők a Kápolna Galériába mentek, ahol épp az esküvővel egy időben volt a Tapasztalt Ecsetek formáció kiállításának megnyitója. Azt ígértem, hogy ha vége a ceremóniának, utánuk megyek, de mire vége lett az esküvőnek Péterék már ott vártak a városháza előtt. Márknak kellett még cipőt vennünk, ezért hazamentünk az öltönynadrágért, majd ki a kis Tesco mellé, majd onnan újra haza.
Újra hazamentünk, letettük a kocsit és átsétáltunk a Bozsó Gyűjteménybe, ahol Szunyoghy invázió címmel négy Szunyoghy állított ki. A megnyitót lekéstük, de legalább szétnéztünk. Szunyoghy Farkas festőművész, dr. Szunyghy János zoológus és Afrika-kutató, Szunyoghy András grafikus (egyedül az ő munkáit ismertem eddig), Szunyoghy Viktória festő és ifj. Szunyoghy András tervezőgrafikus munkáit láthattuk. A leghatásosabbak Viktória afrikai óriás portréi voltak.

Innen ismét hazamentünk, majd kocsival a Kerámia Stúdióba (Petráéknál parkoltunk le), ahol 22 órától zenélt a Tapasztalt Ecsetek, de én még megnéztem a kiállításukat is. Csodálkoztam Ulrich Gábor acélszobrain, meg is kérdeztem tőle, hogy mióta szobrászkodik? Azt válaszolta: most hétfő óta! A jól ismert bordamotívum most acélból készült, amelyet Gábor előtt gondosan lemakettezett papírból.

Volt egy másik kiállítás is még ott, Csurgai Ferenc betonszobrait lehetett látni.
A koncert hangulata köszönhetően Wahorn Andrásnak, emlékeztetett a régi Bizottság koncertekre, bár itt most csak szöveg nélküli, instrumentális zene szólt, amely alatt Marjai Judit egy zöld kis tunikában jött-ment a zenekar tagjai között és fotózta őket, miközben ő maga mindenféle szexis pózban állt, ült, feküdt.










A koncert alatt már igencsak el kezdtem fázni, így amikor vége lett sietünk haza. Mire a kocsihoz értünk Márk is ott és hazajött velünk.

Másnap a MAOE-s Harmónia pályázatra karcolt munkámat akartam lenyomtatni, de elfelejtettem előző nap beáztatni a papírt, így várni kellett pár órát, mire kiázott. Mikor végre felfestékeztem a plexiket és mentem a papírért, csak az egyik kezem volt szabad, de a nagyméretű (50×70 cm-es) papír beszakadt, ahogy megpróbáltam kiemelni a fürdőkádból. Mindegy gondoltam, most már lenyomtatott a szakadt papírra, legfeljebb lesz egy próbanyomatom. Beáztattam egy újabb papírt és pár óra múlva lenyomtattam egy rendes, hibátlan példányt is. Pár nap múlva, mikor leszedtem a megszáradt nyomatott a rajztábláról, fel is töltöttem az online felületen. Lehet, hogy nem annyira illik a harmónia témához, de nekem egyből ez jutott eszembe, az összetört Opel, a mi összetört harmóniánk.