Kalmárné Horóczi Margit kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Az idei Kecskeméti Tavaszi Fesztivál megnyitó rendezvénye is volt egyben Kalmárné Horóczi Margit kiállítása ma délután a Kulturális és Konferencia Központban. Margitka idén 80 éves, és ebből az alkalomból egy életműkiállítással tiszteleg előtte a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) és a város. Számomra is ismeretlenek voltak a 60-as és 70-es évek munkái, amelykkel a tárlat indul. Az első kép  1957-ből a férjét ábrázolja, Kalmár Sándort. Mellette a 60-as és 70-es évek olajpasztell festémyei, nyújtott, stilzált figurákkal. A tárlókban tűzzománcok, felette grafikák, tollrajzok és monotípiák. Ezekből a képekből a "Virág voltam, gyökér lettek" című ragadott meg különösen, amelyről kiderült, hogy egy Radnóti idézet és az egész kiállításnak ez a címe.
Csak 1980-tól találkozhatunk az akril technikával készült színes meseszerű festményekkel. Már írtam, hogy kétféle dologért szoktam rajongani, ha valaki valami olyasmit csinál mint én is, vagy, ha valaki olyat csinál, amit én biztos nem tudnék. Horóczi Margit munkái ebbe az uróbbi kategóriába tartoznak, képtelen lennék ilyesmi képeket festeni, de elvarázsol.
A tárlatot Szuromi Pál művészeti író nyitotta meg, a szokásos protokoll után.
Egy monográfia megjelénése is kísérte az életmű kiállítást, amelyet Balanyi Károly állított össze. Mikor dedikáltattam a kötetet, Margitka megkérdezte írhatja-e alá úgy, hogy Sutyi. Mire megbeszéltük, hogy nekem nem természetes így hívnom őt, addigra elmaradt az aláírás, csak a Mariannak szeretettel és a dátum maradt.

A megnyitó közben eszembe jutott, hogy én először Margitka lányát, Kalmár Ágit  ismertem meg, még az első kárászi alkotótáborban (ez 1980-ban lehetett), majd a 80-as évek elején Nagy Kristóf tanyáján Kalmár Sándorral a férjével ismerkedtem meg, aki mivel aznap éppen születésnapom volt, nekem adta azt a csanakot, amit ő faragott és ami azóta is mindig valamelyik ablakom kilincséről lóg. Margitkát csak jóval később ismertem meg személyesen, gondolom valamelyik KKK-s rendezvényen. Nekem olyan megközelíthetetlennek tűnt, pedig azóta tudom, hogy nagyon kedves és közvetlen. Arra is nagyon szép példa az ő munkássága, hogyan lesz festőművész, mikor nem is erre a pályára készült, ő eredetileg fizika-kémai szakos tanár. Az általános iskolában, ahol dolgozott, a fizikán és kémián kívül rajzot is tanított és eljárt nyaranta művésztelepekre.

Épp a bejegyzést írtam, mikor kaptam a hírt, hogy a kandós lánykám is továbbjutott, azaz bekerült, még hozzá a legjobb pontszámmal a művészettörténet OKTV döntőjében! Nagyon büszke vagyok rá is!