A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál második kiállítása egy szintén az idén 80 éves művész alkotásaiból nyílt. Schrammel Imre Kossuth-díjas kerámikusművész nemrégiben készült munkáit állította ki. Természetesen sem Schrammel Imre neve, sem kerámiaszobrai nem voltak ismeretlenek számomra. Mikor még először voltam a Nemzetközi Kerámia Stúdió alkalmazottja (1982) megismertem a nevét, a szakdolgozatomban is említésre került, mint a magyarországi szimpózium mozgalom létrehozója, és néhány művét már akkor megismertem, például az agyagba égett madártetemet. Aztán a második alkalommal, mikor ott dolgoztam (2001), az iroda ablakában volt egy minotauroszos kisplasztikája, amit nagyon megszerettem. A mostrani tárlaton is több minotauroszos munka látható, de legtöbbször nem egyedül, hanem a egy női figurával együtt. Óhatatlan adódik az összehasonlítás Picasso késői grafikával. Nem tudom persze, hogy motíváció ugyanaz-e Schrammel estében is, mint Picassonál, azaz az öregedést, a lankadó férfiasságot nehezen viselő művész figurája. Nagyon tetszik, a témához különösen jól illő finomszemcsés homokos felület. Az első teremben rajzok is szerepeltek a plasztikák mellett, és két bronzba öntött munka is színesítette az anyagot. Füzi László a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek vezetője, irodalomtörténész nyitotta meg a kiállítást, aki a munkák méltatása mellett kitért arra, hogy rokonléleknek érzi magát Schrammellal, hiszen mindketten dunántúliak, és hogy mit jelentettek számára az együtt töltött órák a kemence előtt.
Hétfőn, azaz március 18-án Méhesi Gábor irodalaomtörténész beszélget majd a művésszel ugyanitt, ez lesz a kiállítás kísérőprogramja. A márciusi Forrásban megtalálhatók a Schrammel plasztikák színes fotói.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése