Kedden reggel még nyomtattam néhányat az új caminos grafikákból, de délelőtt már más programom volt. keresztapámat és a feleségét vártam az állomáson, hogy együtt besétáljunk a városba, és megnézzük a 4×50 kiállítást a Kulturális és Konferencia Központban. A vendégkönyvben újabb kedves beírást olvashattam, miután végigvezettem őket a tártaton, pl. Grosán Pál, egykori testnevelőnk is megnézte. A teremőr néni szerint 25-30 látogató volt naponta. És ez jó!Este 17 órától tartottam a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában a caminos élménybeszámolómat. Már a nyáron sokan kérdezték, hogy tartok-e beszámolót valahol és még mielőtt elindultam megbeszéltem, hogy a kamara helyet ad ennek. Körül-belül 50 fő gyűlt össze, akik között sok ismerős is volt, de voltak számomra ismeretlenek is. Egy kis asztalra odakészített a hátizsákom, a bakancsom, a nordic walkingos botomat, az útikönyvem, a 2 db credencialomat, a compostellámat. Húztam, rövidítettem a Bolyaiban vetített változatból, de így is 2 óráig tartott a vetítés és utána még egy fél óráig kérdezgettek. Volt olyan házaspár, akik jövőre indulnának, de olyan olyan is, aki már megjárta caminot. Érdekes, hogy éppen aznap, éppen ugyanabban az órában a hunyadivárosi könyvtárban is tartott valaki egy beszámolót a caminoról. Én jól berekedtem, bár a vetítés közben kaptam egy pohár sört is a "hangulat kedvérért" egy régi kedves ismerősömtől. A visszajelzések szerint élvezték a "kötetlen hangulatú" beszámolómat, egy volt diákom azt írta utána, hogy kicsit olyan volt neki ez a vetítés, mintha megint a régi művtöri órákon lenne (ezt pozitívumként jegyezte meg!). Egyik barátnőmtől virágot is kaptam, de azt sajnos ott felejtettem, mikor a többi dolgot összecsomagoltam, pedig nagyon helyes csokor volt.
Voltak, aki lemaradtak erről és kérdezték, tartok-e még máshol, máskor beszámolót. Ha hívnak valahová, megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése