IX. Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé - Cifrapalota

Szerdán a Tóth Menyhért-ösztöndíjasok kiállításának megnyitása után levonultunk székestől a földszintre, ahol megint csak nem a szokásos megnyitó zajlott, hanem ismét egy beszélgetés. Ifj. Gyergyádeszt László beszélgetett Benes Józseffel a Műhely Művészeti Egyesület elnökével, hiszen a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé az egyesület rendezvénye, immár a kilencedik. Benes Jóska beszélt a délvidéki gyökerekről, illetve arról, hogy mennyire fontosak a társművészetek. Gyergyádesz Laci firtatta egy kicsit azt, hogy miért csak grafika, miért nem nyit a biennálé pl. a szobrászat, festészet, iparművészet felé. Annak idején egy Műhely Egyesületi közgyűlésen szóba került ez, de én azt mondtam a hozzászólásomban, hogy a grafika olyan kis "mosthagyerek", hogy legalább ilyenkor előtérbe kerül. Eddig mindig készült katalógus is, de most erre sem volt pénz, bár Benes Jóska még nem adta fel a reményt. Szerintem egy netes oldal hatásosabb lenne most már mint egy nyomtatott katalógus.
G. Szolláth Katival és Petri Ildivel ültem együtt, mindkettőjükkel régen találkoztam már. Kati is rézkarcolat készít mostanában, de nincs hol lenyomtatnia, panaszolta.
A megnyitó előtti program miatt nem tudtam igazán alaposan megnézni a kiállítást vissza fogok menni még. Annak viszont örültem, hogy most lent a földszinti termekben rendezték ezt a kiállítást, illetve jó helyen voltak az saját munkáim ("Attól félek, hogy egy lépcsőn fogok meghalni" - Karafiáth Orsolya - rézkarc, aquatinta, 2011.). Így, első ránézésre, Babucsikné Zeikfalvy Anna (kiskőrösi kolléganő) rézkarca és Szikora Imre szitanyomata tetszett.
A. Varga Imrével is tudtam egy keveset beszélgetni, gratulált egyrészt ehhez a bloghoz, másrészt a beadott munkámhoz, azt mondta, olyan erotikus. Ez igaz lehet.

Tóth Menyhért-ösztöndíjasok kiállítása a Cifrapalotában

Szerdán 16 órakor volt a Tóth Menyhért-ösztöndíjasok 2000-2011. kiállításának megnyitója a Cifrapalota Pávás termében, bár nem hagyományos megnyitó volt, hanem egy beszélgetés. Simon Magdolna művészettörténésszel, a Tóth Menyhért Alapítvány elnökével és Károlyi Zsigmond festőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgetett ifj. Gyergyádesz László az alapítványról és az ösztöndíjról. A kiállított művekrőnem akartak beszélni, ami azért elég furcsa volt, ezért álljanak itt a nevek: Hatházi László András, Schaller István, Csató József, Gáspár Eszter, Mara Kinga Villő, Lenkes Ildikó, Thuróczy Zoltán, Karner Gábor, Gyergyádesz Mihály, Tőkés Réka, Szabó Kristóf, Bartus Ferenc, Herold Anikó. A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festő és grafika szakos hallgatóit ajánlják a tanszékvezetők az ösztöndíjra és aztán dönt a kuratórium. Állítólag nem egy jelentős összegről van szó, inkább egy kis segítséget jelent az ösztöndíj. A most kiállított munkák persze nem azok voltak, amelyekkel pályáztak az ösztöndíjra, hanem az legfrissebb munkák, amelynek nem sok köze van Tóth Menyhért szellemiségéhez. Károlyi Zsigmond inkább Tóth Menyhértről beszélt, a zseniről, akinek méltatlan körülmények között élt és dolgozott Miskén, és akinek teljes életműve a Kecskeméti Képtárban van, úgy 1700 mű. Az ösztöndíjasok között van Gáspár Eszter is, aki a Kandóban tanítványom volt, és a Képzőn szobrászatot tanult, majd kitanulta az ötvös szakmát, és ebből próbál megélni. Elég sokan voltak, lejött Budapestről a MKE festőtanszéke sok festőnövendék, de ennek ellenére a késve kezdődő megnyitó furán fejeződött be, mert 17 órára a földszintre már egy másik megnyitó volt meghirdetve.
Jó volt találkozni Simon Magdival, akit még kecskeméti időszakában ismertem meg, és újabban a Facebookon követjük egymás életét. Mondta, hogy látja milyen aktív vagyok. Igen - válaszoltam, - mert valóban itt a neten elég aktív vagyok, "ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" jelleggel itt közlöm az érdeklődőkkel, mit is csinálok. Ugyanis a környezetemben, azaz az iskoláimban, azon kívül, hogy megtartom az óráimat, és beírom ezeket, valamit a jegyeket és a hiányzókat a naplóba, nem nagyon érdekel senkit, mit csinálok ezeken felül, pedig az én tanári létemhez a kiállításokra járás és az alkotótevékenységem is hozzátartozik!

Egy 17,5 éves érettségi találkozó a Bolyaiban

A Bolyaiban 1994-ben végzett akkori IV. C-sek hívtak meg egy osztálytalálkozóra. Ha minden az eredeti tervek szerint maradt volna, akkor el sem tudtam volna menni, hiszen szombaton a még Görögországban lettünk volna, de mivel azt le kellett mondani, így el tudtam menni. Mikor megérkeztem egy kicsit zavarba jöttem, mert még nagyon kevesen voltak, talán 7-8 diák, az osztályfőnökük, Vincze Zoli (ők voltak az első osztálya) és Könyves Edit, aki magyart tanított nekik (most a Gáspárban tanít). Aztán még bővültünk pár fővel és szépen lassan elkezdődött az egyéni beszámolók sora. Mivel ez egy matekos osztály volt, nem meglepő, hogy mérnökök, informatikusok és matek-fizika tanárok lettek zömében, bár volt egy-két "kakukktojás" is. Ma meghívnak igyekszem elmenni egy kis időre (főleg a beszámolókat meghallgatni) ezekre az osztálytalálkozókra, kíváncsi vagyok, mi lett azokkal a fiatalokkal, akiket tanítani próbáltam, és akik most idősebben, mint én akkor voltam. Ők másodikosak (most tizedek) voltam, mikor én 1992. februárjában elkezdtem a Bolyaiban tanítani "feketemunkásként" (GYED-en voltam és Bánszky Pali bácsi tanított ott papíron, de mivel neki Indiába kellett utazni huzamosabb időre, én ugrottam be helyette), akkor én még nem voltam 29 éves egészen, de mikor végeztek akkor is még csak 31 éves voltam. Most ők kb. 35 évesek. Aránylag kevesen élnek Kecskeméten, volt aki Szegedről, Budapestről, sőt Prágából érkezett, és Karai Bea a főszervező pedig Siófokon él. Sajnálom, hogy csak kevesen voltak, mert emlékeztem még néhány figurára, akiket jó lett volna látni. Ebbe az osztályba járt Szigeti Kati is, akivel azért elég sűrűn össze szoktam futni, mivel rendszeresen járok Napoleon Kft. boltjába fénymásolni vagy nyomtatni. És volt egy fiú Gábor, akire én innen az osztályból nem is emlékeztem (eléggé megváltozott), csak az edzőteremből (2001-2009. között a Hercules Fitnessbe jártam edzeni, azóta nincs pénzem, hogy edzőterembe járjak), de ő soha nem jött oda hozzám, hogy "Jó napot kívánok tanárnő, emlékszik rám?" Azért érdekes azt megfigyelni, hogy ezek a pályám elején tanított diákok általában mennyivel jobban megmaradtak az emlékezetemben, a későbbiek már összefolynak.

Esküvős grafikák a Malom Galériában

Csütörtökön beadtam a Malom Galériába a frissen készült Gyűrűk és Kéz a kézben rézkarcokat a Malom Galériába a szép is keretekben, és már kint is vannak a kirakatban. Kint van még néhány régebben beadott munkám (bugaci témák: Ötösfogat, Szürkemarha, Ülő ló; más, pályázatokra készült munkák: Michelangelo "Éjszakáját" ellepték a baglyok, Az én Apokalipszisem , Hommage á Bozsó; illetve a kecskeméti rézkarcok: Kecskemét, Cifra ablak, Katonás motívum). Petra rézkarcai közül is a kecskeméti épültek (templomok) látható a kirakatban és persze meg is vásárolható!

Histon roadi temető - Histon Road Cemetery

Így utólag rákerestem a neten a cambridge-i Histon roadi temetőre és kiderült, hogy ez egy nagyon híres viktoriánus kori temető, és van egy baráti köre, amely gondozza a temetőt fizikailag és a szellemiségét is. Elküldtem nekik a napokban elkészült rézkarcom beszkennelt fotóját, és meglepetésemre már másnap válaszoltak is, hogy köszönik szépen, tetszik nekik, néhány sírkövet konkrétan fel is ismertek. Sőt annyira elnyerte a tetszésüket, hogy a következő hírlevelük címlapjára szeretnék feltenni. Micsoda megtiszteltetés! Itt van néhány fotó, amelyet felhasználtam ahhoz a montázshoz, amelyből aztán elkészült a rézkarc.

Temetős sorozatom

Mint ahogy írtam, most már öt részes lett a temetős sorozatom. Az elsőt még 2006-ban készítettem a kecskeméti zsidótemetőről (Zsidótemető). Ez még nem montázs szerű volt, a későbbiek mind azok. Aztán 2008-ban egy nagyobb rézkarc született a Balatonudvari szív alakú sírkövekből, némi Keserű Ilonás feelinggel (Temetői "Keserű" hangulat). 2009-ben pedig az isztambuli Szultán mecset melletti iszlám temető ihletett meg egy újabb temetős rézkarcra (Iszlám temető).

És most elkészült a cambridge-i Histon roadon lévő angol temető, ahol a 19. századi sírok között legtöbb keresztény sír volt, de volt Dávid-csillaggal díszített is. A sorozat 5. darabját a Rákoskeresztűri köztemető 301-es parcellájában felállított kopjafák sokasága ihlette.

Cambridge-i angyalok és temetők - újabb munkáim

Az őszi szünetben Petra is itthon volt egy kicsit és mindketten rézkarcoztunk. Született 5 újabb rézkarc. Petra két kisebb falusi feelinges munkát készített. Az egyik lemezét majdnem teljesen tönkretettem (ráégett a rezsón a festék), de végül nem olyan feltűnő a nyomtatásnál a hiba, olyan mintha a ház faláról éppen leválna a vakolat.
A Praktikerben találtam az esküvős grafikákhoz keretet, és tegnap már be is vittem a Malom Galériába őket.
Én most egy kicsit nagyobb méretre váltottam, 20×30 cm-esek. Kettő az angliai élményekből született, egy angyalos és egy temetős. És ezen kívül még egy temetős, a 301-es parcella kopjafáiról, így már öt részes lett a temetős sorozatom. Az egyik cambridge-i házon angyalok tartottál a kiálló részt, ezeket megtripláztam és az lett a címe, hogy Angyalból sosem elég. Cambridge-ben a Histon roadi temető előtt mentem el minden nap reggel és délután, egyszer be is mentem, és körbefotóztam ezt a helyes temetőt. Lehet, hogy a mindenszentek napja is az oka, hogy éppen ezek a rézkarcok születtek most meg.
Az angyalos képpel nem vagyok megelégedve, lehet, hogy még egyszer lealapozom és maratok rajta még. Ez, amit most mellékelek csak egy próbanyomat.
A 301-es parcella úgy sikerült, ahogy szerettem volna, azon már nem dolgozom többet, legfeljebb a színekkel variálok még, de a két temetős képet majd a legközelebbi bejegyzéssel fogom mellékelni.