Budapesti szakmai kirándulás a végzősökkel

Szerdán a már hagyományos kirándulásra indultam a művészetis végzős osztállyal és néhány érdeklődővel a többi osztályból (erre azért volt szükség, mert úgy olcsóbb lett az útiköltség). Nyolckor indultunk az iskola mellől és jó hamar felértünk, így volt idő nézelődésre, fotózásra még a Galéria nyitása előtt. Szerencsére azért nem volt -10 fok, mint két éve.

Első helyszínünk a Magyar Nemzeti Galéria volt, ahol az állandó kiállításon mentünk végig, és ugyan először nem akarták a Galériában engedni, hogy a saját diákjaimat én vezessem végig, de egy kis levélváltás után, na meg miután kiderült, hogy milyen hatalmas anyagot kellene 2,5 óra alatt végignézni, kivételesen kaptam engedélyt. A középkori kőtár zárva volt, így a Kalocsai királyfejet most sem sikerült megnéznünk (már tavaly se láttuk), rögtön a késő gótikus szárnyas-oltároknál, M.S. mester Vizitációjánál kezdtünk. Éppen aznap egy sajtótájékoztatón mutatták be a 70 éve szétbontott és most restauráltan újra kiállított kisszebeni szárnyasoltárt. A középkori részen gyorsabban tudtunk haladni, mert két éve, mikor tizedikesek voltak ezek a diákok, már voltunk itt a Galériában.

A második emeleten az U alakú rész szintén zárva volt és csak egy szűkebb válogatás láthattunk a 19. század végi és a 20. század eleji művekből. Azt már tavaly is láttam, hogy a Munkácsy és Paál László festményeit bemutató részt milyen szépen újrarendezték. A 3. emeleten szintén újrarendezték az 1945 utáni gyűjteményt, Lépésváltás lett a címe. Ezt már önállóan nézték meg a diákok, mert éppen előző nap néztük meg az MTV KorTárs című vizuális kultúrával foglalkozó műsorának azt a részét, amelyt ezt mutatta be. Be tudtunk nézni a Rozsda Endre kiállításra is. Jó lett volna a Bálint Endre kiállítást is megnézni, de minden nem fér bele egy délelőttbe, és most más volt a cél. Május 11-ig nyitva lesz, addig biztos lesz még alkalmam, ha nem is diákokkal, de önállóan arra, hogy megnézzem.
A busszal 3/4 1-kor találkoztunk újra, amikor átmentünk a Ludwig Múzeumba, és addig gyorsan "megebédeltünk". A Ludwigban 1/2 2-re beszéltem meg a múzeumpedagógiai foglalkozást, így addig még felmászhattak a diákok az épület előtti zikkurát kiállítóba. Nagy örömömre ingyenességet kaptunk a Ludwigban. A foglalkozásra ketté osztottuk a csoportot és miután itt rám nem volt szükség, Márkkal és Bariton barátnőmmel megnéztük az időszaki kiállítást, Fabrizio Plessi Liquid Labyrinth című tárlatát. Nagyon hatásosak voltak a fejjel lefelé fordított mallorcai halászcsónakok, de számomra a lávás terem volt a legizgalmasabb. Az állandó gyűjteményben lezajlott foglalkozás után a diákok is benézhettek még erre a kiállításra is. Hemrik Laci megdicsérte a csoportot, hogy mennyire képben voltak, sőt azt is mondta, hogy évek óta tapasztalja, hogy az én diákjaim jobban értik azokat a hivatkozásokat, amelyeket közben használ, mint a kisképzős diákok. Ez azért jólesett.
1/4 5-kor újra beültünk a buszba (amivel legközelebb már be tudunk majd állni a pakolóba is) és 1/2 6-ra haza is értünk.