Beteges hét tele tennivalókkal, programmal

Hétfőn még semmi bajom sem volt azon kívül, hogy délután volt ismét egy értekezlet helyi tantervügyben. Közeledik az idő, hogy le kell adni.
Azt hittem, a keddem laza lesz, a kandós osztály, akikkel népművészet órám volt, újraélesztési tanfolyamra volt beosztva, és én abban bíztam, lesz két lyukas órám, de nekem is ott kellett lennem. Nem volt haszontalan a dolog, most már azt is tudom, hogy hirtelen szívleállás esetén mit és hogyan kell tennem. A suli portáján van újraélesztő készülék, legalább én is tudom használni, ha kell. Délután Petrával találkoztam, néhány ügyet elintéztünk, de mire hazaértünk, már éreztem, hogy fáj a torkom. Hiába feküdtem le korán és ittam teát, nem segített.
Szerdán a végzősöknek beígért ismétlő dolgozat miatt nem mentem orvoshoz, meg a 11-dikesekkel is muszáj tovább menni, mert a múlt héten a sok hiányzó miatt nem mentünk tovább. Szóval nem sikerült kímélnem magam. Azt tudtam, hogy pénteken lehetetlen, hogy hiányozzak a suliból az évfolyamszintű konfliktuskezelő nap miatt, így csütörtökön otthon maradtam, illetve elmentem dokihoz és kiírt. Jó volt egy napot pihenni, de kevés volt.
Péntekre nem lettem jobban. A doki írt antibiotikumot is, de mondta, hogy csak akkor kezdjem el, ha rosszabbodik az állapotom. Rosszabbodott, elkezdtem szedni. Ez a bizonyos konfliktuskezelési nap nem rossz találmány, de iszonyú fárasztó volt levezényelni, főleg betegen. Sőt, az 5 osztályfőnöki óra után még volt két órám a végzősökkel. Péntek délutánra volt még egy-két elintéznivalóm, vásárlás és egy megbeszélés. A kettő között volt 20 percem és mivel éppen bent voltam a központban, megnéztem az Ifjúsági Otthon Diákgalériájában a Katedra Középiskola Bács-Kiskun megye diákszemmel című kiállítását. Tetszett!

A héten nem edzettem, nem haladtam a nyelvgyakorlásommal se, és ennek nem csak a betegség volt az oka. Ha jobban leszek, erőt veszek magamon és neki lendülök, mert eltunyulok teljesen, lehet, hogy beteg is ezért lettem. Tavaly olyan klasszul ment, hogy rendesen edzettem, betartottam a kajázási szabályokat és még a spanyol tanulásra is tudtam rendszeresen egy  kis időt szánni. Idén semmi nem jön össze, igaz azóta több órám van és osztályfőnök is vagyok. A nyár és az utam vészesen közeledik, a spanyolt egyenlőre feladtam, a legalapvetőbb dolgokat tudom, de úgy döntöttem, inkább az angolomat tuningolom fel újra most. Úgy néz ki, sikerül egy heti rendszeres foglakozással rákényszeríteni magam, hogy gyakoroljak, tanuljak.
Szombaton se lettem sokkal jobban, pedig pihentem is a dolgozatjavítás mellett. Este volt a Bolyaiban az Alapítványi Bál. Én a legelső ilyenen voltam még 2004-ben, és azóta nem. Nem rajongok az ilyen rendezvényekért, de most azt mondta Péter, miért ne mennénk? Persze azt még azelőtt, hogy beteg lettem volna. Vasárnap reggel éreztem, hogy nem tett túl jót nekem a szombat este, pedig elég visszafogottam "báloztunk". Most már köhögök is. Meglátjuk, milyen lesz a holnap reggel!
Márk is itthon volt a hétvégén, de leginkább a portfólióján dolgozott. Hétfőn kell beadni az Erasmus-pályázatra az anyagot. Ő Stuttgartba szeretne kijutni. Én nagyon szurkolok neki: