Mária út - László Dániel festőművész kiállítása a Bozsó Gyűjteményben

A cifrapalotás megnyitóról rohantam át péntek délután a Bozsó Gyűjteménybe, ahol László Dániel Mária út című kiállítását Dr. Bábel Balázs kecskemét-kalocsai érsek nyitott meg. László Dániel nevére én akkor figyerltem fel, amikor eldöntöttem, hogy elmegyek majd a Caminora és olvastam róla, hogy ő is megjárta, sőt meg is festette. Negyven nap alap tette meg az utat és ebből utólag 40 kép született. Egy-két hónapja egy kiállításmegnyitón egy pár szót is tudtam beszélni vele, akkor is itt volt éppen Kecskeméten a művésztelepen. A spanyolországi út után elment gyalog Csíksomlyóra és egy másik alkalommal Mariazellbe, azaz a Mária úton zarándokolt. Ebből is született 40+20 festmény, ezek láthatók most itt Kecskeméten. Egészen misztikus a Bozsó Gyűjtemény  új kiállítóterme, mert a sötétben csak a képek vannak megvilágítva, amelyeken többször egy-egy barokk oltár ragyogott fel. És nemcsak az oltárok és templomok voltak barokkosak, hanem a festésmód is ezt a stílust idézte. A "sötét" teremben a templomok belső térét ábrázolóak kerültek, míg az udvari, természetes fénnyel megvilágított teremben a szabadban, a tájban készült képek.

Megmentett örökség a Cifrapalotában

Péntek délután megnyílt a harmadik régészeti kiállítás is a Cifrapalotában Megmentett örögség címmel. Ez egy vándorkiállítás, amely a magyar parlament társalgójában volt először kiállítva, hogy meggyőzze a honatyákat arról, milyen fonbtos a nagyberuházások, építkezések előtt pénzt és időt áldozni arra, hogy megnézzék és feltárják, mit rejt a föld. A Mercedes gyár építése előtt feltárt leletek is itt láthatók. Lezsák Sándor nyitotta meg, aki elmondta, hogy régész lánya kapcsán azért van némi rálátásra magyarországi régészet helyzetére. A kísérő műsor Szirtes Edina Mókus volt, aki egészen érdekes dolgot művelt ott a szemünk láttára, fülünk hallatára. Egy gépezettel felvett néhány alapot és aztán azt visszajátszva arra hegedült és énekelt. Sajnos, épp hogy vége lett a zenének én már rohantam is tovább, mert már megint sikerült két kiállításmegnyitót félórás különbséggel meghirdetni. Így lemaradtam Wilhelm Gábor régész beszámolójáról...

 

A Cifrapalota (leánykori nevén Kecskeméti Képtár) most három régészeti tárlatnak ad helyet, viszont a képtár funkció kissé háttérbe szorult. A gyűjteménynek csak egy egészen kis része látható a 2. emeleten.

Múzeumpedagógia foglalkozás a Kolostorok kincse kiállításhoz

Kedden két kandós osztályt (11. E és 9. E) is el tudtam vinni a Cifrapalota Kolostorok kincse kiállítására, illetve sikerült lebeszélnem és megszerveznem számukra múzeumpedagógiai foglalkozást is. Csütörtökön pedig a 10. E is el tudott menni, igaz őket nem én kísértem, hanem az osztályfőnökük. Bencsik Orsolya ügyesen összeállított Kincskeresés című foglalkozása még a 11-dikeseket is lekötötte, sőt én azt láttam, hogy még lelkesebbek voltak, mint az én saját osztályom, a fiatalabb 9-dikesek.












A Kolostorok kincse című "interaktív" kiállítás megtekintése után 3 csoportra bontva versenyeztek a diákok, különböző érdekes feladatokban. Azért tettem idézőjelbe az interaktív jelzőt, mert jelenleg csak a középső teremben működik a kivetítő, amely egy kocka forgatásával a középkori kolostor képét vetíti ki. A harmadik teremben csak az üres fehérség látható a falon, pedig még júniusig tart a kiállítás!
Mivel túl sűrűn nem tudom elhozni a diákokat, szerettem volna, ha megnézik honfoglalás kori leleteket is és az emeleten az angyalos biennálét is, de ezeket tényleg csak "átfutva" tudtuk megnézni, az idő hiányában.

Havas március 15.

Vasárnap egy pályázatra készítettem egy kis karcocskát a 4 őselemről, de mikor lenyomtattam, akkor jöttem rá, hogy ez így kevés, kell még készítsek 4 másik lemezt hozzá, azaz egyenként is az őselemekről. Mivel a tavaszi szünetben nem leszek itthon, muszáj előtte megcsinálnom még.

VI. Kortárs Keresztény Ikonográfai Biennálé - Angyalok - Cifrapalota

Csütörtökön délután a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében nyílt meg a VI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé, amely témája az Angyalok voltak. A biennálé ötlete ifj. Gyergyádesz Lászlótól származik. A sorozat első tárlata 2002. nyárán volt és a Kereszt és keresztrefeszítés címet viselte. Erre az alkalomra festettem a Colosseumban felállított új keresztről egy nagyméretű képet, de akkor azt nem válogatták be kiállításra. A II. biennálé témája a Genézis - Őstörténet volt, a 2005. tavaszán. Már itt is látszik, hogy a biennálé elnevezés kissé sántít. Talán a legérdekesebb és leginkábbb a kortárs képzőművészet  kifejezőeszközeit felvonultató kiállítás a harmadik, az Oltár című volt 2006. végén. Aztán a negyediktől kezdve már az én munkáim is szerepeltek, például a Jézus példabeszédeit feldolgozó és 2008. őszén megrendezésre került tárlaton a Tanítás című, az ötödiken, amely az Apokalipszisről szólt és 2009. végén volt, Az én Apokalipszisem című rézkarcom szerepelt. Az idei, hatodik biennálén pedig az Angyalból sosem elég című rézkarcommal vettem részt.












A Cifrapalotában (az állandó kiállítások egy-egy részének leszedésével) került megrendezésre a 114 művet bemutató hatalmas anyag. Az I. emeleti három utcafronti teremben a nagyobb mértű festmények, plasztikák, textilek, míg a II. emeleti udvari termemben inkább a kisebb méretű grafikák kaptak helyet. A megnyitóra is hatalmas tömeg gyűlt össze, amely egyrészt a sok kiállítóművésszel volt magyarázható, másrészt - gondolom - azzal, hogy maga Fekete György az MMA elnöke nyitotta meg és adta át a díjakat (én egyébként is mentem volna, sőt...). A megnyitó szövegében a tőle megszokott dolgokról beszélt, azaz a jó és pozitív művészetről és a káros, negatív művészetről, és hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás most itt a jó és pozitív kategóriába tartozik. Én nem hiszek ebben a felosztásban. Minden bizonnyal sokan a vallás oldaláról közelítik meg ezeket a témákat, de vannak, akik nem, és szerencsére még nem kell keresztlevelet mellékelni a művek beadásakor. Laci, aki a megnyitó végén említette, hogy még nem találta ki a következő biennálé témáját, de törekszik arra, hogy komolyabb teológiai felkészültség nélkül is megérintse és alkotásra sarkallja a művészeket. Pontosan ez a sokféleség teszi érdekessé ezt az anyagot. Az MMA két díjat ajánlott fel, amelyet Ardai Ildkó textilművész és Kalmárné Horóczi Margit (neki éppen a hét elején nyílt életmű-kiállítása) kapott. Emellett négy "erkölcsi díjat" is kiosztottak, ezeket Ruttkay Sándor, Aknay János, Ruczek Zsófia és Olajos György kapták.

Itt voltak a bajai kollégák is, a volt szegedi tanáromat is láttam, és volt tanítvánnyal is találkoztam a kiállító művészek között. A saját és a díjazott munkák mellett még két művet mellékelek: Jászberényi Matild textiljét és Rainer Péter tárgyát.

Elsőre nem is sikerült mindent befogadnom, visszamegyek még nézelődni.

Honfoglalás kori leletek Pest megyéből

"Nem múlhat el nyomtalanul" címmel nyílt szerda délután kiállítás a Cifrapalota egyi földszinti termében a Pest megyei honfoglalás kori leletekből. Nagyon örültem ennek a tárlatnak, hiszen minden évben tanítom és a szóbeli érettségi tételek között is szerepel a magyar honfoglalás kori művészet és eddig itt Kecskeméten nem volt ebben a témában látható ebből semmi. Pedig jó lette volna, mert eléggé idegenkednek a diákok ettől a tételtől. Sajnos, ez a mostani anyag is csak március végéig látható itt.

A terem közepén egy sírrekonstrukció látható, körben tablóükon magyarázó szövegek és a tárlókban főleg fémeszközök és díszek, meg agyagedények.
A szokásos protokoll (Mák Kornél) után Füredi Ágnes régész mesélt egy kicsit a feltárásokról, és arról a tarsolylemezről, amelyet ő talált meg (Bugyi-Felsővány területén), és amelyet minden honfoglalás korral foglalkozó régésztársa irigyelhet, mely nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyet találjon. Egymás mellett három honfoglalás kori palmettás díszítésű tarsolylemez volt kiállítva a fő helyen, olyan triptichon-szerűen: a Pest megyei lelet mellett kétoldalt egy-egy a Katona József Múzeum gyűjteményéből.
Sajnos a megnyitó után siettem el, mert arra a napra jutott még egy megnyitó, de addig sikerül ledokumentálnom az anyagot és úgyis jövök én majd kedd több osztállyal is, s akkor lesz idő alaposabban szemügyre venni mindent.
Külön örültem, hogy néhány diákom az osztályomból is megjelent a megnyitón, sőt volt aki az egy nappal korábbi Schrammel kiállításon is ott volt!

Schrammel Imre kiállítása a Nemzetközi Kerámia Stúdióban

A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál  második kiállítása egy szintén az idén 80 éves művész alkotásaiból nyílt. Schrammel Imre Kossuth-díjas kerámikusművész nemrégiben készült munkáit állította ki. Természetesen sem Schrammel Imre neve, sem kerámiaszobrai nem voltak ismeretlenek számomra. Mikor még először voltam a Nemzetközi Kerámia Stúdió alkalmazottja (1982) megismertem a nevét, a szakdolgozatomban is említésre került, mint a magyarországi szimpózium mozgalom létrehozója, és néhány művét már akkor megismertem, például az agyagba égett madártetemet. Aztán a második alkalommal, mikor ott dolgoztam (2001), az iroda ablakában volt egy minotauroszos kisplasztikája, amit nagyon megszerettem. A mostrani tárlaton is több minotauroszos munka látható, de legtöbbször nem egyedül, hanem a egy női figurával együtt. Óhatatlan adódik az összehasonlítás Picasso késői grafikával. Nem tudom persze, hogy motíváció ugyanaz-e Schrammel estében is, mint Picassonál, azaz az öregedést, a lankadó férfiasságot nehezen viselő művész figurája. Nagyon tetszik, a témához különösen jól illő finomszemcsés homokos felület. Az első teremben rajzok is szerepeltek a plasztikák mellett, és két bronzba öntött munka is színesítette az anyagot. Füzi László a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek vezetője, irodalomtörténész nyitotta meg a kiállítást, aki a munkák méltatása mellett kitért arra, hogy rokonléleknek érzi magát Schrammellal, hiszen mindketten dunántúliak, és hogy mit jelentettek számára az együtt töltött órák a kemence előtt.

Hétfőn, azaz március 18-án Méhesi Gábor irodalaomtörténész beszélget majd a művésszel ugyanitt, ez lesz a kiállítás kísérőprogramja. A márciusi Forrásban megtalálhatók a Schrammel plasztikák színes fotói.

Kalmárné Horóczi Margit kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Az idei Kecskeméti Tavaszi Fesztivál megnyitó rendezvénye is volt egyben Kalmárné Horóczi Margit kiállítása ma délután a Kulturális és Konferencia Központban. Margitka idén 80 éves, és ebből az alkalomból egy életműkiállítással tiszteleg előtte a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) és a város. Számomra is ismeretlenek voltak a 60-as és 70-es évek munkái, amelykkel a tárlat indul. Az első kép  1957-ből a férjét ábrázolja, Kalmár Sándort. Mellette a 60-as és 70-es évek olajpasztell festémyei, nyújtott, stilzált figurákkal. A tárlókban tűzzománcok, felette grafikák, tollrajzok és monotípiák. Ezekből a képekből a "Virág voltam, gyökér lettek" című ragadott meg különösen, amelyről kiderült, hogy egy Radnóti idézet és az egész kiállításnak ez a címe.
Csak 1980-tól találkozhatunk az akril technikával készült színes meseszerű festményekkel. Már írtam, hogy kétféle dologért szoktam rajongani, ha valaki valami olyasmit csinál mint én is, vagy, ha valaki olyat csinál, amit én biztos nem tudnék. Horóczi Margit munkái ebbe az uróbbi kategóriába tartoznak, képtelen lennék ilyesmi képeket festeni, de elvarázsol.
A tárlatot Szuromi Pál művészeti író nyitotta meg, a szokásos protokoll után.
Egy monográfia megjelénése is kísérte az életmű kiállítást, amelyet Balanyi Károly állított össze. Mikor dedikáltattam a kötetet, Margitka megkérdezte írhatja-e alá úgy, hogy Sutyi. Mire megbeszéltük, hogy nekem nem természetes így hívnom őt, addigra elmaradt az aláírás, csak a Mariannak szeretettel és a dátum maradt.

A megnyitó közben eszembe jutott, hogy én először Margitka lányát, Kalmár Ágit  ismertem meg, még az első kárászi alkotótáborban (ez 1980-ban lehetett), majd a 80-as évek elején Nagy Kristóf tanyáján Kalmár Sándorral a férjével ismerkedtem meg, aki mivel aznap éppen születésnapom volt, nekem adta azt a csanakot, amit ő faragott és ami azóta is mindig valamelyik ablakom kilincséről lóg. Margitkát csak jóval később ismertem meg személyesen, gondolom valamelyik KKK-s rendezvényen. Nekem olyan megközelíthetetlennek tűnt, pedig azóta tudom, hogy nagyon kedves és közvetlen. Arra is nagyon szép példa az ő munkássága, hogyan lesz festőművész, mikor nem is erre a pályára készült, ő eredetileg fizika-kémai szakos tanár. Az általános iskolában, ahol dolgozott, a fizikán és kémián kívül rajzot is tanított és eljárt nyaranta művésztelepekre.

Épp a bejegyzést írtam, mikor kaptam a hírt, hogy a kandós lánykám is továbbjutott, azaz bekerült, még hozzá a legjobb pontszámmal a művészettörténet OKTV döntőjében! Nagyon büszke vagyok rá is!

NORDJUMP fotókiállítás a Dán Kulturális Intézetben

A tegnap este nyílt a kecskeméti Dán Kulturális Intézet első idei kiállítása, ahol három kecskeméti kötődésű fiatal fotói láthatók. Mindhárman, Gál Bettina (volt bolyais, tehát tanítvány volt), Kovács Szabolcs és Tamás László (volt katedrás) megfordultak Dániában, egy népfőiskolai szemesztert töltöttek kint és közben kirándultak, stoppoltak és fotóztak. Mint ahogy Kormos Emese a Nemzetközi Kerámia Stúdió művészeti titkára, aki a megnyitón mondta, a fotókon elsőre sok dán sztereopítia (bicikli, tenger, szél, rend és tisztaság, környzetvédelem, megújuló energiák stb.) feltűnik, de szerencsére nem szokványos, hanem erőteljes fiatalos lendületben. Én ugyan még nem jártam Dániában, de már elég régóta járok a Dán Kulturális Intézetbe, ahol alkalmam nyílt egy kis betekintést kapni a dán kultúrába, gondolkodásba. Ha valaki kifizetné a számláimat fél évre, nagyon szívesen részt vennék én is egy dániai népfőiskolai kurzuson. Annak idején szerettem volna, ha Petra is kimegy, de német nyelven nem találtunk nekivaló kurzust, az angolt meg nem merte bevállalni. Több tanítványom és ismerősöm is élt ezzel a lehetőséggel, és mindannyiukra nagy hatással volt, amit ott láttak, tanultak.
Az észak-dániai Vra-ban töltött kurzus része volt egy hosszabb kirándulás, az egyik alkalommal Berlinbe, utána Prágába, és mivel a túra után egy hét szünet következett a népfőiskolán, a fiatalok stoppal tovább barangoltak Európában. Amszterdam és Párizs volt a két célállomás. Ezeket az utazásokat egy hatalmas térképen közzétett fotókon lehetett az egyik falon. A megnyitón egy egyikük elmodta, hogy akkor stoppolt először és hogy csupa kellemes tapasztalítuk volt mind a stoppolással, mind a szállással kapcsolatban, amit a neten a "bérelhető kanapék" rendszerén foglaltak le. Irígyeltem őket, és visszaemlékeztem a saját stoppos emlékeimre, amikor még itthon is mindennapos volt és nem volt veszélyes.

Betti a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemre grafikára járt, most a MOME fotós hallgatója és éppen kint van az Erasmus programmal Finnországban, Turkuban, épp ezért ő nem tudott ott lenni a megnyitón. Először ki sem derült számomra, hogy melyek az ő munkái (ott nem voltak feliratok), rögtön teteszett az a nyolc munka a bejárat mellett, ahol a két kép egymásnak fejjel lefelé volt egymásra vetítve és középen egy dán kifejezés szövege szerepelt. Azért jó lett volna, ha ezek ott lettek volna magyarul is egy képaláírásban, mert aki még nem járt Dániában nem tudja mit jelentenek, másrészt aki később jön el megnézni a kiállítást szintén nem segítség nélkül marad.

Betti képei mellett a fiúk iskolai munkáiból az elhagyott azbesztgyárról készült fotósorozat tetszett.
A megnyitón Csepeli Péter adta elő saját szerzeményeit. Ő szintén Dániában tanult.