A kandós diákjaimmal egy pályázatra készítettünk anyagot népművészet órán, ezeket kellett beszkennelnem és elküldenem még szerdán.
Péntek az óráim után vonatra ültem és Budapestre utaztam. Az volt a célom, azon kívül, hogy Márkkal találkozzam, hogy egy művészellátóban különlegesebb színű (pl. ezüst, magenta) rézkarcfestékeket vásároljak, de sajnos nem volt ilyen az Üllői úti boltban, viszont volt a hatalmas tömeg a villamoson, fel se fértünk az elsőre. Így csak alapozókúpot, kormozó gyertyát vettem ott.
A második cél a Van Gogh Alive kiállítás megtekintése volt. Kíváncsi voltam milyen lehet ez a "szenzáció". Röviden: kiábrándító volt. Két sötét teremben hatalmas vásznakra vetítették ki Van Gogh képeit zenére. Némelyik kép rosszabb felbontású volt, kissé pixeles volt a kivetítés során és néha nagyon zavaró volt, hogy két olyan álló vászonra vetítettek egy képet, amelyek között 10-20 cm volt, azaz egy portrét elég élesen ketté szakított. Amint azt olvasni lehetett, a kiállítás célja, hogy közelebb hozza a művészetet azokhoz az emberekhez, akik egyébként nem járnak múzeumokba, kiállítótermekbe. Nem hiszem, hogy ez sikerült. Akik egyébként nem járnak tárlatokra, azok most se fognak pénzt kiadni erre a cseppet sem olcsó "rendhagyó" tárlatra. Akik pedig kedvelik a művészetet, netán Van Goghot, azok számára hiába a hatalmas méret és a zenei aláfestés, nem hiszem, hogy újat mondott, mutatott volna. Én csalódott voltam, nekem az nem élmény, hogy rátaposhatok Van Gogh kivetített képeire vagy éppen sétálhatok a közöttük. Igaz én láttam már jó néhány Van Gogh kiállítást, de ahogy elnéztem a sötétben a többi szemlélődő arcát, azokon sem láttam a "nagy élmény" örömét. Mindegy gazdagabb lettem egy tapasztalattal, bár ezért kicsit drága volt az 5.000 Ft kettőnknek a belépőkért.Még simán elértük a 7 óra előtt induló vonatot, így fél 9-re hazaértünk. Márk is hazajött most velem, de a jövőhéten nem jön haza, csak Pesten csatlakozik hozzánk, mikor Bécsbe megyünk majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése