Hétfőn este volt a szokásos
Komáromi Attila vezette beszélgetés-sorozat legújabb este a
Művész Kávézóban, ezúttal
Dunszt Istvánnal. István elsősorban röplabdaedzőként ismert, az egész család a sporttal kötötte össze az életét, a bátyja
Dunszt Ferenc (ő volt az én egyik testnevelőm a
Katonában), a felesége
Zsuzsa és lánya
Orsi (akit az
ÉZI-ben tanítottam). De ezeken a beszélgetéseken a kávézó nevéhez illően, olyan embereket hívnak meg, akik kapcsolatban állnak a művészettel.
István művésznek indult, de a sikertelen felvételi után feladta terveit és pályát módosított, aztán vagy 20 után újra elkezdett festeni, rajzolni, több kiállítása is volt, bár a "hivatásosok" kiállításaira - ő mondta - nem merte beadni munkáit. Egy nagyon hangulatos óra volt, amit együtt tölthettünk vele (jó sokan voltak), ami
István élvezetes mesélésének és persze a gitárjának is köszönhető.
Más:
Nyitrai András ült mellettem, aki megkérdezte, hogy a
malomról "csak rézkarcot" készítettem, egyedi grafikát nem? Mert ő nem szereti a sokszorosítható grafikát. No comment...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése